Egy kedves facebook-os hozzászóló megjegyezte, nem kellene ÁMEN-t mondani, mert a jelentése nem éppen megfelelő. [Sajnos másodjára nem leltem a hozzászólást, ezért pontosan nem idézhetem,, pedig megígértem, hogy kifejtem a szó eredetét, jelentését.] Kérdés, hogy fohászkodáskor mondjunk-e ÁMENt vagy ne mondjunk? Álljunk be az ámentagadók sorába, s a héber jelentés szellemében irtsuk ki nyelvünkből? Az „ámen” kifejezés a kusita Ámon névből származik. Nagyjelentőségű istenember lehetett, ha a neve „a zsidóknál, a keresztényeknél és a mohamedánoknál az imák, esküvések, ünnepélyes zárszava, a középkorban az oklevelek megerősítő záradéka lett.[1] A héber eredetűnek tartott „ámen” szó jelentése:„úgy van, úgy tartom, vallom”. Minden bizonnyal zsidó koppintás, mert az ó-héberb nyelvben nincs o zönge, ezért a névben levő o hang e lett: Ámon-Ámen. Az „ámen” szó eredete a legutóbbi Vízözön idejére nyúlik vissza. A népek emlékezete, az amerikai indián, ír, görög és indiai mítoszok megőrizték az Atlantisz, a Vízözön pusztította csodás sziget, emlékét. A szigetet darabokra szaggató földrengések sziget belsejében élőket a földjükkel együtt az óceán mélyére süllyesztették. A partlakók a háborgó tengeren csónakon, hajón a megmaradt szárazulatokra menekültek. Kis-Ázsiában feneklett meg a bibliai Noé bárkája. Ámon isten tisztelői, a kusiták, az afrikai Núbiában kötöttek ki. Az Európa-Ázsia felé menekülőkről a klasszikus írások alig szólnak, a létezésükről főleg a föld mélyén rejtező, s időről-időre előbukkanó régészeti leletek árulkodnak.A Vízözönt túlélők életéről a Biblia tájékoztat. A történelemelőtti és az ókori népek hagyományai, történetei erősen szűrve kerültek bele, ennek ellenére a sokak által mesének tartott Ószövetségnek meglehetős a valóságalapja. A sumirok agyagtáblára írt szövegeit mind a babiloniak, mind az asszírok, a káldeusok könyv- és levéltárakban tárolták, őrizték. A zsidó írástudók a Kr. e. 597-től 536-ig tartó II. babiloni fogság idején az engedékeny új káldeus királyok jóvoltából használhatták a templomi és udvari levéltárak ékiratos anyagát. A bibliai történeteket készen találták. Kissé átmázolták, sémitásították a neveket, megmásították a történések sorrendjét; így hozták össze szent irataikat (Ószövetség).. A Vízözön múltán Noé a fiai közt szétosztotta a lakható földet: Khám kapta Afrika északi és keleti részét és a Földközi-tenger keleti partvidékét.. Sém az idővel elsivatagosodott Arab- félszigetet és környékét. Jáfet a Földközi- vagy Közép-tenger északi partvidékét, vagyis az európai részt és a Kaukázus vonaláig Ázsiát.Noé fiainak személyneve népősöket, népeket jelölnek. Kivétel Nimród, mondván a neve „személynév”, ám népcsoport nem tartozik hozzá. Ennek ellenére némely nép Nimródot istenként tisztelte, s első uralkodójának tekintette. A magyar krónikák szerint ő a hun-magyarok ősatyja. amit a hivatalosított történelemtudomány mesének tart, nem foglalkozik vele.Khám/Hám leszármazottjai a hamiták, Jáfeté pedig jáfetiták. Sém utódai a sémiták; a zsidók sémiták, de a többi sémita nép nem zsidó. A közhittel ellentétben nem Sémtől, hanem a tizenkét nemzedékkel később született Jákobtól számíttatik „Izrael egész nemzetsége”.[2] Előtte sem az Ószövetségben, sem a zsidó szent iratokban a zsidóságról nincs szó.Noéfia Khám, a testvéreihez hasonlóan saját örökrészét elosztotta a fiai, Khús, Miczráim, Pút és Kanaán között. Khús az afrikai Etiópiában telepedett le. Miczráimnak jutott Egyiptom. Pút a Vörös- tenger menti Eritreát, Etiópiát és a kis-ázsiai oldalon Arábia egy részét kapta. Kanaán és az utódai a Földközi-tenger termékeny keleti partvidékét, Kánaánt[3] népesítették be. A „későbbszületett” Nimródnak sem föld, sem nép nem jutott.Eddig a Biblia.Az ókori írástudók szerint a kusita, vagyis az etióp nép az atlantiszi törzs korai ága.[4] Nimród, a toldalékoló nyelven beszélő kusita nép sarja. Szigethazája, az Atlantisz pusztulásakor népével együtt elmenekült.[5]; az afrikai Etiópiában, ill. Núbiában telepedett le. A magyarság elődeinek, őseinek eredeti hazája Afrika[6], pontosabban Núbia[7]. Nimród és a kusitái Egyiptomot érintve vándoroltak Kis-Ázsiába. A régiségben etiópoknak/kusoknak nevezték a kisázsiai Medea és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában élő kassukat[8] v. kossaiakat. A kusita eredetű V. arábiai dinasztia felségterülete ugyanaz volt, mint Nimródé.[9]
Elamita férfifej (festett égetetlen agyag, Susa, Kr.e. XV-XIV. sz., 24×15 cm, Louvre, Paris)[10]
A Biblia az ázsiai és az afrikai kusokat nem különbözteti meg, de a magyar krónikák igen. Elam őslakói a kassuk a kis-ázsiai kusiták. A kőemlékeken etióp típusúak.A „teremtéskor”[11] az emberiség még nem létezett, de kusok földje igen. S ha az istenek szülőföldje, azaz a kusok földje az ember teremtéskor létezett, akkor a kusok az emberiség legelső népe.[12] [Ez azt jelenti, hogy a magyarság ősei Vízözön előtti nép volt! ]
…amikor a Föld minden szárazulata még együvé tartozott – Az Atlantiszról kiinduló kusita vándorlás Európa, Közel-Kelet és Afrika felé[13]
A blogon látható mai szerkesztésű világtérkép az Atlantisz pusztulása előtti föld geológiailag igazolt állapotát mutatja: Az egybefüggő szárazulat, a Pangea kezd darabjaira töredezni, körvonalazódnak a mai földrészek.. Távolodóban van az eurázsiai kontinens. Az Indiai-tábla még nem ér el Ázsiáig, nem gyűrte fel a Himaláját. A meghatározhatatlan, besorolhatatlan régészeti leletek, eszközök igazolják, hogy a kontinensek formálódásakor már élt az ember. Az Atlantisz szigetét elsüllyesztő földrengés, nemcsak az atlantiszi birodalom peremvidékeit, hanem az egész bolygót, szárazföldestül, tengerestül megrázta. A pusztító szökőár elől számos partlakó menekült a közeli amerikai kontinensre.Noé és a családja Kis-Ázsiában kötött ki. Khám, vagy a fia, Khús vezetésével egy csoport Etiópiában talált hazára, ők a kusiták. [A Biblia Khám, ill. Khús nevét Noé egyik fiának, ill. unokájának sajátította ki!] A harmadik rész a mai Európa nyugati partvidékén érhetett partot, és a Kárpát-medence szárazulatain maradt. Ők lehettek a medence első telepesei. A továbbvándorlók a mai Balkánon és Kis-Ázsián át Mezopotámiáig jutottak. Őket nevezi a történelem Jemdet-Nasr népnek. Csatlakoztak a kusok földjéről korábban érkezett Ubaid-i, és az Aral-tó felől érkezett Uruk-i népességhez.[14] Nemzetiségi ellentét nem volt, és nem is lehetett köztük, hiszen mindenik szkítafajú, ill. kusita volt. E három népcsoportból tevődött össze a sumir nép. A Biblia szerint a lakott föld Vízözön utáni felosztáskor Khám része a a Földközi-tenger keleti partvidékétől Kelet-Afrikán át, a Nílus mentén felfelé, onnan a Vörös-tengeren túl Arábiába nyúlt. Félívben vette körül a ma terméketlen Arab-sivatagot. .A Vízözön előtt ez egybefüggő terület volt. Bizonyára ezért nevezték az ókorban a Vörös-tenger menti arábiai részt kis Etiópiának.A kusita hagyomány szerint az afrikai Etiópiát Ámon, a „nyugati etiópok ősatyja”[15] igazgatta. A Bibliában pedig e terület első ura Noéfia Khám volt. A földjét felosztotta a fiai között: A legkisebb, a Noé átka sújtotta Kánaán bár megbocsátást nem nyert, mégis megkapta a róla elnevezett Kánaánt, a Földközi-tenger termékeny keleti partvidékét.[16] Miczráimnak a „fekete ország”, ókori egyiptomi nyelven Kemet, azaz Egyiptom jutott. Pút a népével a Vörös-tenger afrikai és arábiai partvidékét, Puntot lakta.[17] Khúsé lett a Kus-országnak nevezett Núbia és Etiópia.. A hagyomány őt tartja az ottani föld és a róla elnevezett kusita nép első királyának, ősatyjának.[18] (Némely forrás Khámról, hamitáknak hívja őket). Khám és a fia, Khús személye annyira összefonódott, hogy esetenként Khámot is Khúsnak nevezték. (Itt követhető nyomon a Biblia ferdítése, miszerint Khámot és Khust két különbözö személynek tartja, holott a kusita hagyomány szerint Atlantiszról menekült Kus a népével Núbiában telepedett le.!!!) Az ókori görög írók minden időben hajlamosak voltak az idegen népek isteneinek nevét „kitekerni”, és a saját anyanyelvükön megnevezni. Ámonra, a kusita ősatyára is a saját főistenük nevét ruházták. Idegen volta és barna bőre miatt napégette Zeusznak hívták.[ A „Zeusz” névmagyarul érthető: ’Z.EUS, vagyis „’z ős”.]Valójában igazuk volt, hiszen egyetlen népnek sincs külön teremtője, főistene. Teremtő isten(erő) csak egyetlenegy van, akit a népek a saját anyanyelvükön így vagy úgy neveznek. Az egyetlen, a világot összetartó isteni erő lényegét nem értő kései utódok a sokféle istennéven nem igazodván ki, úgy vélték, minden népnek saját külön teremtő istene van.Vajon elképzelhető-e, hogy a Vízözön után az afrikai Kus-országnak egyszerre, egyidőben három ura, Khámnak, Ámonnak és Zeusznak nevezett népőse legyen? Aligha. Ha egy területnek ugyanazon időben több uralkodója van, annak két magyarázata lehet:Az uralkodónak egy vagy két uralomra törekedő ellenlábasa támad, és uralomra törekedvén ellenkirályként lép fel. Az „ellenkirály-eshetőség” elvethető, mert ezidőtájt a kusoknál, a Bibliát is beleértve, egyetlen ókori forrás sem említ hatalmi harcot.A nevük és a szerepkörük alapján a kusitaÁmon és a bibliai Khám és a görög napégette Zeusz nem három, hanem egyetlen mitológiai ős, ősatya lehetett. A népek (kusita, görög és héber) az első király és birodalomszervező más-más tulajdonságát emelték ki, és aszerint nevezték meg. A birodalomalapító ősatya többféle elnevezéséhez a nyelvi különbözőség is hozzájárult, bár a Biblia kinyilvánítja: „Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.”[19]A személyazonosságot alátámasztja a Khám és az Ámon név összecsengése.. Némely bibliafordító Khám nevét Hám-nak adja vissza. A nyelvek többségében a h hang a kiejtésben elsikkad, néma: az HÁmon név a Hám nevet rejti.Ha egy népnek csak a nevekben különböző hagyománya egybevág a másikéval, akkor a két történetnek, a két uralkodónak azonosnak kell lennie!„Ámon azonos Hámmal”[20]. Nem lehetett másképp a leszármazottjuk esetében sem. Afrikai vonatkozásban a bibliai Khám, kusita nevén Ámon Etiópia/Núbia, azaz Kus-ország népének első „ura” ugyanazon időben, ugyanazt a területet teljesen önszántából, jogos jussaként adta át a fiának Khúsnak, kusita nevén Bakkhusnak.A XVIII-XIX. század fordulóján még tudták, és le is írták, hogy Khámfia Khús azonos Ámon fiával, a kusita Bakkhussal[21]. Ezidőtájt A kusita hagyomány Etiópiában nem tud párhuzamos uralkodóról, ellenkirályról: Kus országnak egyetlen ura, uralkodója, királya volt. A bibliai Khúst, a kusita hagyomány Bakkhusnak nevezte, az egyiptomi Oziriszként, a görög Dionüszoszként tisztelte[22]; a régi írások is így említik.Az etiópok, a nyugati kusok Ámont nemigen tartották istennek, hanem annak, ami volt, első uralkodójuknak, ősatyjuknak. A halála után lett istenné. Az emberiség aranykorában az istenek emberek, az emberek istenek voltak, alig volt köztük különbség. Az etióp főváros, Meroé lakói az istenek közül „csak Ámont és a fiát Bakkhust imádták.[23], a többieket tisztelték.
Ámon isten kos-maszkja (arany, 3×1,6 cm, Meroe, Núbia,Napata periódus, Kr. e. 550-500 ?, Harvard University-Boston Museum of Fine Arts Expedition, USA)[24]
Ámon nevének jelentése: „aki rejtve van”. A feladatköre teljes egészében megegyezett EN.LIL-ével, a sumirok főistenével. Némi különbség a megjelenítésükben volt. Míg Enlilt, a mindenben és mindenkiben jelen levő istent, isteni erőt sem képen, sem szobron nem ábrázolták, addig a kusita Ámonról, a levegő és a lég istenéről több freskó, szobor készült; mégis összekapcsolhatóak: Istenarcát Ámon soha nem láttatta! A világ és az emberek szemében „láthatatlan” volt.Egyszer Héraklész, Zeusz fia, látni kívánta Ámont. Ám ő, hogy igazi arca ne lássék, egy „… kos fejét levágta, bőrét felhúzta, úgy mutatta meg magát neki”[25] Ámon rejtőzködése vallási szokássá nőtte ki magát: Núbiában kihangsúlyozott szarvú kosként, Egyiptomban emberalakként, alig felismerhető kosszarvakkal ábrázolták. Neve az egyiptomi Napisten Ámon-Rá/Ré[26] nevében él tovább. A görög Zeusz kicsi szarvakat viselt.Hogyan lett Ámon, a birodalomalapító isten? Idővel Etiópiában hitték, hogy Ámon, az emberek megmentője szent állata a kos képében jelenik meg: Afrika belsejéből a sivatagon át hazafelé tartó fiát, Bakkhus/Dionüszoszt[27] és a seregét a szomjhalál kerülgette. Hirtelen egy kos tűnt fel előttük, a közeli oázis éltető vízforrásához vezette őket. „Dionüszosz a kost isteni jelnek vélvén, úgy gondolta, az atyja, Zeusz/Ámon kos képét öltötte magára, hogy megmentse őket. A tiszteletére azon helyt templomot emeltetett. Jelképét, a kost a csillagok közé helyezvén elrendelte, midőn a Nap a Kos csillagképben időzik, akkor [tavasszal] keljen új erőre a természet.”[28] Ámon isten a Kos/Aries csillagképét a sumir csillagászati hagyomány mulLU.HUN.GA, a „hun ember csillagá”-nak nevezte.Az ókori közel-keleti és a kelet-afrikai népeknél a Napisten jelképe a párduc. A sémiták mezopotámiai megjelenésekor a párducot az oroszlán váltotta fel. Az etiópiai kusitáknál és Egyiptomban jelképként megmaradt a párduc, a magyaroknál szintén.A Biblia Noé leszármazottjaihoz egy-egy népet, népcsoportot kapcsolt. Nimród volt a kivétel. Joggal, mert személynévként a méltóságnevét, a foltos párducbőr általvető, a kacagány elnevezését viselte. A Nimród név nm személynév, hanem méltóságnév. A jelentése „király, uralkodó”. Khúsként a kusita nép tartozott hozzá, Nimródként meg a hun-magyar,A Biblia az ázsiai és az afrikai kusokat nem különbözteti meg, de a magyar krónikák igen. Kézai a magyarság elődeit az afrikai Etiópiából származtatja[29], amit Horvát István „Rajzolatai” megerősítenek.[30] A mai történetírás e megállapítást tévelygő álmodozásnak tartja, mondván, a magyarságnak, ha lehetett is valami köze Etiópiához, akkor sem az afrikaihoz, hanem inkább a kis-ázsiaihoz.Ámon, a maga korában világ legrégebbi népének, a kusitának jótevője, védelmezője és tanítója volt. Ezért istenként tisztelték. A sumir Enlilhez hasonlóan, láthatatlan volta miatt mindig, mindenütt és mindenben jelen volt. Ő a teremtő Isten. A népek más és más néven nevezték, imájukkal minden időben hozzá fohászkodnak, és nem a gonoszt idézik. Láthatatlan volta miatt nevét a későbbiekben a sötét erők sajátították ki. A gonosz szolgálatába szegődött emberfajta változtatta kultuszát az ellenkezőjére, hogy az embereket félelemben, rettegésben tartsák, s uralkodjanak felettük. A magyar embert a kusiták istenembere nevének ne a héber jelentés vezérelje, hanem maga Ámon, s akkor szeretet lesz a szívekben, s rend a fejekben: Ámen
[1] Révai Nagy Lexikona, I-XXI. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. Bp. 1911. Ámen címszó, I. köt., 532. p.
[2] Szent Biblia i. m. Mózes I. 11, 26-27.
[3] Szent Biblia, Mózes, I. 10.6.
[4] Donelly i. m. 194. p.
[5] Donelly, Ignatius: Atlantis: The antediluvian World, Harper & Brothers, 1882. New York, 358. p.
[6] Kézai Simon mester magyar krónikája, Ráth Mór, Pest,1862, 6. p.
[7] Horvát István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből, 12, p.
[8] Delitzsch, Friedrich: Wo lag das Paradies, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1881. 127. p.
[9] Delitzsch, Friedrich: Die Sprache der Kossäer, Leipzig, 1884. 49. p.
[10] ircanhamber.com
[11] Marton Veronika: A káldeai teremtés-mítosz (Matrona, Győr, 1999)
[12] Oláh Imre: A Nimród hagyomány, Karpatia Műhely, Budapest, 2006. 134. p.
[13] showme.com nyomán
[14] Marton Veronika: A sumir kultúra története, Matrona, Győr, 2008.
[15] Jeremias, Alfred: Das Alte Testament im Lichte des alten Orients, Hinrichs’sche Buchhandlung, Leipzig, 1904. 64-65. pp.
[16] L.m.f. i. m. 155-157.
[17]. L.m.f. i. m. 156. p.
[18] Bryant, Jacob: A new System Or, An Analysis of Ancient Mythology, Vol. I., Printed for J. Walker et. al, London, 1807. 7. p.
[19] Mózes I. kv, 11.1.
[20] Williams, William: Primitive History, from the Creation to Cadmus, Printed and fold J. Seagrave, Chichester, 1789. Preface, VI. p.
[21] Bryant i.m. 2. p.
[22] Baldwin, John. D.: Pre-Historic Nations, Harper and Brothers, New York, 1877. 112. p.
[23] Hérodotosz történeti könyvei, I-IX. A Magy. Tud. Ak. kiadványa, Bp, 1892-1893. II. 29.
[24] mfa.org
[25] Hérodotosz i. m. II. 42
[26] Mai szóhasználattal: Ré
[27] Diodorus Siculus/Diodórosz Szikulosz : Bibliotheca Historica, Vol. III. 73.
[28] Baldwin i.m. 284. p.
[29] Kézai i.m. 6. p.
[30] Horvát István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből, Pesten, Trattner Mátyás Betűivel, 1825 (Debrecen, 2001) 16-22. pp.
Forrás:martonveronika.blog.hu
Tovább a cikkre »
