Úgy tűnik, hogy az emberek nagyon szeretnek más életével foglalkozni. Általában képben vannak azt illetően, mi történik a sztárokkal, mely énekesnek, mely színésznek milyen vihar dúl az életében. Csak éppen a saját életükre nem figyelnek eléggé, nem értelmezik a saját életükben zajló eseményeket, s nem is értik azok okát.
Terveznek, remélnek, úgy, hogy terveikből kihagyják Istent. Erre a hibára hívja fel a figyelmünket Jakab apostol, amikor ezt mondja: „Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. ” (Jakab 4:14-15-16)
Az élet első nagy igazsága, hogy az élet véges, de nagy a tétje. Először is meg kell találnunk Istent, és az akaratához kell szabnunk terveinket, tetteinket! Hogy amikor életünk végén visszatekintünk, ne akkor döbbenjünk rá ijedten, hogy egész életünket értelmetlenségekre, hiábavalóságokra pazaroltuk. Ahogy a Prédikátor mondja: „A dolgoknak summája, mindezeket hallván ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatait megtartsd; mert ez az embernek fődolga!” (Prédikátor 12:12) Hogyan is figyelmeztet Jézus Urunk? „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15) Majd ezt is tanácsolja: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! Hanem a mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!” (Máté 6:19-20) Kincset gyűjteni a mennyben annyit tesz, mint Isten akaratát cselekedni itt a Földön.
Az élet második nagy igazsága, hogy tetteinknek következményei vannak. Halálunk után a Teremtőnkkel szembesülünk – ha akarjuk, ha nem. Ezt a tényt a Biblia több helyen nyomatékosítja. Pál apostol például így fogalmaz: „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2. Korintus 5:10) Látjuk, tapasztaljuk, hogy az emberek sok aljasságra és kegyetlenségre vetemednek embertársaikkal szemben. Mi lehet az ilyen elvetemült viselkedésnek a hátterében? Főként az, hogy a gonosztevő nincs tudatában annak (vagy elbizakodottságában szándékosan nem akar tudomást venni arról), hogy cselekedeteinek következményei lesznek. Néha talán úgy tűnik, hogy aki az isteni erkölcs szerint él, hátrányt szenved, de ez hosszútávon nem igaz. Pál apostol így ír e helyzetről: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.
Az élet harmadik nagy igazsága, hogy harc folyik a lelkeinkért. Nem is akármilyen! Ádáz harcot vív ellenünk a sátán és vele a bukott angyalok – démonok – , akik gonoszságukban megrögződve arra összpontosítanak, hogy a pokolba (mely a rájuk kiszabott ítélet) annyi embert rántsanak magukkal, amennyit csak tudnak. A sátán egyik módszere, hogy különböző „izmusokkal” térítse el az embereket Isten imádatától. Ilyen téveszmék pl. a kommunizmus, a materializmus, ateizmus, stb…
Péter apostol nagyon szemléletesen jellemezte e helyzetet: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el.” (1Péter 5:8) Sátán nagyon jól tudja, hogy az ember előtt két út van: ha elfogadja Jézust élete Urának, és Isten akaratát cselekszi, akkor a mennyben lesz örök és elmondhatatlanul boldog élete. Ha pedig olyan emberről van szó, aki nem akart életében Isten akarata előtt meghódolni, aki túl büszke és pökhendi volt ahhoz, hogy belássa, hogy Isten teremtményei vagyunk, s ezért neki gyermeki engedelmességgel tartozunk, és szívesebben hallgatott inkább a sátán hazugságaira, akkor az ilyen embernek a pokol lesz osztályrésze, a démonok társaságában. Sátán nagyon veszélyes, ő a nagy megtévesztő! Ezért mondja Péter apostol, hogy legyetek józanok és vigyázzatok! A sátán ugyanis a „világosság angyalává” teszi magát, humánusnak, haladónak és felvilágosultnak tűnő eszméivel akarja az embereket eltéríteni a jézusi útról.
Az élet negyedik nagy igazsága, hogy az élet nem könnyű. Sokszor rácsodálkozom az emberek panaszaira. Apróságok, tizedrangú dolgok és értelmetlenségek miatt panaszkodnak: nem kaptak már repülőjegyet Balira, így be kell érniük a francia tengerparttal. Osztrigát rendeltek, de felháborító módon az épp elfogyott, így meg kellett elégedniük kaviárral… Jó, túlzok, de azért nem annyira… Az emberek azt hiszik, hogy az életnek csupa mókának és kacagásnak kéne lennie. Nem értem, ki mondta ezt nekik?!
Az igazság az, hogy mindjárt az első teremtett emberpárt, Ádámot és Évát sikerült sátánnak megvezetnie, és Isten ellen fordítania. Azóta az emberiség bajban leledzik, és emiatt van halál is. Ne tegyünk úgy, mintha nem így lenne. Sátán e világ ura – most még egy ideig –, ezért az élet nehéz, fájdalmas és ellentmondásos. Ez a valóság – nem a filmek vagy a Facebook hamis világa, ahol mindenki a legjobb pillanatait teszi ki közszemlére, mintha ez lenne a mindennapos…
Az élet ötödik igazsága, hogy az élethez bátorság kell. Nem olyan bátorságra gondolok, ami elvetemültségre, rosszra és bűnbe visz. Arra a bátorságra gondolok, amely ahhoz szükséges, hogy képesek legyünk változtatni életünkön, ha felismertük, hogy jelenlegi helyzetünk áldatlan és nem vezet sehová! Lássuk be azt, ha tévúton járunk, és legyen erőnk és bátorságunk változtatni életünkön! Tegyük azt, ami a legfontosabb: keressük Istent, olvassuk Isten szavát, melyen keresztül szól hozzánk, és cselekedjük az akaratát. És merjünk változtatni élethelyzetünkön, ha az nem teszi mindezt lehetővé. Merjünk eltökélten a jézusi „keskeny úton” haladni – mely azt kívánja, hogy távol tartsuk magunkat a mérgező, lehúzó, bajbavivő emberektől, legyenek azok barátok, ismerősök, kollégák vagy családtagok.
Az élet hatodik nagy igazsága, hogy Jézus az Úr! Ez a legfontosabb igazság égen és földön. Igaz, hogy sátán most még úrhatnámkodik itt a földön, démonaival most még próbál minket Istentől elfordítani mindenféle eszmerendszerrel és földi javakkal. De ez már nem fog sokáig tartani! A sátán napjai meg vannak számlálva! Ahogy a Bibliában olvassuk a Jelenések könyvében: „Jaj a földnek és tengernek, mert az ördög leszállott hozzátok, s nagy az ő haragja, mivel tudja, hogy kevés ideje van.” (Jelenések 12:12) S habár sátán most erőteljesen érezteti hatását az emberek között, próbálván mindenkit félrevezetni, ő mégiscsak egy bukott angyal, aki a gonoszságban megátalkodott. S csak az okoz neki örömet, ha minél több lelket tud magával rántani a pokolba, mely az ő osztályrésze is lesz. Ne engedjük magunkat becsapni egy vesztes, bukott angyal által! Jézusra vessük szemeinket, mert Ő az Úr, aki az Atya Isten jobbján foglal helyet. Életünket az Ő akaratával hozzuk összhangba, és Ő legyen életünk Ura. Mert ez a sátáni korszak egyszer véget ér, de Jézus örök! „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének.” (Apostolok cselekedetei 4:12)
Kérem tekintse meg erről szóló kisfilmemet:
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
