Jelsőc, egy pici palóc falu Nógrádban, a Losonci járásban. Fáradt, ezerszer elismételt statisztikai adat, amely nagyon sok kis falura ráillik az Ipoly völgyének „ezen” az oldalán: 1910-ben 96% magyar, 2021-ben 8 % élő sikoly a mának. Egy élhető kis palóc falucskából ma szlovák nyelvű cigányok gettója lett, és itt a gettón van a hangsúly. A helyi önkormányzat már csak nyomokban tartalmaz magyart, hiába van kétnyelvű falutábla, esély sincs a magyar nyelv életterének a fellelésére.
Minden életrevaló fiatalt tereltek a losonci lakótelepek szocialista olvasztótégelyeibe. Meg is lett az eredménye, minden eltört.
A családi házakból kihalt nagyszülők, szülők után a házak is eladósorba kerültek és a gettósodás folyamata ismert a számunkra sok hasonló történetből. Ami a legszívszorítóbb, az a templom állapota. Kár minden szóért, a mellékelt felvételek mindent elmondanak.
Márpedig megtörtént és most kereshetjük, hogy ki tehet róla. Nem kell messzire mennünk, csak a tükörig, igen, mi tehetünk az ilyen élethelyzetekről, mi, mindannyian.
Az a 28 megmaradt jelsőci magyar vajon mit gondol rólunk, Felvidék Megmentőiről? Talán semmit nem gondol, mert nem is tudja, hogy vannak „megmentőik”, hiszen sosem látta őket, hiszen sosem jártak arra…
Nem tudom, hogy a harangok ott vannak-e még a toronyban, de ha a forró nyár zivatarainak szele átfúj a torony ablakain, lehet, hogy kondulnak egyet. Nekik, a jelsőci palóc magyaroknak.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.
Ámen
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
