Amerika mindenben az élre tör. Az amerikai nemzeti psziché egyik alaptényezője, az elnyomhatatlan versenyszellem arra sarkallja, hogy minden téren igyekezzen lepipálni a „világ maradékát” (ahogy az amerikaiak saját képzelt kiválóságuk megingathatatlan tudatában a Föld többi részét szokták nevezni leereszkedően).
Így van ez az úgynevezett tömeges lövöldözések gyakorisága tekintetében is. A tömeges lövöldözés (mass shooting) címkét akkor használja a szakirodalom, amikor egy adott incidens során legalább négyen meghalnak és/vagy megsebesülnek. Amerikában minden hétre jut belőlük néhány. Általános trend, hogy az USA-ban történik az évente világszerte elkövetett tömeges lövöldözések egyharmada, tehát az amerikaiak e téren behozhatatlan előnyre tettek szert a világ maradékával szemben.
Amerikában a tömeges lövöldözések áldozatainak többsége fehér bőrű, a tettesek többsége viszont színes bőrű férfi, szöges ellentétben a liberális városi legendával, amely ezekért is a fehér férfiakat igyekszik felelőssé tenni, a napjaink Amerikájában immár állami politikaként űzött „fehércsépelés” (white bashing) normájához híven. Előttem van a 2019-ben tömeges lövöldözés miatt letartóztatott 98 bűnelkövető fényképeiből összeállított tablókép (az az évi további 146 tömeges lövöldözés tetteseit a tablókép elkészítésének időpontjáig még nem sikerült azonosítani). Ez alapján mindenki, aki nem színvak, mint az amerikai fősodrú média hivatásszerűen, pusztán vizuálisan megállapíthatja az illetők rasszbéli-etnikai hovatartozását és nemét (bár az utóbbi manapság már egyre nehezebb). A 98 delikvens közül öt (valószínűleg) nőnemű, ezen belül három néger, egy fehér, egy pedig mesztic, míg a 93 férfi közül 64 néger, a többi fehér vagy mesztic, egy pedig ázsiai. Empirikus alapon leszögezhető tehát, hogy a tömeges lövöldözések tettesei között mindkét nemben kétharmados aránnyal – az amerikai népességben elfoglalt 13 százalékos számarányukhoz képest drámai mértékben – felülreprezentáltak a feketék. Az afrobolsevik Amerika védett és privilegizált, sőt hovatovább uralkodó etnikai csoportjáról lévén szó, nem csoda, hogy a fősodrú média nem kerít nagy feneket ezeknek az eseteknek, és az afro-rapper folklór részének tartva, többnyire diszkréten elhallgatja vagy mínuszos hírként tálalja őket.
Országos, sőt világméretű szenzációt csak akkor kreál tömeges lövöldözésekből, ha szökőéveként fehér fiatalok vezetik le ily módon az amerikai társadalom intézményes fehérellenessége miatti frusztráltságukat, mint például a 19 éves Dylann Roof, aki 2015. június 17-én egy dél-karolinai templomban agyonlőtt kilenc feketét, vagy a 21 éves Patrick Crusius, akinek egy texasi áruházban elkövetett ámokfutása 2019. augusztus 3-án 23 halálos és 23 sebesült áldozatot követelt. Legutóbb, május 14-én a 18 éves Payton Gendron egy New York állambeli áruházban végzett tíz feketével, és akárcsak közvetlen elődei, ő is politikai kiáltványban fogalmazta meg indítékait, egyebek mellett a fehéreket sújtó nagy népességcsere elleni tiltakozásnak szánva tettét: „A tömeges bevándorlás és a (fehér) népszaporulat válsága olyan támadás az európai gyökerű nép ellen, amely, ha nem küzdünk ellene, végül az európai gyökerű nép teljes faji és kulturális lecserélését fogja eredményezni. A tömeges bevándorlás megfoszt minket a jogainktól, felforgatja nemzeteinket, elpusztítja közösségeinket, etnikai kötődéseinket, kultúráinkat, népeinket.”
Ugyanakkor azt is világossá tette, hogy legjobban a fehér „konvertitákat” (kitérteket) gyűlöli, akik „hátat fordítanak örökségüknek, kultúrájuknak, hagyományaiknak”. Tettét tehát a fehéreknek a hagyományosan fehér többségű nemzetekben történő lecserélése miatti düh vezérelte. „Kultúráink és népeink megőrzése érdekében fizikailag el kell különülnünk: a fehéreknek ugyanúgy nincs helyük Nigériában, ahogyan a feketéknek sincs helyük Angliában” – érvelt manifesztumában.
Furcsa, de jellemző módon a nagy népességcserét a média egyrészt hajlamos puszta fantazmagóriának, nácifasiszta-rasszista összeesküvés-elméletnek minősíteni, másrészt a „szép új világ”, a multikulturális „fényes jövő” pozitív és nagyon is valós fejleményként üdvözölni – egyébként tökéletes összhangban a demográfiai tendenciákkal. A fehérek 1960-ban az USA lakosságának 85 százalékát tették ki, ma már csak 58 százalékon állnak, és 2060-ra számuk az előrejelzések szerint 43 százalékra csökken. Ugyanez a folyamat zajlik a hagyományosan fehér nemzetekben szinte mindenhol nyugaton. Nagy-Britanniában és Franciaországban az őslakosok várhatóan 2060 körül kerülnek kisebbségbe. A 2020-as amerikai népszámlálás megállapította, hogy az utóbbi tíz évben az ázsiaiak száma 35, a meszticeké 23, a feketéké 5,6 százalékkal nőtt, míg a fehéreké 8,6 százalékkal csökkent. A The New York Times azt írta, hogy „ez egy félelmetes népszámlálás volt a fehér nacionalisták számára”. Azok számára viszont, akik üdvözlik a fehérek lecserélését, ez nem összeesküvés, hanem valami, amit ünnepelni kell. Michael Moore filmrendező például kijelentette, hogy a 2020-as népszámlálási adatok közzététele „az USA történelmének legjobb napja”.
Amerikában a feketéket gyilkolászó fehérek olyan ritkák, mint a gyapotföld Harlemben. A fehérellenes média évi 365 napon át tolhatja a „magányos farkas rasszista fehér belföldi terrorista” valós vagy koholt sztoriját, de csak a földigiliszta vagy a Joe Biden IQ-jával rendelkező retardáltak hiszik el ezt a John Grisham– vagy Quentin Tarantino-féle fikciót. Képzeljük el, ha a hírnevüket a fehérellenes gyűlöletre építő és azon nyerészkedő konvertiták valóban az igazságot tükröző könyveket írnának, vagy a fekete bűnözők brutálisan fehérellenes megnyilvánulásairól forgatnának filmeket, mint például a „zebra”-gyilkosságok, a wichitai mészárlás vagy a knoxville-i horror! Ehhez persze az kellene, hogy ne legyenek öngyűlölő és áruló konvertiták. Így viszont maradnak a Roofok, Crusiusok, Gendronok és az utánuk következők gyilkos kamikazeakciói, a jövőben nyilván egyre gyakrabban ismétlődve, míg végül már ezek sem lesznek elegendők a társadalmi robbanás megelőzésére. Mert Amerikára ez vár törvényszerűen. Olyan elementáris erejű robbanás, amelyhez képest a 2020-as BLM-es rombolás és fosztogatás utólag csak egy szolid vudukörmenetnek fog tűnni.
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
