Érdekes és mindenképp tanulságos elemzést írt az Egyesült Államok Ukrajna-stratégiájáról a magyarországi származású George Friedman politológus professzor. Gyakorlatilag leplezetlenül vázolta fel az orosz-ukrán konfliktus mögött meghúzódó orosz és amerikai érdekeket. Ezek egy része régóta ismert tényekre mutat rá. Ennek ellenére rendkívül érdekes olvasni egy amerikai elemzőt egy olyan folyamatban lévő katonai konfliktus kapcsán, amelyben az USA is hatalmas szerepet vállalt.
Az elemzés azért jó, mert három lényeges következtetést vonhatunk le belőle:
Stratégiai mélység
“Szinte minden alkalommal, mikor Oroszországot támadás érte, stratégiai mélysége mentette meg. Oroszországot nem lehet igazán legyőzni anélkül, hogy először elfoglalnánk Moszkvát, de Moszkváig nagyon hosszú az út. Napóleontól Hitlerig a nyugatról érkező megszállóknak el kellett érniük az orosz fővárost, még mielőtt beköszöntött volna a brutális tél – sőt, inkább még azelőtt, hogy az őszi esők sárba fojtották volna a hadoszlopokat”
kezdi az orosz szempontok ábrázolásával Friedman. Majd leírja, hogy épp ebben a “stratégiai mélységben” rejlik Ukrajna jelentősége .
“Ha Ukrajna érintetlen marad (értsd: nem indul ellene invázió – a szerk.), és a NATO részévé válik, Moszkva kevesebb, mint 480 kilométerre kerülne a támadóktól”
írta.
A geopolitika csak képességet ismer, szándékot nem
Kevés helyen lehet olyan mainstream elemzést olvasni, ahol a szerző hajlandófelhívni a figyelmet a NATO hivatalos érveinek gyengeségeire. Friedman például kijfejti, hogy
bár sokan azzal érvelnek, hogy aa NATO-nak nem áll szándékában behatolni Oroszországba, ő mégis azt állítja, kevés megbízhatatlanabb dolog van a világon, mint a pillanatnyi szándék.
“A háborús stratégáknak a képességek szerint kell tervezniük, nem a szándékok alapján. Az olyan megfontolások, mint a szuverén nemzetek jogai, történelmileg mindig a háttérbe szorultak a nemzetbiztonság garantálása mögött”
fogalmazott.
Ukrajna, Oroszország, Európa
Ezután azt is elmondja, hogy bár sokan azzal is érvelnek, hogy az Egyesült Államoknak nem érdekszférája Ukrajna, és ha igen, az csak erkölcsi érdek, valójában a “morális érvelés nem elegendő a geopolitika kemény valóságában”. Vagyis az Egyesült Államoknak is megvan a maga érdeke az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatban.
Kifejti, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonságának alapja 1900-tól az óceánok védelme (uralma). A Lusitania elsüllyedése miatt lépett be az USA az első világháborúba, de nem a hajó megsemmisülése volt a lényeges, hanem amit jelzett: hogy Németország győzelmével német kézbe került volna az Atlanti-óceán, amivel veszélyeztette volna az USA keleti partvidékét.
A második világháború idején ugyanez a dilemma merült fel. Akkor az USA a britek támogatásával próbálta ellensúlyozni a német veszélyt. A britek támogatására hasonló kölcsönbérleti törvény született, mint most az ukránok támogatására. Az előbbinek azonban volt egy titkos záradéka, ami kimondta, hogy ha London elesik a németek elleni harcban, akkor az egész brit hadiflotta Észak-Amerikába hajózik.
A hidegháború idején a logika nem változott:
“Washington számára a szovjet terjeszkedés Európában egyet jelentett a szovjetek atlanti-óceáni terjeszkedésével. Ha az Európai-félszigetet valaha is egyetlen hatalom uralná, amely megszilárdítaná emberi és anyagi erőforrásait, akkor létrejöhetne egy olyan tengeri haderő, amely fenyegetné Észak-Amerikát. “
írja Friedman, hozzátéve:
“Az Egyesült Államok számára ez azt jelenti, hogy egy Európai-félszigetet uraló hatalom létrejöttének megakadályozásával megelőzhetné a fenyegetést. És ez Ukrajna iránti érdeklődésének lényege”
Friedman szerint Oroszország azért hatolt be Ukrajnába, hogy csökkentse a NATO miatt érzett fenyegetettséget. De ha le is győzte volna Ukrajnát, további NATO-szövetségesek vannak nyugaton. (Az amerikai elemzők gyakran félszigetként hivatkoznak az európai kontinensre. Nincs egységes földrajzi értelmezése, sokszor csak Nyugat-Európát értik alatta, máskor Közép-Kelet-Európát is beleértik – a szerk.)
“Egy gyors ukrajnai győzelem ezért felvetette volna annak lehetőségét, hogy tovább haladjon haderejével nyugati irányba. Ezt a verziót Oroszország háborús eredményei természetesen valószínűtlenebbé tették, de a valószínűtlen nem egyenlő a lehetetlennel.
Ez azért van így, mert egy olyan ország számára, mint Oroszország a távolság jelenti a biztonságot. Ésszerű feltételezni, hogy Moszkva olyan messzire nyomul Nyugatra, amennyire ésszerű és biztonságos keretek között képes. És ez nagy veszélyt jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve”
zárta az elemzést.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
