Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.
És az ő irgalmassága nemzedékről és nemzedékre az őt félőkön. Mária hálaadó és dicsőítő énekének soron következő versei az előző versekből kifolyólag az Úr üdvtörténeti cselekedeteinek múlt- és jövőbeli megnyilvánulásait gyűjti csokorba.
Mária az egész nép nevében hálát ad az Úrnak irgalmas hűségéért: „Az Úr kegyelmét örökké éneklem, hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti szám.” (Zsolt 89,2) A zsoltárok közül a 103. és 100. az, amely a Boldogságos Szűz énekének soraira hatással volt: „Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik […] De az Úr kegyelme öröktől fogva és örökké kíséri azokat, akik őt félik, s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét, és gondosan teljesítik parancsolatait.” (Zsolt 103,13.17–18) „Mert jó az Úr; Örökké tart kegyelme, nemzedékről nemzedékre hűsége.” (Zsolt 100,5)
Az Úr irgalmáról énekelve Mária összekapcsolja a véle történteket – amelyekről már énekelt is – a nép üdvtörténeti tapasztalatával, hiszen Isten irgalmas szeretetének tanúi mindannyian (vö. Lk 1,30.48). Isten irgalmas szeretete megmutatkozott a múltban, most is konkrét formát öltött a megtestesülés misztériumában és éppen ebből kifolyólag maradandóan kiárad az istenfélőkre (vö. ApCsel 10,2.22.35; Kol 3,22).
Az irgalmasság eszkatologikus távlatú gyakorlati szeretet, amely az emberközi kapcsolatokban az idők végéig megkívánja az irgalmasság gyakorlását: „Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!«” (Jel 14,6–7; vö. Jel 15,4; Zsolt 99,3; 86,9) Az Isten iránti tisztelet irgalmasságban megmutatkozó formáját az Úr által tanított imában találjuk: „és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek” (Lk 11,4). Mária istenfélelmének konkrét formája az angyalnak adott válaszában ölt testet: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38b) Ő bizalommal és reménnyel mondta ki szavait, ez ad erőt számunkra is. Órigenész tanítása ezek alapján nyújt útmutatást nekünk: „Jóllehet erőtlenül léptél az Úr elé, ha féled őt, meghallod ígéretét, amit az Úr az ő félelméért viszonzásul ígér.” (VIII. homília 6. in ÓKÍ 5, 314.)
Kép: Fra Angelico: Mária és Erzsébet találkozása (1433–34)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
