Elvégre unió-unió, nincs sok különbség.
Az Európai Parlament hat képviselőcsoportjának politikusai online petíciót indítottak annak érdekében, hogy valaki állítsa meg az Európai Uniót zsaroló Orbán Viktort. Már éppen kezdtem jót röhögni azon, hogy a fényes tekintetű Európai Parlamentben összességében többségi szavazattal rendelkező frakciók egy olyan eszközhöz nyúlnak, amely tipikusan „a körön kívüliek” eszköze, vagyis azoké, akik egy-egy szervezet döntését más eszközzel nem tudják, ezért petíció – az adott szervezethez benyújtott kérés, folyamodvány, panasz, tiltakozás – benyújtásával próbálják meg befolyásolni, amikor eszembe jutott, hogy nem annyira vicces a történet, mert mi is részesei vagyunk az Európai Unió fedőnevű szánalmas bohózatnak, ahol mindez zajlik.
Nem arról van persze szó, hogy ne lenne jó kis eszköz a petíciózgatás, éppen ellenkezőleg: magam is gyakran írok alá ilyeneket az LMBTQ-lobbi nyomulásával szemben, és nagyon megerősített, hogy még a 450 millió európait képviselő EP is él vele. Rögtön büszke lettem magamra, és mondtam a feleségemnek, hogy befolyásban lassan elérem Guy Verhofstadt szintjét, amire ő azt válaszolta, hogy nem bánja, de inkább azon igyekezzek, hogy fizetésben érjem utol. Már éppen akartam volna mondani, hogy egyáltalán nem biztos, hogy olyan jól keres, mert ha tényleg jól keresne, akkor már minden bizonnyal megcsináltatta volna a fogait, amikor eszembe jutott, hogy ezt nem mondhatom, mert ez body-shaming, és ilyet csak Karácsonynak szabad csinálni, egy rendes konzervatív családapának semmiképpen.
Úgyhogy beszólogatás helyett inkább tovább olvastam a petíciót, amiből megtudtam, hogy nem demokratikus, ha valaki egy eldöntendő kérdésre nemmel válaszol, és azonnal meg kell szüntetni ezt a lehetőséget, mégpedig oly módon, hogy az Európai Tanácsban egy-egy kérdésre csak igen szavazatot lehessen leadni, vagy ha valaki mégis merészel nemmel szavazni, akkor azt figyelmen kívül kell hagyni. Az érvelés még nem teljesen kiforrott, nyilván nem konzultáltak előtte a DK-val, akik szerint van olyan szavazat, amely kifejezi a népakaratot és van, amelyik nem, és Orbán Viktor szavazata nyilvánvalóan az utóbbi kategóriába tartozik. Az érvelés kissé slendrián mivoltáért azonban kárpótoltak a petíció által előhívott kellemes emlékek az orbáni diktatúra előtti, emberarcú szocializmus idejéből, amikor olyan szavazólapokon voksolhattunk – sőt: voltunk kötelesek voksolni – amelyen csak egy név szerepelt. Igen, ez a jó megoldás, ha már egyszer működött egy másik unióban, miért ne működhetne ebben az unióban is? Elvégre unió-unió, nincs sok különbség.
Már arra gondoltam, hogy tényleg jó lenne, ha megszüntetnék azt a nyavalyás egyhangúsági feltételt, és az EU nyilvános harakirit követne el egy többségi szavazattal elrendelt orosz gázembargó következtében beálló önkéntes, kollektív fagyhalállal, amikor váratlanul Vlagyimir Putyin sietett Guy Verhofstadt segítségére, ugyanis ő maga kezdte önkéntes szankcióval sújtani az orosz gázt, és csökkenteni annak az európai országokba szállított mennyiségét, segítve a nagyeszű nyugat-európaikanak, hogy Magyarország igenlő szavazata nélkül is önként és dalolva megfagyhassanak a télen. Mondtam is a feleségemnek, hogy milyen hülyék ezek a nyugat-európaiak, amire ő azt mondta, hogy tényleg, de legalább mi ne legyünk azok, hanem azonnal intézzek tűzifát a télre. Mondtam neki, nyugodjon meg, van bent az udvaron vagy hatvan köbméter, de azért biztos, ami biztos, ősszel letermelünk még egy akácost. Úgyhogy további írogatás helyett megyek is ennek az adminisztrációját intézni…
Borítókép: Illusztráció (Forrás: AFP/Monty Rakusen)
Felföldi Zoltán
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
