Évtizedek óta nem vették olyan sokan magukhoz életükben először az Eucharisztiát a debreceni Szent Miklós görögkatolikus főszékesegyházban, mint idén május 22-én, amikor 74 gyermek elsőáldozásának örülhetett a közösség. A Szent Liturgiát Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita végezte.
Ritka alkalom, hogy püspöki Szent Liturgián száznál is több gyermek legyen jelen, ezért a tanítás is inkább ennek a korosztálynak szólt.
Igen hosszú evangéliumi szakasz hangzott el, amire mindig nagyon oda kell figyelni, hiszen ezen keresztül akar nekünk az Úristen üzenni valamit – hívta fel a gyermekek figyelmét Kocsis Fülöp érsek-metropolita. – Egy vakon született ember gyógyulásról volt benne szó. Ám ez mégis más gyógyítás volt, mint amilyenekről korábban olvasni lehetett a Szentírásban, hiszen itt nem egyetlen szavával tett csodát Jézus, hanem fokozatosan változtatta meg ennek az embernek az életét.
Először sarat készített, és azt kente a beteg szemére, majd a vaknak el kellett mennie a Siloe (Siloám) tavához – ami küldöttet jelent –, abban megfürdött, és így gyógyult meg. De ennek következtében egy másfajta látást is megadott ennek az embernek Jézus, és ennek köszönhetően nemcsak testi szemeivel, hanem a lelkével is elkezdett látni – magyarázta a főpásztor.
A farizeusoknak persze nem tetszett Jézus jósága; ott kötöttek bele, ahol csak tudtak. Akárcsak manapság az Egyházba vagy a papokba. Többször is elkezdték faggatni a vakon született embert, hogy kinek és hogyan köszönheti gyógyulását. Ő elmondta, miket cselekedett vele Jézus, de mivel válaszaival nem voltak elégedettek a farizeusok, a gyógyult ember Jézus védelmére kelt, és azt felelete nekik: „Éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis megnyitotta a szememet.”
Hosszabb idő kellett a gyógyult embernek ahhoz, hogy igazán meglássa, megértse, ki is az Ember Fia, de végül erre is képes volt, és leborulva mondta neki: „Hiszek, Uram!”
Kocsis Fülöp ezt a folyamatot egy kisbaba születésével állította párhuzamba, hiszen az ember – ahogyan sok emlős állat is –, nem lát egyből; el kell telnie jó néhány órának, napnak, mire kitisztul előttük a világ. „Mindnyájan vakon születünk, órák, sőt sokszor napok telnek el, mire elkezdünk fényeket, foltokat észlelni.
Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy megismerjük Jézust. Most, amikor itt vagytok az elsőáldozáson, vajon többet tudtok-e a Mindenhatóról?” – szólt a kicsikhez a főpásztor, majd rögvest válaszolt is: „Remélem!”
Lelki látásunkat folyamatos fejleszti az Úr Jézus, de nekünk is dolgozni kell azon, hogy minél jobban megismerjük őt, és nem csak a könyvekből. „Minél nagyobb valaki, annál többet tud, persze nem mindig a magasságtól függ, de egy biztos, idő kell hozzá: ez a lelki látás!” – hangsúlyozta Kocsis Fülöp, hozzátéve: nekünk azon kell dolgoznunk, hogy ez a látásunk is erősödjön.
Ezt követően így szólt a gyerekekhez: „Emelje fel a kezét, aki úgy érzi, ő szereti a legjobban a szüleit!” A kicsik mindnyájan heves kézfelnyújtással jelezték, bizony ők nagyon szeretik a szüleiket. „Azok a gyerekek szeretik a legjobban a szüleiket, akiknek a szüleik a legjobban szeretik őket” – mondta válaszként az érsek-metropolita. Majd a szülőkhöz fordult: „Minél jobban szeretjük a gyermekeinket, ők annál jobban fognak szeretni minket, és természetesen másokat is.”
A gyermekek szeretetképessége attól függ, hogy a szülők mekkora szeretettel törődnek velük. Ráadásul nekünk nemcsak emberi, hanem isteni szeretettel kell szeretnünk gyermekeinket” – jegyezte meg a főpásztor. Hozzátette: a lelki látás így fejlődik napról napra. Ehhez pedig nélkülözhetetlen az Eucharisztia mint Isten szeretetének legnagyobb ajándéka.
Ha ezzel a különleges ajándékkal élünk, és felismerjük, megmarad életünkben, akkor mi is egyre jobban fogjuk tudni szeretni az Istent – zárult az érseki tanítás.
A gyermekek hitbéli tanúságtevését hónapok óta tartó felkészítés előzte meg, amelyben Szaplonczay Márk és Troszt Máté segédlelkészeknek volt óriási szerepük.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
