Bizonyára gyakorta megüti fülünket egy kifejezés, pontosabban szólva kifejezéspár. Ez pedig a "történelem jó és rossz oldala". Az ilyen kijelentéseket tevők egyfajta szómágiára alapoznak, hogy aktuális világpolitikai céljaiknak adjanak egy mélyebb megalapozottságot, maguk által kreált morális magasságokba helyezzék önnön magukat. Oda, ahol valójában sohasem voltak.
Két síkon érdemes ehhez közelíteni.
1. Erkölcsi-szellemi, ha úgy tetszik, szakrális, akár metafizikai síkon valóban elgondolható egyfajta jó és rossz felosztás, miszerint egyik oldalon a fény erői, míg a túlfélen a sötétség erői tartózkodnak. Ez konkrét és zárt ideológiákon túltekintve úgy ragadható meg: azok tartoznak inkább a fény erőihez, akik magát a létet nem a puszta anyagból vezetik le, tradicionális vallásokhoz, hagyományokhoz ragaszkodnak, vallják, hogy az ember csupán az emberből kiindulva nem érthető meg. A mi kultúrkörünkben ez valaha Isten volt, a kereszténység.
Ma ez már nincs így. Legfeljebb nyomokban – ezt szokás kultúrkereszténységnek nevezni.
Ezzel szemben állnak a sötétség erői, akik tagadnak minden olyan értéket, mely az embert képes lehet saját maga fölé emelni. Tulajdonképpen ez nem más, mint amit a modern sátánizmus atya, a Sátán "Egyházának" alapítója és "főpapja", a zsidó származású Anton Szandor LaVey mondott: "tégy, amit akarsz". Politikai képlete pedig a manapság tomboló szélsőséges liberalizmus és minden hajtása.
Fontos leszögezni: tisztán fény a világpolitikában már nagyon régóta nincs, tisztán sötétség – sajnos – annál inkább.
2. Ha viszont kivesszük a fenti szempontokat, akkor egyszerűen értelmezhetetlen a történelem jó és rossz oldala felosztás. Érdekek vannak, s az "erősebb igaza". Ez tulajdonképpen egyfajta szociáldarwinista elv, vagy, ha úgy tetszik, a természet rendje, ahol vajmi keveset számítanak a hangzatos elvek, az üres jogi csűrés-csavarások, hogy mi legitim, s mi nem, ez egészen addig csak üres szövegelés, amíg nincs mögötte erőd, amivel érvényt tudsz szerezni elveidnek és politikai elgondolásaidnak. Nyilván ez nem kizárólag jelent fizikai erőt, intellektuális fölényt is feltételez.
Összegzés:
Ahogyan a földi világban semmi sem fekete és fehér, és miképpen az ember lélek, test és szellem összessége, így nincsenek tiszta formái egyiknek vagy másiknak. Egy szellemi embernek a helyes szintézisre kell törekednie a fentiek között. Egyet azonban kijelenthetünk, és ez szolgáljon fő tanulságként:
Azokról, kik napjainkban hirdetik, ők bizony a "történelem jó oldalán" állnak, ezen kijelentésükből tudhatjuk meg, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Mint ahogyan minél nagyobb humanistának állítja be magát valaki, a valóságban – ez ki szokott derülni – annál nagyobb gazember.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
