Amerika elnökéről, Bidenről az a hír járja, hogy nem túl jó az egészségi állapota. Mintha nem lenne teljesen tiszta. Jópárszor kamerák előtt is úgy tűnt, mintha igaz is lenne. Zavartan futkározott, országokat tévesztett nyilatkozataiban, eltévedt, kezet nyújtott valakinek, aki nem is állt ott – nem akarom mondani, hogy egy nem létező lénynek… Egy hatalommal bíró ember, minden háború kirobbantója lehet – akár. Ha ő épp azt akarja. És mindegy, hogy milyen állapotában akarja azt.
Aztán Putyinról is beszélnek ezt-azt… Hogy beteg például, nagyon. Találgatnak, hogy mi lehet a baj és mennyire. A róla készült képek megfeleltetik őt a pletykáknak. Háborút folytat.
A két legnagyobb hatalommal bíró birodalom vezetője fizikai jóllétét és elmeállapotát naponta kérdőjelezik meg. Közben nem túlzás, hogy emberiséget meghatározó döntések vannak a kezükben. Hogyan fordulhat elő, hogy ez mindenkinek jó? Hogy ez senkinek nem baj? Lehet ma, a 21. században atomgombokat bízni megkérdőjelezett elmeállapotra? És ha igen, mi az a pont, amikor a józan ész nyilvánvalóvá teszi a nyilvánvalót, az ember felkapja a fejét, megszólal, és kikéri magának, hogy az életével, szabadságával, boldogulásával, jólétével, egészségével játszanak – bárkik! Nem elnökök, bárkik, akik éppen akkor felhatalmazva érzik magukat, hogy egy kicsit többnek, jobbnak, hatalmasabbnak érezzék magukat, hogy dönthessenk életről halálról közösségi érdeket, empátiát, együttérzést, felelősséget hátrahagyva.
Mikor jön újra divatba a betyárbecsület, lesz trendi az adott szó? Mikor születnek vérbeli vezetők, akik a hitelességük alapján vívnak ki tekintélyt és válnak követendőkké? Mikor lesz magától értetődő? Elnököknek és nímandoknak egyaránt…
Szőke nő
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
