A Szlovák Horgászszövetség, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat, az Állami Természetvédelmi Hivatal és a Szlovák Karszt Nemzeti Park Igazgatóságának részvételével végezték a Sajó folyó élővilágának vizsgálatát a napokban. Varga Tibor, aki maga is részt vett a vizsgálatokon, megkeresésünkre elmondta, tovább pusztul a folyó.
Az eddig elvégzett vizsgálatok kimutatták, a Sajó jó pár kilométeres szakaszon teljesen kipusztult, több tíz kilométeres szakaszon pedig visszafordíthatatlanul, súlyosan károsodott az élővilág.
A rozsnyói orvos, egyben a helyi horgászszövetség titkára beszámolója szerint a bányavíz befolyása felett, Gócs község mellett közel 100 méteres szakaszon alig 200 halat fogtak, többnyire sebes pisztrángot, fürge csellét, tiszai ingolát, botos kölöntét, márnát, pettyes dévérkeszeget, foltos domolykót, amelyek közül néhány kiemelt közösségi jelentőségű fajnak számít. A vizsgálatot a folyón lefelé haladva a szlovák–magyar államhatárig folytatták.
„Henckó községnél, a befolyástól számított öt kilométerre már a folyó 100 méteres szakaszán csupán egy darab fürge csöllét találtunk, ami feltehetően a közeli mellékpatakból kerülhetett a Sajóba, ugyanis az ichtiológus véleménye szerint kizárt, hogy három hónapot kibírt volna az ilyen erősen szennyezett folyóban” – magyarázta. Tovább haladva, Berzétén újabb halakat találtak, megközelítőleg húszat, de mind kifejezetten rossz állapotban lévő, apró hal volt. „Ezeknek a halaknak üres az emésztőrendszerük, mert nincs mivel táplálkozniuk” – jegyezte meg.
A szennyezett bányavíz befolyásától húsz kilométerre még élnek ugyan halak, de sokkal alacsonyabb számban, mint kellene. „Itt a folyó már kétszer szélesebb, értelemszerűen a mérgezés is hígul. De ezek a halak szemmel láthatóan is soványak, lapos a hasuk, azt lehet mondani, a halálra várnak. Élnek még, de egyszerűen nem jutnak táplálékhoz”. Varga szerint ezek eddig úgy élték túl a mérgezést, hogy lehúzódtak a folyó aljára, gyakorlatilag a téli vegetációs időszakhoz hasonlóan viselkednek. Tehát azokra a halakra és élőlényekre, amelyek nem közvetlenül a mérgezés vagy a kopoltyúikba lerakódott vas-oxid okozta fulladás következtében pusztultak el (mint a szennyezés első kilométerénél) a természetes táplálék hiánya miatt fokozatos, elhúzódó halál vár.
Az ichtiológiai vizsgálat következő állomása Csoltón volt, amely a bánya kifolyásától nagyjából negyven kilométerre van, ott is a berzéteihez hasonló állapotokat tapasztaltak, csak pár apró pisztrángot, domolykót találtak. Végül elmentek egész a szlovák–magyar határig. Sajólénártfalva mellett már szép számban találtak halakat, köztük nagyobbakat is, de ez már 65 kilométerre van a kiömlő bányavíztől, tette hozzá. „Azt tapasztaltuk, hogy ott még nem sérült az élővilág, de a víz már ott is elszíneződött. Persze azt senki sem tudja megmondani, meddig marad a szennyezéstől érintetlen ez a szakasza a folyónak” – jegyezte meg
Varga Tibort arról is kérdeztük, mit tapasztal a bányamentők munkájából a bánya kifolyásánál, ahonnan már négy hónapja másodpercenként közel 20 liter szennyezett bányavíz ömlik ki. „Két napja voltam megnézni, de semmi változás nem észlelhető, ugyanúgy ömlik a víz tovább, szemmel nem látható semmi különbség. Türelmesen várok. Szombaton megint ügyelek a kórházban, vasárnap reggel végzek és az első utam rögtön a bányához vezet majd, hogy lássam, a 15 nap elteltével történt-e valami változás” – mondta kissé megtörve.
A Sajó folyó elszíneződését elsőként bejelentő rozsnyói horgászszövetség tagja értetlenül áll a hatóságok hónapig tartó tanácstalansága előtt. Többször írtuk, lényegében egymásra mutogatnak a minisztériumok, járási hivatalok, és mindenki igyekszik elhárítani magáról a felelősséget. Eközben menthetetlenül pusztul a folyó élővilága, most már az is tudható, a három alkalommal végzett vizsgálatoknak köszönhetően, hogy egyre hosszabb szakaszon.
Szlovákiában hivatalos szervek a mai napig nem ismerik el, hogy környezeti katasztrófa érte a folyót, annak ellenére sem, hogy a folyóból februárban vett vízminta kimutatta a vas, a mangán, a cink, az arzén és szulfátok esetében a megengedett határérték akár több ezerszeresét. Ezek a folyó élővilágát pusztító elemek felfoghatatlan mennyiségben, tonnaszámra ömlenek a folyóba ezekben a percekben is.
Majdnem száz nappal a folyó elszíneződése után, május 28-án kezdődtek csak meg a kármentési munkálatok, amelyekkel csupán arra szorítkoznak a megbízott bányamentők, hogy a megállíthatatlanul kiömlő bányavizet úgy tereljék, hogy az ne érintkezzen a bánya legszennyezettebb alsó szintjeivel. Ettől azt várják, hogy a továbbra is kiömlő bányavíz 80 százalékkal kevesebb mérgező anyagot tartalmaz majd.
Ján Budaj környezetvédelmi miniszter május végén tartott sajtótájékoztatóján megjegyezte, még júniusban, tehát heteken, de lehet, hogy napokon belül találkozik magyar kollégájával, a környezetvédelemért is felelős Nagy István agrárminiszterrel. A miniszter előtt, köszönhetően a Szövetség politikusainak is, nem ismeretlen a Sajó katasztrófája, és felajánlotta szlovák kollégájának Magyarország segítségét a szennyezés felszámolásában, mivel „teremtett világunk megóvása közös felelősségünk és kötelességünk” – írta.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
