Egyre gyorsabb ütemben folyik néhány klasszikus, évtizedek óta a fejekbe vert fogalom újraértelmezése Németországban. A „náci” kifejezés tartalmi gazdagodása mellett már a holokauszt is más értelmet kapott.
A minap a rasszizmus fogalmát sikerült a német kultúrelitnek nemcsak kibővíteni, hanem teljesen új megvilágításba is helyezni. Történt ez a berlini Kultúrák Háza „Hijacking memory – a Holocaust és az új jobboldal” címmel rendezett szimpóziumán, amelynek legfontosabb üzenete az volt, hogy a holokauszt-megemlékezés bizony a rasszizmus és a jobboldali radikalizmus tünete, illetve táptalaja. A vita, amelyet most sikerült állami szintre emelni – a Kultúrák Háza egy adókból fenntartott állami intézmény – mintegy egy éve kezdődött el, amikor is egy Dirk Moses nevű történész a holokauszt-megemlékezések beszüntetését követelte, lévén az az izraeli gyarmatosító politika legitimációja.
Ezt a gondolatot kívánta a most megrendezett szimpózium elmélyíteni.
A kezdeményezés az amerikai zsidó Susan Neiman személyéhez fűződik, aki a szintén adókból fenntartott potsdami Einstein-Forum igazgatója. Neiman annak idején Obama tanácsadója volt, és már eddig is Izrael német támogatása és a német „megemlékezési kultúra” bírálójaként tűnt fel. A megrendezésben a berlini Technikai Főiskola antiszemitizmus kutatási központja (szintén az adófizető jóvoltából) segédkezett.
Tehát egy teljességében állami rendezvényről van szó.
A programon résztvevők azt kívánták kivizsgálni, hogy hogyan használnak a holokauszt-megemlékezések a politikai jobboldalnak – hogy ez így van, azt eleve adottnak tekintették.
Minden bírálatot, amely a rendezvényt érte, Neiman azzal utasított vissza, hogy az puszta rágalmazás, pontosan úgy, mint ahogy a közeljövőben megnyíló Dokumentát is csak rágalmazók merték antiszemitizmussal vádolni.
Neiman tézise szerint 1945 óta Németországban egy áldozati kultusz honosodott meg, ami logikusan ahhoz vezetett, hogy a politikai jobboldal a holokausztot eszközként használja fel saját céljaira.
Ebből a hajmeresztő magyarázatból annyi mindenképpen igaz, hogy a német új baloldal, főleg a 68-as mozgalom képviselői, a háború előtti baloldali hagyományt folytatva az „elnyomott népek támogatásaként” szenvedélyesen arabbarát volt és Izrael-ellenességét sem titkolta el.
Ebben mindenképpen számíthattak a Szovjetunió és a kommunista tábor támogatására. A hírhedt terrorista Bader-Meinhof csoport sok tagja arab terrorista kiképzőtáborokban szerzett képesítést hazai tevékenységéhez. És az is mindenképpen igaz, hogy ha Németországban tényleg létezett az úgynevezett „megbánás”, akkor az a konzervatív, keresztény meggyőződésűek között volt leginkább megtalálható.
Neiman és a konferencia résztvevői szerint a holokausztra való emlékezés egy elit projekt, amelynek célja a német gyarmatosító politika eltussolása, amiért is az „emlékezési kultúra” a rasszista elnyomás eszköze.
A cionizmust „fasiszta” mozgalomként értelmezik, amelynek csak egy célja van: a palesztinok és a baloldal elnyomása. Ezért nem szabad a jobboldal antifasiszta hitvallásait komolyan venni, sőt, a jobboldal Izrael irányában mutatott támogatása csak palást, amely a valódi, jobboldali antiszemitizmust álcázza. Mindenképpen említést érdemel, hogy a konferencián a szintén zsidó származású 68-as „forradalmár” (és hírhedt pedofil) Daniel Cohn-Bendit is részt vett, anélkül, hogy ennek az elméletnek ellentmondott volna.
A konferencia tudatosan kapcsolódott a június 18-án Kasselben megnyíló Documenta ügyében létrejött konfliktushoz és a sokak által hangoztatott antiszemita irányultság vádjához. A Documenta a kortárs képzőművészet egyik legnagyobb nemzetközi szemléje, amelynek művészeti vezetője idén egy túlnyomórészt muszlimokból álló és az Izrael ellenes bojkott-mozgalomhoz közel álló indonéz csoport.
A művészeti vezetés a német felelősökkel együtt gondoskodott az izraeliek távoltartásáról, ami a Documenta történetében időközben hagyománynak számít, viszont a meghívottak között szerepelnek közismert arab és muszlim antiszemiták, valamint a BDS mozgalom támogatói.
A kizárólag adókból fenntartott kiállítás (egyedül a szövetségi kulturális alapból 3,5 millió euró folyt a Documentába) német vezetői kezdettől fogva leblokkoltak minden bírálatot, amelyek eleinte főleg zsidó szervezetektől jöttek, de időközben sok liberális is csatlakozott hozzájuk.
Így érvelt Christian Geselle, Kassel városának polgármestere, a Documenta vezetőségének elnöke is, mondván, hogy „először nézzük meg, hogy miről is szól a 15. Documenta és azután ítélkezzünk, és ne hagyjuk, hogy a médiában folyó vita gondokat és félelmeket gerjesszen.”
A polgármester szerint meglepő módon a művészeti szabadsághoz az antiszemitizmus is hozzá tartozik, majd kijelentette, hogy a Documentán megjelenő álláspontok „a mi német identitásunk alapján esetleg nehezen követhetők, illetve elviselhetetlenek lehetnek”, de ezt a sokszínűség értelmében tolerálni kell.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
