Az ellenséges túlerő ellenére a világháborús német haderőt több mint 5 évig tartott legyőzni. Az, hogy ennek pontosan mi volt az oka, a mai napig téma a hadtörténészek és az érdeklődők között. Azt viszont több helyen is kiemelik, hogy a Wehrmacht katonái nagyon képzettek voltak. Alább a német haderő által az utolsó 12 hónapban alkalmazott módszereket vesszük alapul.
Az okozott veszteségek fő okai
A háború utolsó 12 hónapjában a német fegyverek közül az ellenségnek okozott veszteségek alapján az aknavetők voltak a meghatározók. Például a normandiai csatában az amerikai veszteségek 75-80 százalékát az aknavetők okozták.
Az amerikaiak tapasztalatai szerint a német tüzérség akkor okozott veszteségeket a leghatásosabban, amikor az amerikai gyalogság elfoglalta a német állásokat, mivel olyankor álló célpontot nyújtottak, aminek a távolsága pontosan ismert volt a német ütegekhez viszonyítva.
Emellett a háború végén a német ellentámadásokat gyakran aknavetők készítették elő.
Védelem a bocage-ban (sövényekben)
Az 1944. június-júliusi időszakban a német gyalogság Normandiában a bocage-t (sövényeket) kihasználva védekezett. Ezen a terepen a német gyalogság sokáig feltartotta az amerikai haderőt, amit jelentős részben a terep jó kihasználásának köszönhettek.
A védelemnek kedvező terepen a német lövészek kihasználták a terepet az állásaik megerősítésére és álcázására.
Harcászat – a védelem lépcsőzése
1944-től kezdve a német védelem a nehézfegyverek alkalmazása és lépcsőzése szempontjából a következő módon épült fel: az ellenséghez legközelebb a géppuskák helyezkedtek el, nagy számban. A lövészek a géppuskáktól távolabb helyezkedtek el, ellentámadásra csoportosítva.
Az aknavetőket az első vonal mögött 3-4 kilométerre helyezték el. Ez egyrészt megakadályozta, hogy a támadó gyorsan lerohanja a német aknavetőket, másrészt nehézzé tette, hogy az ellenfél válaszcsapást mérjen a német aknavetőkre, mivel így nehéz volt azokat bemérni és elérni.
Az aknavetők állásai felé vezető úton a német haderő nagy számban helyezett el páncéltörő fegyvereket.
A német aknavető-egységek
A német aknavetők képességeiket tekintve nagyon hasonlóak voltak a más országok által használt aknavetőkhöz. A fölényüket így elsősorban nem ennek, hanem a német aknavető-egységek képzettségének köszönhették.
A német aknavetők nagy hangsúlyt fektettek a célok rögzítésére: a rögzítés során azokat az állásokat, amit az ellenfél használhatott, előre rögzítették, hogy szükség esetén pontos tüzet tudjanak összpontosítani rá.
Nyugati források emellett a kiképzésük színvonalát is magasnak tartják. A Stephen Bull-féle World War 2 Infatry Tactics: Squad and Platoon című könyv szerint a német haderő harcászata volt a leghatásosabb.
Az, hogy a németek a világháború végén nagy hangsúlyt helyeztek az aknavetőkre, a hatásosság mellett annak is lehetett a következménye, hogy az aknavetők alkalmazása egyszerűbb volt, mint a tábori tüzérség esetében: a világháború idején az aknavetőkkel általában látótávolságon belüli célokat lőttek, ami miatt nem volt szükség bonyolult tűzvezetésre. Az is igaz, hogy ez nem mindig volt így, és a németek a háború végén tábori telefonokkal jelentős mértékben fejlesztették az aknavető-alakulataikat.
(Olvasónktól)
Források:
Busting the Bocage
Gordon L. Rottman: World War 2 Infantry Fire Support Tactics
https://ww2db.com/weapon.php?q=260
https://weaponsandwarfare.com/2018/06/13/fighting-in-the-bocage-the-us-army-experience-part-i/
Stephen Bull: World War 2 Infantry Tactics: Squad and Platoon
Encyclopedia of World War 2 Weapons
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
