Egyre gyakrabban tart beszédet Volodimir Zelenszkij, aki jól látható rutinnal áll a kamerák elé és oktatja ki, vagy épp vonja felelősségre az európai országok vezetőit. Az ukrán elnökről ennek ellenére több nyugati országban is egyfajta szuperhős képe rajzolódott ki az emberek körében, akinek kéréseit – a nyilvánvaló káros gazdasági hatások ellenére – továbbra is szinte feltétel nélkül teljesítik az Európai Unió vezetői.
Az orosz-ukrán háború kitörése óta talán nincs már olyan ember Európában, aki ne ismerné Volodimir Zelenszkij nevét. A hirtelen jött világhírnevet kétségkívül mesterien meglovagoló politikus egyik pillanatról a másikra vált bolygónk egyik legismertebb vezetőjévé, aki ma már szemrebbenés és következmények nélkül oktatja ki a világ vezető politikusait.
A sok esetben kioktató hangnem ellenére, azonban több európai országban is a szabad világ hőseként tekintenek az ukrán politikusra, amiben kétségkívül hatalmas szerepet játszik Zelenszkij kommunikációs stílusa.
A 2019 előtt sokáig színészként és humoristaként dolgozó politikus ugyanis a megszólalásai során amellett, hogy zseniálisan használja ki a modern technika adta lehetőségeket, a színészi képességeit kamatoztatva ébreszt szimpátiát az őt hallgató közönségben, aminek eredményeként mára sok helyen valamilyen szuperhőst látnak az ukrán elnökben.
A Zelenszkij által alkalmazott retorikai stílus azonban közel sem mondható újszerűnek, hiszen már a 2019-es kampány során is hasonló módon kommunikált az emberekkel.
A politikus akkor a Nép szolgája című sorozatának köszönhetően – amelyben egy tanárból lett elnököt alakít – tudta sikeresen felépíteni a nép soraiból jövő, végre igazságot tevő elnökjelölt imázsát, aminek köszönhetően ő, és a sorozatának nevével megalakuló pártja is megnyerte a választásokat. A korábbi siker fényében így nem meglepő, hogy az orosz-ukrán háború kitörését követően Zelenszkij újfent a már bevált retorikát alkalmazza, ami úgy tűnik, hogy ismételten sikeresnek bizonyult.
A különböző parlamentekben, fesztiválokon és tüntetéseken tartott beszédeknek köszönhetően ugyanis a nyugati országok vezetői már hetek óta küldik a fegyvereket Ukrajnába, miközben több millió euróval is támogatják a kelet-európai országot. Az Európai Unió ráadásul időközben több szankciós csomagot is elfogadott Oroszországgal szemben, amik amellett, hogy egyáltalán nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket, ahhoz is jelentősen hozzájárultak, hogy az Európai Unió gazdasága lassan fennállásának legnagyobb válságát éli.
Ezzel párhuzamosan az ukrán elnök nemzetközi ikonná, LEGO figurává, és mémek garmadájának főszereplőjévé vált az utóbbi hetekben, miközben nagyobb sztár lett, mint arról színészként valaha álmodhatott volna.
Míg Zelenszkij a háború miatt tehát népszerűbb lett, mint valaha, Európa úgy tűnik, hogy épp a politikus parancsára rohan a vesztébe, és a szolidaritás jegyében azt sem veszi észre, hogy immár ő az, aki segítségre szorulna.
Ráadásul Zelenszkij továbbra sem hajlik az ésszerű tárgyalások felé. Ahelyett ugyanis, az esetleges megfontoltabb európai hangok első jelére támadásba lendül, és videóüzenetekben oktatja ki, vagy épp vonja felelősségre a nyugati országokat, amiért azok nem segítenek eléggé. Önvédelmi fegyverek helyett már nehézfegyvereket és légtérzárat kér, legújabban pedig már olajembargót is követel Oroszországgal szemben, aminek bevezetésére annak ellenére hajlik a legtöbb európai vezető, hogy az szinte biztosan gazdasági összeomlást eredményezne. Az ukrán elnök tehát egyre erőteljesebben próbálja belerángatni Európát egy olyan háborúba, amiben valójában Ukrajna is csak egy eszköz, és aminek eszkalálódásával, nemcsak a saját országát, hanem az egész kontinenst veszélyeztetné.
A sok helyen már-már „szuperhősként” kezelt ukrán elnök tehát a szabad világ hőse helyett, sokkal inkább kelti egy olyan vezető képét, aki a felelőtlen kijelentéseivel és egyre hangosabb követeléseivel már nem csak a saját országát, hanem egész Európát veszélyezteti.
Ennek fényében pedig talán itt lenne az ideje, hogy az európai vezetők átgondolják az Ukrajna felé tett gesztusok és tettek mértékét, és megfontoltabban, a valódi béke érdekében meghozott döntésekkel igyekezzenek megoldani a problémát. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az uniós országoknak tétlenül kellene néznie az ukrán eseményeket, az általuk felajánlott segítségnek ugyanakkor nem lenne szabad átbillennie egy olyan irányba, ami ma már mind gazdaságilag, mind pedig politikailag instabilitással fenyeget és a béke helyett, a háború további elhúzódását eredményezi.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy mindez még várat magára és a politikusként valójában már a háború előtt megbukott ukrán elnök továbbra is következmények nélkül utasítgathatja a kontinens országait, amiknek vezetői a legtöbbször továbbra is szó nélkül teljesítik annak követeléseit. Ennek hatásait pedig valószínűleg még sok-sok éven keresztül érezzük majd.
A szerző elemző, a nemzetközi kapcsolatok szakértője.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
