Szilágyi Anna írt néhány napja egy jó szándékú cikket a 777blog.hu – ra. Férfihiány címmel. Értem én, persze. Sok a magányos nő és szenvednek tőle. Előkerült a régi kérdés is: hova tűntünk mi, férfiak. Lássuk csak!
Már Zimbardo is feltette a kérdést 2016 – ban, hogy hova tűntek a férfiak? (A cikk említi is.) Akkor se nagyon értettem a kérdést: ITT vagyunk. Mindig is itt voltunk. Nem ez a kérdés, hanem miért megy el mellettünk a világ? Miért hagy magunkra? Miért nem figyel ránk? Lehagytak a fejlődésük közben? Maradivá váltunk? Akkor miért hiányolnak minket, a bátorságunk, kezdeményező készségünket és erőnket?
Valahogy ez mind kellene, de az ezzel együttjáró vezetői szerep igénylése, a tisztelet kifejezése iránti igény – ez valahogy nem kívánt manapság. Tegyük a dolgunk, de maradjunk láthatatlanok. Persze, van akinek ez vonzó… de nem egy átlagférfinak. Mi szeretjük úgy odatenni magunkat, hogy kapunk érte legalább egy “köszönöm” – öt.
A fő téma persze nem az én korosztályom (40-es, 50 – es), hanem a fiatalok. Ők miért nem elég férfiasak? Miért nem köteleződnek el? Miért nem…
Egy: Miért nem veszik figyelembe az ilyen kérdést feltevők a fiatal férfiak igényeit? Pl. szex. SZEX ezerrel. Tombolnak bennük a hormonok. Valahogy ezt is meg kéne oldani. Uralkodjon egy férfi magán, persze, másrészt legyen készséges vele a nő. Vonzó lenne, ha tudna néhány trükköt, kicsit akrobata lenne az ágyban és önzetlen. Aztán pl. megbecsülés iránti igény. Miért nem tudnak elismerni a mai nők? Miért nem tudnak finoman elismerni? Bókolni, megköszönni, dícsérni? A saját igényeiket nagyon ismerik, de a fiúkra/férfiakra miért nem kíváncsiak? Elmennének velük focimeccsre? Végighallgatnák a politikáról a véleményüket? Jó társakká akarnának válni? Mit akarnának még a fiúk/férfiak? Elfogadást, igenlést. Fiaim tapasztalata, hogy nem kellenek. Hiába rendesek, hűségesek, veszik komolyan a lányokat és vagányak, fiúsak/férfiasak, vannak a helyükön (olvasnak, buliznak, motoroznak, tanulnak, dolgoznak) – nem kellenek. Igaz, önbizalmuk is kevés, mert nagyon kevés az őszinte és főleg a pozitív visszajelzés feléjük. Pedig a külsejükre is adnak. Nem értem.
Kettő: tisztában vagyunk vele, mennyi kitolást, szenvedtetést, kihasználást láttak ezek a fiúk/férfiak az apjukkal szemben az előző generáció nőtagjaitól? Hogy mekkora hatalmat ad egy nő kezébe a házasságkötés, a válással való fenyegetőzés, pláne ha gyerek is van? Ki kívánna így elköteleződni? Nem értek egyet velük, de megértem őket.
Három: agyonhallgatnak ma minket, férfiakat. Ha férfiasak vagyunk, bátrak, dominanciára, vezetésre törekvők és kezdeményezők. A sajtó, a politika. Magánemberek már kevésbbé. Tizenegy éve nem válaszolnak a leveleinkre a hangadó médiumok. Nem rajtunk múlik, mi szorgosan kopogtatunk nálunk. Itt vagyunk. Nem értem, miért nem vesznek észre minket, ha még kiáltozunk is hozzá. Nem látom, hogy a mi hibánk lenne. Lehagyott a világ? Nem: túlburjánzott, elhajlott a normálistól. A nők igényei, vágyai az egekben és a közbeszéd állandó témái, mi, férfiak, akik Férfiak maradtunk, illetve váltunk – sehol. Kettősmérce? Hatalmas. Ma az előre kicsit visszafelé van.
Négy: a cikkíró írja, hogy önreflexívnek, személyiségében fejlődőnek kell(ene) lennie a mai férfiaknak. Hogy Férfivá váljanak. Ez IGAZ. Én sem úsztam meg, nekem is be kellett járnom a magam útját. Karate, blogolás és aktív apaság. Barátok, férfiközösség. Nekem ez segített. A fiaimnak már én igyekszem segíteni. Kommunikáljanak is: érzések, vélemények, tapasztalatok. Sajnos a mai világ szóban igényli, hogy ilyenek legyünk, de mikor ezt tesszük, agyonhallgat, elutasít. Mert beszéljünk, de azért lehetőleg azt mondjuk, amit hallani akar. (Legyünk mindig úriemberek, magunkat háttérbe szorítók, erősítsük meg a nőket az önértékelésükben és lovagiassan tegyünk szolgálatokat nekik, amit nyílvánossan említsünk is meg. Ami zavar, amit szeretnénk, főleg ha az feminista eredetű érdeket sért, az nem kell. Nekünk meg így nem éri meg… aztán persze, hogy sok a magányos nő, sőt ember. Igazából ez nekünk se jó. Megint fel kéne fedezni minket, férfiakat férfias igényeinkkel, vágyainkkal együtt.) A 777.bolg hajlandó lenne pl. egy modern férfiantológiát komolyan venni? Ismertetni, recenziót írni? Mert készül egy éppen. Csak mondom.
Öt: ez fontos. A statisztikák szerint ha szabad szex van (és ma az van), akkor a nők a férfiak felső 20%-ból választanak, míg a férfiak 80% – ra a nők 20%-a jut. Persze, hogy csalódnak a nőkben és a videójátékokhoz és a pornóhoz fordulnak vigaszért. Ott van sikerélmény. A nőknél meg alig. A nők egyszerűen az átlagférfit, a bétákat nem veszik észre – mondja rengeteg férfitársam. Nekik Raptor Arankák maradnak, akiket állandóan fegyelmezni és erős kézzel szorítani kéne. Ki bírja velük hosszú távon? A normális nők meg ábrándoznak az Igaziról, aki elköteleződik és lehetőleg már az első pillantásra nedvesedik tőle a bugyi.
A megoldásra egy személyes példa. A menyasszonyom nem olyan nagyon szép nő. Túlsúlyos is meg minden. De a belső természete! Egy arany. Meg kellett alkudnom magammal a szexuális vonzerő tekintetében? Nagyon is. Megérte? Nagyon is. De ő vállalta, hogy átmenetileg anyagilag teljesen függjön tőlem, és nagyon Férfi lehettem mellette. Jó ehhez fel kell nőni agyilag, mert nem lehet mindig a másik orra alá dörgölni, hogy tőlem függsz, nagylelkűnek is kell lenni, figyelmesnek, és felelősségteljesnek. Mindig fenn áll ez a szükség, mindig meg kell tudni neki felelni, legalább szándék szintjén. Ehhez Férfinek kell lenni.
De ne várjuk már a mai fiataloktól, hogy rögtön készen álljanak erre. Én sem voltam az ő korukban. Segíteni kell nekik ezt kifejleszteni magukban. Nekünk, apáknak, és nektek, nőknek.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
