A test-lélek elválasztásának, tágabban az anyag és szellem elkülönítésének problémája persze ősi.
A kérdés emberi, s minden ember átérzi. Nem kell hozzá semmilyen előtanulmány, se műveltség, se intelligencia: mindenki tudja, hogy pl. a saját keze és valamilyen belső érzése, modjuk örömérzete egyformán valóságos, de ezek valóságossága mégis egészen más.
Hiszen alapvetően van egy külső világ, melynek korlátai vannak térben és időben, nem tévedésmentes, viszont ez közös élmény másokkal, pl. megmutathatom a kezemet másoknak, s ők ugyanúgy, legalábbis hasonlóan érzékelik mint én. S van egy belső világ, mely térben és időben korlátlan, tévedésmetes, viszont nem osztható meg senki mással, csak én érzem: lásd, az örömérzetemről tudok mesélni ugyan másnak, de megmutatni nem tudom senkinek, s soha senki se lesz képes megérteni pontosan mit érzek: mindenki csak arra képes eljutni, hogy az az adott örömérzet olyan, mint amit ő szokott hasonló szavakkal leírni, de ennél pontosabb nem lehet az átadás.
Az egyik esetben tehát megmutatom a másiknak az égen a Holdot és azt mondom “ez a Hold”, míg a másikban mutatok egy homályos fényképet a Marsról, majd megjegyzem “kb. ilyen a Hold is”. Miközben magam számára éppen fordított a pontosság: a belső világomban sose tévedhetek, míg a külsőben ez az alapállapot. Amikor fáj a fogam, az sose lehet téves, nem fájhat a fogam tévesen, de nyilvánvaló, hogy a Föld lapos, minden érzékszervünk szerint az, miközben nem lapos.
A naív igazáságérzet azt mondja ki, a két dolog teljesen más tehát. De ha így van, akkor a magyarázatot kell adni valahogy a kettő nyilvánvaló kölcsönös hatására: számtalan példa van a kettő kölcsönhatására.
Ez a dualista nézet, azaz van szellem és anyag, melyek különbözőek. Viszont a kettő egyeztetése rendkívül nehézkes. Gyakorlatilag egyetlen kielégítő válasz se született arra, hogy mi lehet a megoldás, pedig a filozófiai iskolák és a vallások zöme is dualista.
Vigyázat, itt nem az anyag vagy a szellem elsőbbsége a kérdés, hanem léte. Nyilván a materialista dualista az anyag elsőbbségét vallja, azaz a szellem szerint valamilyen módon az anyag létezésének terméke, míg egy idealista dualista pedig a szellem elsőbbségét vallja, azaz az anyag a szellemi szféra terméke – de abban egyetértenek, hogy ez a 2 terület létrejöttük óta különállóak, a saját jellemzőikkel.
Aki viszont behatóan foglalkozik a témával, az eljut oda: a monista (értsd: nem dualista) elméletek a koherensek. Azaz az anyag és a szellem ugyanaz. Így megszűnik az egyeztetés problémája is.
Alapvetően a kereszténység természetesen dualista, ez a fő irány. Isten az alap, azaz a szellem, majd lett anyag, miután azt Isten megteremtette. Azaz az anyag eredete ugyan a szellem, de a 2 terület önálló immár. A monizmus a kereszténységen belül mindenképpen kisebbségi álláspont, ez leginkább az úgynevezett keresztény miszticizmusra jellemző, mely bár eredetileg keleti-keresztény jelenség, nyugaton is mindig létezett.
A materialista monizmus előtt még nagyobb feladat állt, máig nem tudták megoldani. Hiszen valahogy igazolni kellene, hogy az anyag képes szellemet eredményezni. A fő próbálkozások:
- a szellem csak látszat, egy érzéki tévedés, ugyanaz kb. mint amikor a vízbe lógó egenes tárgyat törtnek látjuk,
- a szellem szimplán az anyag működése, semmi más, egyszerűen ma még a tudomány nem ismeri enek teljes szabályrendszerét, ezért tűnik a szellem rejtélynek,
- az egész az emberi nyelv trükkje csak, egyszerűen egyes anyagi állapotokat szellemnek nevezünk megszokásból,
- a szellem valójában a külvilág számára látható reakció elnevezése, semmi más.
csakhát egyiket se sikerült soha bizonyítani, ráadásul nem győznek meg senkit, mindenki “érzi”, hogy ez nem lehet igaz.
Az idealista monizmus problémái tehát kisebbek, egyszerűen Istenre kell hivatkozni, de ott is problémás minden elmélet:
- Isten úgy teremtette a világot, hogy a két szféra hasson egymásra,
- Isten úgy teremtette a világot, hogy legyen két független szféra, ezek egyszerűen párhuzamosan működnek,
- Isten minden egyes pillanatban beavatkozik.
A modern próbálkozások sokkal érdekesebbek, mert a monizmus alapján állnak. A két fő: egy materialista és egy idealista.
A materialista a pánpszichizmus: azaz míg az anyag a struktúra, addig a szellem a belső jelleg, ez minden szinten igaz, a tudat csupán a szellem magas fokú formája – a szellem egyszerűen egy alapvető természeti törvény, mint a tömegvonzás vagy az elektromos töltet.
A másik oldalról Donald D. Hoffman amerikai pszichológus elmélete rendkívül érdekes. Szerinte egyedül szellem létezik, az anyag a szellem felfogásának egy módja. Közérthető példája: az anyag olyan, mint egy ikon egy számítógépes operációs rendszerben: jól érthető leegyszerűsítés, melynek azonban nincs kapcsolata a valósághoz. A cél a szellemet felfogó szellem számára a valóság megértése. Azaz egyedül a szellemet felfogni képes entitások vannak, s minden az ő felfogásuk eszköze. Valójában semmi más nincs a szó szoros értelmében, vagy lehet, hogy van ugyan objektív anyagi valóság, de az semmiképpen se az, amilyennek látjuk.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
