Történelmi témájú filmekkel kezdődtek a 75. cannes-i fesztivál hivatalos programjai: a versenyprogramban Kirill Szerebrennyikov orosz filmrendező Csajkovszkij felesége című drámája a XIX. század második felének orosz társadalmát mutatja be.
Több mint fél évszázaddal Igor Talankin 1969-ben Csajkovszkijról forgatott szovjet életrajzi drámája, valamint a brit Ken Russell Zenerajongók című 1971-es provokatív filmje után Kirill Szerebrennyikov nem a világhírű zeneszerzőt, hanem a feleségét helyezte az alkotása középpontjába. A történet szerint Csajkovszkij azért vette feleségül a nőt, hogy a házassággal leplezze homoszexualitását. „Ez nem életrajzi film, nem Csajkovszkij a főszereplő. Életének néhány epizódjáról szól, és egy nőről, aki megőrült érte” – mondta a rendező. Hozzátette: „A film a nő verzióját mutatja be az eseményekről, és ez azért érdekes, mert Antonyina Miljukova egy teljesen elfeledett személyiség”. Kirill Szerebrennyikov szerint a Csajkovszkijról készült szovjet életrajzi film „borzalmas hazugság” volt. Oroszországban „Csajkovszkij egy olyan emlékműnek számít, mintha nem szenvedett volna, mintha nem lett volna magánélete”, s az oroszok semmit nem tudnak arról, hogyan is élt.
A Le Monde napilap kritikája szerint a film „a valaha forgatott legerősebb allegória az orosz nép elidegenedéséről egy olyan hatalomtól, amely mindig maga alá akarta gyűrni”. A két és fél órás film a zeneszerző temetésével kezdődik. Amikor megérkezik a felesége, Csajkovszkij (Odin Biron) felkel a ravatalról, hogy elmondja neki, mennyire gyűlöli. Ettől kezdve a filmben egy különös viszony története bontakozik ki, időnként realista, máskor álomszerű jelentekben.
A 26 éves Aljona Mihajlova által alakított Antonyina azért iratkozik be a moszkvai konzervatóriumba, hogy közel kerülhessen a férfihez, akibe első látásra beleszeretett. Megírja neki, hogy vagy a felesége lesz vagy nem él tovább. Csajkovszkij először visszautasítja, majd szerződést ajánl a lánynak: azzal a feltétellel veszi el, ha Antonyina beleegyezik egy szenvedélymentes házasságba, miután a férfi nem képes szerelemmel szeretni. Az elvakult és romantikus Antonyina elfogadja az ajánlatot. Sógorától tudja meg később, hogy Csajkovszkij szívesebben tölti az idejét fiatal férfiak társaságában, mint nőkkel.
A zeneszerző rövid együttélés után hiába távolodik el a feleségétől, miután számára kínlódás a fizikai együttlét, Antonyina soha nem fogadja el, hogy férje csapdába csalta és nem szereti. Elutasít minden válási ajánlatot, amelyet Csajkovszkij ügyvédek és a testvérei közvetítésével tesz a nőnek. A keserű hangvételű film nem kíméli egyik szereplőt sem, mindketten a saját szenvedélyüktől szenvednek, és kegyetlenek a másikkal egy képmutató és egyre kaotikusabb társadalomban. Csajkovszkij kolerában hal meg, felesége megőrül és elmegyógyintézetben végzi a 1917-es októberi orosz forradalom kitörésekor.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
