Én azt vallom, hogy amikor az ifjúságodra visszatekintesz, akkor látni fogsz hibákat is.
Ám, ezek nélkül a hibák nélkül az egész nem ért volna semmit. Nem lett volna benne vidámság, kaland és későbbi sok-sok jó megoldás.
A KRITIKA KRITIKÁJA, HORTHY MIKLÓSRÓL
Tudja a csoda, hogy mi késztette Keresztes Bencét, a telex.hu újságíróját „A „nemzet atyja”, akit úgy leitattak, hogy egy orosz hadihajón tért magához”-című írására, de a számos tévedés mellett egy fiatal, alig huszonéves ifjú tengerész életszakaszát a későbbi kormányzói „nemzet atyja” értékrenddel és viselkedési normákkal összevetni botorság. Természetesen meg lehet tenni, de semmiképpen sem igazságos egy adott életút kapcsán a fiatalkori időszakot kiragadni és abból tévedhetetlennek tűnő konklúziót vonni.
Már csak az azért sem, mert a Keresztes Bence által közreadott családtörténeti eseményeket és történeteket, magától Horthy Miklóstól vette, aki ezeket a „sztorikat” egytől-egyig az Emlékirataim c. könyvében adta át a köznek.
Számomra ezek az adomák semmit sem vonnak le az ifjú kadét értékéből, akiből a későbbiek során az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának főparancsnoka, a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka, vagy a magyar nemzet kormányzója lett.
Apropó kormányzó!
Keresztes Bence rögtön a cikke elején téved, Horthy nem harmadik volt Magyarország kormányzóinak sorában és nem is csak három kormányzója volt az idők során a hazánknak.
Az újságíró valószínűsíti, hogy a ma emberében a fehér lovon bevonuló Horthy-kép dereng fel. Nekem nem, sokkal inkább egy későbbi, idősebb Horthyt idéznék meg. Különben még a ló színében is téveszt a publicista.
Talán az önálló gondolatok híján idéz Turbucz Dávid történésztől, természetesen idekeverve a fehérterrort, a zsidókérdést. Leginkább azon csodálkozom, hogy a Don-folyónál történteket és mondjuk Horthy „ittasan varratott” tetoválásait (sic!) kihagyta.
Szó esik még az írásban a kormányzósértés fogalmáról, amivel nekem nincsen semmi bajom. Sokkal jobban szeretném napjainkban is azt, hogy vezetőinket csak tisztességesen emlegethetnénk, még a parlamentben is!
A személyi kultuszt említve, inkább Sztálin, Hitler, Rákosi, Nicolae Ceaușescu neveit mondanám, akik kikényszerítették a feléjük való rajongást. Gondolom, hogy a cikk szerzője Horthy Miklós esetében, el sem tudja képzelni az „önkéntes” szívből jövő szeretetet az akkori magyarság nagy részétől. Nem, egyáltalán nem akarok mítoszt gyártani Horthy kormányzónak, de az igazságot ki kell mondani!
Szóval, itt a rövid felvezetés közben jöttem rá, Keresztes Bence cikkírási késztetésére. Ami nem más, mint Horthy fiatalkori „eseteivel” lejáratni az egykori kormányzót és ennek okán (is!) lengetni az egyoldalas és hamis Horthy-kép szivárványos lobogóját.
És végezetül egyetlen dolog! Amennyiben a jövőben történelmi nagyjaink ifjúságáról kíván Keresztes Bence írni bulvárt, akkor mindenképpen javaslom – nincsen egyikükében sem szégyellnivaló – a teljesség igénye nélkül, pl Széchenyi István, II. Rákóczi Ferenc, Petőfi Sándor, vagy éppen Kun László király ifjú éveit.
Persze kizárólag akkor, ha jobban felkészül, mint Horthy-ból!
Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság tb. elnök,
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
