Nagyon veszélyes a visszafelé mutogatás.
Vajon lehet-e még emberi dolgokról írni, ha a politikai élet, a közélet eseményeit szeretné kommentálni az ember? Milyen stílusban tegye ezt? Megírható úgy, hogy a lehető legtöbb ember megértse? Vagy mindenki máshogy értelmezi? Mint például a béke vagy a menekülés fogalmát?
Az Ukrajnából érkező háborús menekültek óriási segítőkészséggel, szeretethullámmal, szolidaritással találkoztak nálunk és sok más országban. Kivéve a magyar kormányt, aki közülük is kiválogatná azokat, akik számára megfelelnek. Leginkább csak a kárpátaljai magyarokat fogadná be, hiszen belőlük lehetnek a jövőbeni választói.
Természetesen hivatkozva arra, hogy milyen elnyomásban éltek eddig Ukrajnában. Tény és való, hogy lenne mit javítani a helyzetükön, a kisebbségi jogok betartásában nem Ukrajna járt az élen az utóbbi években. Azzal azonban, hogy a háború idején szelektíven próbál segíteni, előrevetíti a következő időszak nehézségeit. Amikor majd a békés Ukrajnában az aktuális politikai vezetés elmarasztalhatja a területén élő magyarokat, hogy lepaktáltak a magyar kormánnyal, amely nem segítette Ukrajna függetlenségért folytatott harcát. Ha Putyin veszi át a hatalmat, akkor pedig szintén tudjuk, mit várhatunk a kisebbségi jogok terén. Milyen sorsra jutott, aki bármilyen emberi jogért kiállt Oroszországban? Üldöztetés, börtön, száműzetés, kényszermunka?
Természetes módon jut eszünkbe a szlovákiai magyarok (és németek) második világháború utáni jogfosztottsága. Bárcsak ne ismétlődne meg ez a forgatókönyv! Persze teljesen más világot élünk ma, más eszközökkel játszunk, de a lényeg mindig ugyanaz.
Menekülnénk az egyeduralmi rendszer országából, de menekülnénk a kaotikus döntések országából is, mint Szlovákia. A menekülés számunkra szerencsére még önkéntes, a saját döntésünktől függ, ami természetesen nagyon nehéz akár lelki, akár gazdasági szempontból, mégsem hasonlítható össze a háború előli menekülés kényszerével.
A néhány évvel ezelőtti menekültválság idején a pozsonyi Kunsthalléban volt egy kiállítás, amely a téma borzalmait szinte testközelbe hozta. A látogató kipróbálhatta, milyen az, amikor bezárják őt egy autó csomagterébe, ahol sem fény, sem levegő, és elképzelhette, milyen lehet ez, ha napokig tart az utazás. Bevillan azoknak az áldozatoknak a száma, akik életüket vesztették az ilyen menekülés közben.
A kiállítás része volt egy világtérkép, amely azt mutatta be, hogy melyik térségben mikor milyen népvándorlás, területi változás ment végbe az évszázadok, évezredek folyamán. A mozgótérkép pontosan megmutatta, hogyan változtak az egyes népek lakóhelyei, hová menekültek, hogyan változtak a hódító hadjáratok eredményeként az országhatárok. Ha az ember tudatosítja, hogy ez mit jelent, nem dől be a propagandának, amely azt állítja, hogy vissza kell foglalnunk a területünket. Most éppen Putyin köpi a világ szemébe, hogy Ukrajna ősi orosz terület, ezért fel kell szabadítania. Meddig számoljunk vissza? Ki volt itt előbb? Kinél előbb? Nagyon veszélyes a visszafelé mutogatás. Többször is kiderült már a történelem során, hogy nem ez a megfelelő út ahhoz, hogy békében és emberhez méltó módon éljünk, és hogy fennmaradjon a nemzet, amire olyan szívesen hivatkoznak.
A politikai önzés és hatalomittasság hiába próbálja visszafelé fordítani az idő kerekét, hivatkozva ősi földre és ősi hagyományokra vagy bármi másra, ami megfelel az ideológiájának. A hatalma nem Istentől való és nem örökre szól.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
