Az éppen zajló, 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor sűrű programjában több felvidéki magyar politikus, szakember és közéleti szereplő is helyet kapott.
Tusványos harmadik napján, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet szervezésében megrendezett panelbeszélgetés résztvevői a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs, Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztésével megbízott miniszteri különmegbízott, Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke, illetve az NKE Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetésével nem régiben megbízott Tárnok Balázs voltak. A beszélgetést Szili Katalin, a Nemzetpolitikai Államtitkárság miniszterelnöki megbízottja moderálta.
A beszélgetés egy korábban méltatlanul elhanyagolt, de az utóbbi években egyre fontosabb szerepet kapó témakör mentén zajlott: a kisebbségi érdekérvényesítés nemzetközi lehetőségeit tárgyalták meg a résztvevők.
A meghívottak személyéből adódóan a panelbeszélgetés két határon túli magyar régióra koncentrált, Felvidékre és Erdélyre. Míg Berényi, Izsák és Kalmár elsősorban az európai porondra, tehát az EU-ra és különböző társult szervezeteire fókuszált, Tárnok Balázs azokról az amerikai tapasztalatairól beszélt, amelyekről portálunkon is rendszeresen beszámolt (lásd a mellékelt írásokat a cikk alján).
A diskurzus központi kérdése egyetlen mondatban összefoglalható:
Lehet-e ma eredményesen képviselni az őshonos nemzeti kisebbségek ügyét a nemzetközi térben?
Izsák Balázs rendhagyó módon, egy rögtönzött díjátadóval kezdte felszólalását: a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron-díjjal tüntette ki Sobor Dávidot, aki az elmúlt években a nemzeti régiók elismeréséért küzdő SZNT-t az európai jogi fórumokon képviselte. Izsák leszögezte, fontos volt számára, hogy a díj Székelyföldön kerüljön átadásra, a közönségben helyet foglaló jogász pedig rövid köszönetnyilvánításában úgy fogalmazott:
Az Európai Unió Bíróságán kiharcolt győzelem visszaigazolta, kemény munkával igenis lehet fontos eredményeket elérni az EU-ban.
Izsák ezt követően a megnyert per részleteibe avatta be a hallgatóságot. Kijelentette, a bírósági ítélet alátámasztotta, amit mi, magyarok régóta tudunk:
Nem lehet Európa kulturális szigeteit nem létezőnek tekinteni!
Az EU kohéziós politikájának ezekre a nemzeti régiókra is tekintettel kell lennie.
A következő felszólaló, Kalmár Ferenc Szili Katalin kérdésére reagálva a nemzeti kisebbségek védelmének jogi és intézményi hátterét mutatta be. Soft law, azaz puha törvények, puha jog védi ma a nemzeti kisebbségeket szerte a világban – kezdte Kalmár. Az EU eleve visszautasítja, hogy bármi köze lenne hozzájuk, hiszen tagállami hatáskörbe utalja a nemzeti kisebbségi kérdéseket, vagy megpróbálja az EU intézményrendszeréhez nem is kapcsolódó Európa Tanácsra hárítani a feladatokat. Kalmár szerint ezzel a legnagyobb baj, hogy az Európa Tanács nem tud kötelező érvényű döntéseket hozni, pusztán ajánlásokat fogalmaz meg.
Sokatmondó, hogy a kilencvenes években kitört délszláv háború kellett hozzá, hogy az Európa Tanács végül megalkossa a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt valamint a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját.
Ezek kötelező érvényű dokumentumok azon országok számára, amelyek ezeket ratifikálják, magyarázta Kalmár, csakhogy számos európai állam, például Franciaország vagy Görögország mind a mai napig nem írta alá a kisebbségvédelmi keretegyezményt. Amelyek igen, például Szlovákia is, azok kötelezően alávetik magukat egy 4-5 évenkénti monitorozásnak. Kalmár a kisebbségvédelmet garantáló bilaterális alapszerződésekre is kitért (Magyarország Ausztria kivételével mindegyik szomszédjával aláírt egy-egy ilyet).
Nem éli fénykorát a nemzeti kisebbségek védelme a nemzetközi intézményekben!
– jelentette ki felvezetőjében Berényi József. Elsősorban a szexuális kisebbségek védelme van ma napirenden, míg a nemzeti közösségekre alig figyel valaki. Berényi ezzel kapcsolatban megjegyezte, jellemző részlet, hogy a Régiók Bizottságának élére kinevezett új elnök székfoglalójában mindössze egyetlen kisebbség, az LMBTQ-közösség védelmére tért ki. Egyetlen szót sem ejtett az Európai Unió őshonos nemzeti kisebbségeiről. Nagyszombat megye alelnöke egyébként erre reagálva tájékoztatva levelet is írt a Bizottság elnökének.
Berényi szerint részsikerek érhetőek el, ha népszerű, jól futó témákhoz sikerül „hozzáragasztani” a számunkra fontos, elsősorban nyelvhasználati vagy kulturális ügyeket. Önálló témaként ezeket sajnos nagyon nehéz napirendre tűzni.
A Szövetség MKP-platformjának elnöke leszögezte, óriási nemzetpolitikai sikernek tartja, hogy az ukrán EU-s tagjelöltség feltételei közé a nemzeti kisebbségek jogainak fokozott biztosítását is sikerült beemelni.
Tárnok Balázs jogász elsősorban amerikai tapasztalatairól beszélt az erdélyi közönség előtt. Leszögezte, az Egyesült Államokban töltött egy év során mintegy hatvan kutatóval, jogvédővel, közszolgával készített interjút, közülük mindössze egy tudott arról, mik is azok a Beneš-dekrétumok. Rendkívül fontos, hogy legyen honnan elindítani a beszélgetést – vélekedik Tárnok, aki saját bőrén tapasztalta meg, hogy Amerikában a kisebbségvédelem elvi alapjait sem értik. A külügyminisztérium magyar referense kérdezte meg tőle, miért fontos egyáltalán a kárpátaljai magyaroknak, hogy legyen magyar iskolájuk.
Máshogy és máshonnan kell elindítani egy ilyen beszélgetést. Olyan keretekbe kell helyezni azt, amit a nemzetközi szinten is megértenek. (…) Érzékenyíteni kell!
– fogalmazott Tárnok.
Szili Katalin zárásul arra kérte a résztvevőket, mondják el, szerintük hogyan és kiket kellene „érzékenyíteni” az európai közösséget az őshonos kisebbségek ügyei iránt.
Berényi József kifejtette, a háború kitörése mindent átírt. Mivel a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése bekerült az ukrán csatlakozási feltételek közé, alkalom adódhat arra, hogy újra a fősodorba emeljük a témát. „Mi is kicsit a képbe kerülhetünk!” – zárta a megyealelnök.
„Nem nagyon szeretem ezt a szót. Ez egy propagandaeszköz, amellyel rábeszélik az embereket mindenféle divatos dolgokra” – kezdte Izsák Balázs, hozzátéve,
nem érzékenyítésre van szükség, hanem az igazság kimondására.
Kalmár, az SZNT elnökének némileg ellentmondva, arról beszélt, a médiabefolyásolás mára az életünk meghatározó eleme, a sajtó hatalma óriási, képes relativizálni az igazságot. Innentől pedig nem biztos, hogy elegendő, ha az igazság a mi oldalunkon áll. „Szükséges az érzékenyítés!” – jelentette ki a miniszteri különmegbízott, „diplomáciai úton kell a nagyhatalmakat érzékenyítenünk”.
Kalmár szerint az Unió számára a nemzeti közösség ügye „nyűg”, ez jól látható, ugyanakkor nem szabad ezt hagynunk.
Tárnok Balázs, Izsákra csatlakozva elmondta az érzékenyítés kifejezés szerinte sem szerencsés, de jobb híján használni kénytelen. Talán az „érdekérvényesítés puha eszközei” helyesebb megfogalmazás, de az legfeljebb szakmai beszélgetésekben használható. A klasszikus, intézményeket célzó érdekérvényesítés párhuzamosan kell, hogy haladjon a puha, azaz a közvéleményt befolyásoló érdekérvényesítéssel (az angolból ismert awareness-raising) – magyarázta Tárnok.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
