Létezik egy Café névre hallgató svéd „férfimagazin”, ami már 1990 májusában (!) azzal a céllal debütált, hogy „megcélozza a metroszexuális (azokra a férfiakra mondják, akik az átlagosnál sokkal többet törődnek a külsejükkel) férfiak új generációját”, miközben hazai viszonylatban ez idő tájt talán még magát a fogalmat sem ismerték. Ehhez mérten a tartalma főleg öltözködésről, divatról, kozmetikumokról szól, de találnak benne az érdeklődők kulturális (zene, könyv, technológia stb.) témájú anyagokat is.
Az efféle magazinok igazi kincsesbányák azok számára, akik valamilyen irányba formálni akarják a társadalmat, legyen az jó vagy rossz szándékú törekvés. Az átlagember szívesebben forgat magazint, mint könyvet, a rohanó mindennapokhoz jobban is illik, habár az okostelefonok elterjedése visszafordíthatatlanul árnyalta ezt a tendenciát. Mindezek tükrében a naponta megjelenő, nyomtatott sajtóval ellentétben a magazinok jelentős része egyelőre még versenyben maradt. A női lapok markáns hányada minimum vitás, de túlnyomó részt erősen romboló szellemi termékekkel is bombázza olvasóit két sütirecept között, miért lenne ez másképpen az „ellentétes oldalon”? Kedves olvasónk anyaga egyenesen Svédországból érkezett, hogy extra és részletesebb képet kapjunk a „svéd haladás” egy szeletéről és arról, hol tart most a Café férfimagazin 32 évvel a debütálás után.
Először is magazinhoz képest a Café nem olcsó, 89,9 svéd korona, ami nagyságrendileg 3390 forint a jelenlegi árfolyamon, habár ezt érthető okokból – egy laza szóviccel élve – ne vegyük készpénznek. Olvasónk szerint a borsos ár ellenére a magazint lelkesen terjesztik ingyenes formában, különböző várótermekben, üzlethelyiségekben stb., nyilván azért, hogy azoknak az agyát is át lehessen mosni vele, akik pénzt nem lennének hajlandók fizetni, vagy nem ismerik a lapot.
A Café kinézetre olyan, mint a többi magazin. Színes, fényes lapra nyomtatták, tele van rakva reklámokkal és csupa „trendi dologgal” foglalkozik. Amelyből a fotókat kaptuk, az a Café legutóbbi, júliusi száma, ahol „Svédország 50 legjobban öltözött férfiját” dolgozták fel „érdekességképpen”. Mondjuk nem tudom, hány férfit érdekel, hogy hogyan öltözködik 50 másik, de ez részletkérdés.
A helyezettek etnikai összetételétől természetesen azt kapjuk, amit Svédország esetében vártunk, hiába ismerte el áprilisban Svédország szocdem miniszterelnöknője, hogy a bevándorlók integrációja egy csőd. A kormányfő ekkor „kemény lépéseket ígért”, de egyrészt ezzel már politikai fronton valószínűleg elkésett, másrészt pedig, ha szándék lenne is, az elburjánzott liberális gépezet megakasztja azt. Persze ez a „megbánás” sem volt teljesen őszinte, ugyanis a miniszterelnök asszony azt is megemlítette, hogy „hagyták elhatalmasodni a szélsőjobboldalt”, ám ez utóbbi kijelentés a cikk témájától eltérő irányba mutat.
A rangsorban tehát elvétve találunk svéd személyt, ha találunk, azokat is inkább hátrébb. A többiek „újsvédek”, ahogy arrafelé hívják a harmadik világból érkezett jövevényeket (erre külön szavuk is született : nysvensk). A verseny nyertese egyébként a szintén őssvéd génekkel rendelkező Alexander Abdallahh lett, ami nemcsak a rasszbéli gondok miatt szomorú, hanem azért is, ahogyan nyert. Nem vagyok a téma szakértője, de a nyakig felhúzott hosszúnadrág és nyakig begombolt ing egy arra húzott, igazi cigányos „Adidas-felsővel” nem biztos, hogy olyan nyerő (főleg júliusban), úgyhogy legalább a látszatot tartanák meg, hogy ennyire azért nem elfogultak, ha már divatlap. Persze a szerkesztőknek teljesen mindegy. Ha Abdallahh egy szakadt pólóban, rogyásig koptatott macinaciban állt volna rajtrácshoz, akkor is ő nyert volna. Ő maga egyébként „színész”, biztos sok „maradandó” színészi játékkal kápráztatta már el a közönségét.
Ami a Cafét illeti, vannak itt még félmeztelen néger dizájnmodellek egy ronggyal a hátukon, további arab bevándorlók, ééés… kapaszkodjanak meg, de egy depressziós fekete-fehér fotó erejéig még egy igazi svéd nőt is betuszkoltak a magazinba egy egyszerű fehér köntösben, elvégre mégiscsak férfimagazinról beszélünk, ha többre nem is futotta.
Ezúton is köszönjük olvasónknak a rengeteg képet és a kommentárokat, úgy látszik Svédországban már ennyire leplezetlenül is lehet tolni a liberális propagandát minden következmény nélkül. De nem baj, továbbra is a „szélsőjobboldal” az egyik fő probléma az országban. Szerintük.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
