Hogy a Dacia legújabb modelljét két hét után másodszor is megkaptam tesztelésre, annak több oka van.
Sorjában: a mostani verzió a korábbi benzin/LPG meghajtással szemben tisztán benzinmotoros, szereltsége a csúcs Extreme, na és plusz 2 ülést is tartalmazott. Summa summarum: a modellcsalád abszolút csúcsát képviselte. E sokat ígérő bevezető után lássuk a részleteket.
Alaktan
Kezdjük azzal, hogy a hétszemélyes verzió méretei milliméterre megegyeznek az ötülésessel, nincs tehát szó holmi Long kivitelről. Az alapformán kívül a részletek is ugyanolyanok: az új Sandero Stepway-től átvett maszk szépen domborított-bordázott motorháztetőben folytatódik, az erősen megdöntött szélvédő pedig akár egy sportautón is elmenne.
Ugyanakkor itt is némi kritikát érdemel az oldalüvegezés hátsó lezárása, amely a Duster azonos fertályának darabosságát juttatja eszünkbe. A folyamatosan emelkedő tetővonalnak viszont itt igen praktikus funkciója van: nagyban javítja a 3. üléssorban ülők kilátását. A hátsó lámpatestek itt is ugyanazok a volvósak, mint ahogyan a batárszerű hátsó szélvédő is. A tetőantenna viszont ezen a szinten már nem villámhárító, hanem elegáns cápauszony, de a csúcsszereltség olyan vizuális többletekkel is büszkélkedhet, mint a lökhárító szürkére fújt alsó szegélye, vagy a fekete lakkozású, 16 hüvelykes Mahalia alufelnik.
A beltér
…ismertetését most is hátulról kezdjük. A magas tetőnek és a csaknem függőleges hátsó falnak köszönhetően még 7 ülés mögött is vállalható méretű 160 dm3 es rakodótér áll rendelkezésre, amelyet a számtalan variációs lehetőséggel együtt egészen 1819 köbdeciméterig bővíthetünk.
Igaz, a maximumhoz már a leghátsó ülések kiszerelése szükséges, ami kissé komplikált művelet. Összehajtogatásuk és függőlegesre állításuk viszont nem, és ezzel is tekintélyes, csaknem 1,6 köbméteres barlangba pakolhatunk. Mégpedig igen könnyen, mert a lámpástul felnyíló ötödik ajtó teljes szélességében szabaddá teszi a bejáratot. Ami pedig a plusz 2 ülést illeti, szó nincs az ilyen autóknál oly gyakori kínpadokról: két átlagos méretű felnőtt ott is gond nélkül elücsöröghet, akár hosszabb távon is. A középső üléssor többletei pedig a múltkor tesztelt verzióhoz képest az úgynevezett repülőasztalkák.
A Jogger műszerfala szintén az új Sanderóból/Loganból származik, de ezen a szinten egy praktikus telefonkonzolt is tartalmaz. Ráadásul – a 230 eurós Media Nav csomaggal kombinálva – a benne elhelyezett telefon alapon átveszi az elülső kamera képét.
A tolatókamera viszont standard, mint ahogy a kétzónás légkondi, az esőszenzor, az elülső ülésfűtés, a kétfunkciós tempomat, a légkondi, a digitális rádió, az Apple Car Play és Android Auto telefon-kompatibilitás, a 2 USB-bemenet és a Bluetooth rendszer is. Végül egy apró esztétikum: a frontpanelt díszítő szép mintázatú betét nem kopogós műanyag, hanem puha szövetkárpit. Ugyanezt találjuk az elülső ajtók könyöklőin is.
Az országúton
A Renault- és Dacia-modellekből jól ismert egyliteres benzines turbómotor az autóhoz tökéletesen elegendő 110 lóerőt teljesít. Tegyük hozzá: az erősebbik verziójáról van szó, mert a konszern más autóiban 90 lóerővel is megrendelhető. Pozitívuma a háromhengereseknél meglepő sima járás, de még inkább a rugalmasság és a kedvező fogyasztás. Egy 80 kilométeres útszakaszt (lásd ismét az idevágó ábrát) például 5 liter alatt autóztam le, de a teszt átlaga is simán belefért a gyártó által megadott 5,7 literbe.
A hangszigetelés is jó, a kis masina még sztrádai 130-nál sem zavarja az utasokat. A hatfokozatú kézi váltó pontos és könnyen kapcsolható, beleértve a gyűrűs hátramenetet is; ez a megoldás, ráadásul sokkal praktikusabb, mint egy negyedik sík a kulisszán. Végezetül itt is emlékeztetünk arra, hogy bár a Jogger nem SUV, még csak nem is crossover, de 200 mm-es hasmagassága azok többségét is lepipálja…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »