Július elején észtországi látogatók érkeztek hozzánk, Komáromba. Először jártak Közép-Európában, ezért különösen nagy érdeklődéssel figyeltek mindenre: a város történelmi nevezetességeire, a helyi kultúrára, a vidék termőföldjére és annak buja zöld növényvilágára.
Egyik napon Komáromból Bátorkeszi felé igyekeztünk, szülőfalum dimbes-dombos vidékének napsütötte lankáira, hogy északi vendégeink megízlelhessék a saját kezükkel frissen szedett lédús, picit savanykás, mégis mézédes sárgabarackot. A tüzes égitest éppen akkor nem is fukarkodott gyümölcsérlelő áldásával, és bőségesen szórta ránk 37 fokos melegét.
De a történet nem erről a szép kirándulásról fog szólni, csupán az út legelejéről, amikor a 63-as főúton Komáromon haladtunk keresztül, a Vág-híd irányába.
A Kossuth-téri körforgalomhoz értünk, amikor egyik vendégünk (50 év körüli hölgy) megpillantva Cirill és Metód 4 méter magas, egészalakos, 5 méteres talapzaton tornyosuló szobrát, értetlenül, álmélkodva nézett, és feltett nekem egy kérdést:
Mária, hogyan lehetséges az, hogy ti nem cirill betűkkel írtok, hanem a latin ábécét használjátok?
A hölgy egyébként könyvtárosként tevékenykedik, így különösen érdeklődik az írott (nyomtatott) szó iránt. A cirill és a latin ábécét gyermekkorától egyaránt ismeri, hiszen a kilencvenes évek előtt, ifjú éveiben Észtország még a Szovjetunió részét képezte.
Érthető hát a szobor és betűk közti képzettársítása, hiszen a nagy szláv állam (Oroszország) a cirill betűrendszert használja. Szlovákia pedig szintén szláv állam, ahol ő pillanatnyilag tartózkodik, és ha útja során ráköszön a két szent, a glagolita megalkotóinak fölöttünk magasodó szobra, teljesen logikus a kérdése:
Hogyan lehetséges hát akkor, hogy az itt élő nép nem cirill betűkkel ír, hanem a latin ábécét használja?
Nos, itt a bizonyosság, milyen sokat tesz a vizualitás, és a hozzá kapcsolódó asszociáció, főként, ha az ember tekintete szinte beleütközik az adott látképbe.
Angol nyelven hangzik el felém a kérdés, amit én ugyan megértek, de tisztában vagyok vele, a válaszadás nehéz lesz. Mindezek hatására szlovákul sóhajtok fel – Bozse mój milíí! (Édes Istenem) – mert valahogy szokásommá vált, főként nehéz nyelvi helyzetben így reagálni, meg aztán oroszul (is) beszélő vendégeim bizonyára megértik, nem lesz egyszerű válaszolni.
Fordításra van szükségem, hiszen anyanyelvemen, magyarul sem egyszerű megvilágítani ezt kérdést, főként olyan személy számára, akinek nincsenek (vagy alig vannak) e térséggel kapcsolatosan történelmi ismeretei. Megpróbálom hát összeszedni a gondolataimat, tömöríteni a lényeget, mintha nyolcadikos tanulóknak magyaráznék.
Mielőtt azonban bárki félreértené, vagy félre magyarázná e témát, kijelentem: Nekem semmi bajom a két bizánci hittérítővel, bizonyára szent életű emberek voltak, akik hirdették az evangéliumot, és tudományukkal gazdagították a szláv népet (is), napjainkban pedig Európa védőszentjeiként tiszteljük őket. Viszont a külföldiek kérdése elhangzott, és én igyekeztem megmagyarázni.
Cirill és Metód Rasztyiszláv fejedelem meghívására hittérítőként, tanítóként érkezett a Nagymorva Birodalomba, 863-ban. A birodalom abban az időben Közép-Európa szláv népeit fogta egybe, így a cseheket, morvákat, szlovákokat, és ekkortájt tértek át a pogányságról a keresztény hitre. Nem volt azonban püspökük, papságuk, akik elmagyarázták volna a népnek a keresztény hit lényegét.
Ezért Rasztyiszláv fejedelem a bizánci császártól kért szláv nyelven beszélő tanítókat, ennek kapcsán vállalta Cirill és Metód a küldetést, akik anyai ágon állítólag szláv nyelvűek voltak.
De ebben a térségben a nép közt csupán a keresztény hit terjesztéséről, tehát az evangélium anyanyelvi hirdetéséről volt szó, nem pedig az írásbeliség általános elterjedéséről.
A cirill-írást – mely nagy valószínűséggel a két hittérítő nevéhez köthető – állítólag legelőször a mai Bulgária területén vezették be, a 9. században, Oroszországban pedig – országos szinten – a 18. század elején. A közép-európai szláv népek körében viszont nem terjedt el ez az írásforma.
Az pedig, hogy Nagymoráviában merrefelé vitt a két hittérítő, Cirill és Metód útja, nem tisztázott pontosan, semmilyen konkrétum nem szól arról, hogy itt a dunai régióban, Komárom környékén megfordultak volna.
Szent Cirill és Metód szobrának komáromi jelenléte tehát azon alapul, hogy e terület jelenleg Szlovákia részét képezi, amely a Nagymorva Birodalmat tartja történelmi elődjének, ahol az egyes szláv törzsek nyelve és kultúrája még nagyon hasonló volt. E történelmi államalakulat a 10. század elejéig létezhetett.
A Nagymorva Birodalom sorsát a honfoglaló magyarok pecsételték meg, akik 896-ra birtokukba vették az egész Kárpát-medencét. E területtel különösebben nehéz dolguk talán nem is adódott, hiszen ekkor már I. Szvatopluk fiainak birodalma egyébként is széthullóban volt.
Tehát megérkeztek a magyarok a Kárpát-medencébe, ahol Árpád vezér dédunokája, Géza nagyfejedelem felismerte, hogy európai beilleszkedésük csakis a kereszténység felvételével lehetséges. Ezért 972-ben papokat kért I. Ottó német-római császártól.
Fia István, születési nevén Vajk, a magyar törzsekből kialakult fejedelemséget keresztény állammá szervezte át. Istvánt 1000-ben királlyá koronázzák – a koronát II. Szilveszter pápától kérte, tehát országát a RÓMAI EGYHÁZ védnöksége alá helyezte.
Ám nem vált sem a pápa sem a császár hűbéresévé, hiszen törvényalkotó király volt. Viszont nyilvánvaló, hogy Szent István országában a latin műveltség terjed el, s mindez talán kellő magyarázatot ad rá, miért írunk mi e térségben latin betűkkel.
István szívesen befogadta országába a más nyelven beszélő népeket is, úgy tartotta, ezáltal gazdagodik az ország. Így hosszú évszázadokon át a szlovákok is otthonra leltek Magyarországon, s a két nép kultúrája sok tekintetben együtt fejlődött.
Mindezek kapcsán úgy gondolom, ajánlatos volna a magyarság, illetve a Kárpát-medence rövid történetét angol nyelven (történészek által) közzétenni a világháló minél több felületén. Nem a tudományos világ (ott bizonyára nincs ebben hiány), nem az egyetemi hallgatók, hanem az átlagember, az érdeklődő turista számára. Lehetőleg röviden és minél egyszerűbben, mintha alapiskolás tanulóknak szeretnénk átadni az ismereteket, fő hangsúllyal a honfoglalás korszakára, valamint az 1920-as időszakra.
Én minden esetre fölkészülök a következő alkalomra. Ha északi ismerőseink ismét ellátogatnak Komáromba, okvetlenül megmutatom majd nekik Jókai Mór szobrát, mert ezt ugye nem lesz nehéz megmagyaráznom, miért is áll éppen itt, Komárom szívében, hiszen a világirodalomban is ismertté vált magyar írófejedelem ebben a városban született.
Aztán megmutatom Szent István királyunk csodálatos lovas-szobrát, akinek, mint az első magyar állam megalapítójának legitimitásához ugye nem fér kétség, és aki országában a másnyelvű népekre úgy tekintett, mint a kultúrájukkal, művészetükkel, tudományukkal, nyelvükkel, szokásaikkal országunkat gazdagító közösségekre. Aki által mi, magyarok és szlovákok egyaránt latin betűkkel írunk.
Buday Mária A képek a szerző felvételei
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
