Végre vitaasztalhoz ült Forró Krisztián és Gyimesi György.
Amikor leült az ember, hogy megnézze Gyimesi György és Forró Krisztián vitáját, egy eszmecserét várt, de Gyimesi nagyon gyorsan kijelentette, hogy Matovič meg ő nemzeti konzervatívak – röviden így tudnám összefoglalni a találkozót, de aztán meggondoltam magam, és így született az alábbi írás.
Többszöri próbálkozás után az idei Gombaszögi Nyári Táborban ült végre vitaasztalhoz Forró Krisztián, a Szövetség elnöke és Gyimesi György, az OĽaNO magyar ügyeket képviselő politikusa. Pezsgő, taps, konfetti.
Gyimesi, aki sokak szemében a magyar ügy ifjú üdvöskéjének számít, és szerepébe már régóta ügyesen belefészkelődött – egyébként nem elhanyagolható sikereinek fényében sütkérezve –, bizony-bizony kivillantotta már párszor foga fehérjét, aminek eddig egyik legominózusabb pillanata talán az volt, amikor a frissen létrejött Napunk hírportál vitaestjén a szivárványos zászló körüli vita hevében ügyesen stílusosan homokosozta le akkori vitapartnerét, Ravasz Ábelt és úgy en bloc a témát részletező médiát. Van az úgy.
A Ravasszal folytatott szócsata tükrében kevés újdonságra lehetett számítani a gombaszögi tábor Tóth Károlyról elnevezett sátra alatt létrejött vitától. Számomra eleve meglepő volt látni, hogy az elméletileg a nemzeti oldal egyazon hajójában evező politikusok a hajó két végéből szólogattak át, s a demonstrált távolságot a moderátor képtelen volt ügyesen (vagy csak nem volt kellő politikai akarat?) kezelni. Ilyen is megesik, no.
Nehéz volt nem észrevenni Gyimesi György magas lovát – talán ez segített is a jelen levő hallgatók hátsó sorának, mert az első sorokból eléggé szembetűnt az, hogy a parlamentből jövő politikus a kormány mikrovilágából miképpen tekintett lefelé a parlamenten kívüli, de a régiók problémáit talán egy hangyányit jobban ismerő Forró Krisztiánra. Így ezzel az alaphangulattal kényszerből kibékülve a „magyar– magyar” vita egy kicsi, de új dimenziója volt tapasztalható.
A magát előbbre pozicionáló Gyimesi így képtelen is volt elszakadni Matovič ösvényétől – ami nem meglepő, sőt inkább akkor vonták volna fel a szemöldöküket a hallgatók, ha a pénzügyminiszter „jó barátja” szembemegy „főnökével” – így tulajdonképpen bármilyen kérdés is merült fel, folyamatos defenzívába hátrált Gyimesi, ott jól megvetette a lábát, és onnan előre döfködve próbálta uralni a pástot. Nagyon kár …, mert ugye ez a találkozó vitának indult.
Helyette láthattunk rapszodikus panaszáradatot, szabadkozást, oda-odadöfködést meg nemzeti konzervatizmust. Amiből a legtöbb hiány volt, az a konkrét kérdésekre megszületett konkrét válasz. Kávézacc és tealevél nélkül is könnyen megjósolható módon az inflációellenesből családsegítővé keresztelt, majd gyermeksegítővé átöltöztetett törvény – vagy politikusi akarat – volt az egyik sarokköve a beszélgetésnek.
Forró tűpontosan rávilágított arra, hogy az önkormányzatok sírját ásó törvény egyrészt kiegyensúlyozatlan, másrészt a valóságtól távolabb áll, mint az elfogadható lenne. Harmadrészt pedig, amit ő nem mondott ki, azt maga Gyimesi tette meg, éspedig számtalanszor, amikor a politikusi munka – ha eddig bírta az olvasó, kérem, ennél a pontnál már ne kövezzen meg, csak gyorsan befejezem – során megszülető ötleteket puszta megkérdőjelezhetetlen akaratként írta le.
Persze a vita, szerencsére – bár sekély mederben csordogált –, nem folyt végig egy irányban, mert szó volt az SaS–OĽaNO háborúról és később természetesen a sokkal valósabb ukrajnai konfliktusról is.
Ami a legszembetűnőbb volt, az az a leplezetlen szervilizmus volt, amivel Gyimesi az egész beszélgetés alatt, jól bevált panelekből összeharácsolva, mintegy hibátlan kontextuskövetéssel mondta fel a fideszes kotta jól ismert szólamait. Így némi zavar is keletkezett a fejemben, mert végül nem tudom eldönteni, hogy a magára cibált, ilyenolyan, sokszínű jelmezek alatt vajon hol lehet az ember?
De mihelyt elhessegettem ezt a gondolati vargabetűt, és lélekben visszatértem a sátorba, már csak a fotózkodás, ajándékcsomag, erőltetett vigyorok mozogtak előttem. Ma sem lettünk gazdagabbak olyan gondolattal, ami már nem hangzott el máshol, máskor. Pont.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
