„Mindannak, amit látunk, annak nagyobb részét mások szemén keresztül látjuk."
Marc Bloch
Minden csütörtökön délelőtt 11 órakor skót tanárom, David Horsburgh Shakespeare-drámát tanított nekünk. Minden szót, mondatot és szerkezetet elmagyarázott számunkra. Gyerekként rácsodálkoztam a manipuláció erejére és csak, amikor Oxfordba mentem tanulni, akkor értettem meg, hogy Shakespeare drámaisága hogyan jelenik meg a brit arisztokrácia életében, gondolkodásában és uralkodási módszerében. Megteremti a helyzetet, a szükséges szereplőket, és hagyja, hogy az egész úgy alakuljon, ahogy ő tervezte a maga javára. Elég csak megfigyelni Churchill hozzájárulását a hidegháború kialakulásához, és nemrégiben Boris Johnsonét a mai ukrajnai drámához. Nem volt ez másképp a 18. vagy a 19. századi történelemben sem, a britek a saját érdekeiknek megfelelően voltak képesek nemzetek sorának sorsát alakítani.
A TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
A napóleoni háborúk és különösen az 1853-56-os krími háború után Nagy-Britanniában új geopolitikai tudatosság alakult ki, ami abból indult ki, hogy tengeri fölényük nem lesz elegendő az Eurázsia és Afrika felől érkező új kihívásokkal szemben. A brit elitben felsejlett, hogy Nagy-Britannia katonai erőforrások híján hamarosan középszerű hatalommá válik. Az egyetlen remény az volt, hogy a (magántulajdonban levő) Kelet-indiai Társaságot felszámolják, és a 19. század második felében India pénzügyi erőforrásait felhasználva a brit katonai bázisokat úgy alakítsák át, hogy a brit gyarmati háborúkat megvívhassák. Már az 1848-as forradalmi hullám előtt is nyomás alatt volt a Brit Birodalom, aminek már ekkor megkezdődött az összeomlása. Az Egyesült Államok elvesztése (1776) előkészítette az utat Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika számára, hogy ugyanerre az útra lépjenek. Otthon a munkásmozgalom erejének növekedése arra kényszerítette a feudális rendszert, hogy költséges és átfogó jóléti államot vezessen be. Az európai nagyhatalmak ligájában való bennmaradás érdekében ragaszkodnia kellett a nem fehér gyarmatok, különösen India feletti uralmuk megőrzéséhez, mégpedig úgy, hogy ez utóbbit helyőrségi állammá alakította át. A katonai költségeket az indiai adófizetőkre hárították. Indiát a brit igényekhez igazították.
AZ INDIAI (OSZTRÁK–)MAGYAR MODELL
Egy Shakespeare drámához hasonlóan az „India-tervnek” is szüksége volt egy történelmi előzményre. Erre szolgált az Osztrák–Magyar Monarchia példája, ahol az aprócska Ausztria uralkodott a háborgó nemzetek sokaságán. A britek számára az 1848-as magyar forradalom leverésével Ausztria nem csak a reformmozgalmat verte le, de újra meg is szilárdította a feudális és arisztokratikus normákat. Indiában hasonló folyamatok zajlottak, amikre reagálni kellett. 1855-től kezdve tehát, ami a Kárpát-medencében történt, szorosan összefüggött azzal, ami Indiában történt és néha fordítva.
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
