„Safe space autoriter politikusoknak”, „szélsőjobboldali gyűlés”, „sötét felhők Magyarország felett”. Csak néhány kiragadott szókapcsolat a nyugati sajtóban megjelent beszámolókból, amelyek mind-mind úgy mutatták be a nemzetközi konzervatív közösség legfontosabb seregszemléjét, a Konzervatív Politikai Akció Konferencia (CPAC) első európai felvonását, mintha legalábbis Budapest helyett Nürnberg és 2022 helyett mondjuk 1937 adott volna otthont neki.
El kell keserítenünk az ilyesmire fogékony olvasót, egy cseppnyi szélsőjobboldalisággal sem találkoztunk a budapesti Bálnában rendezett konferencián, pedig különleges árnyalatot adott volna a színes budapesti utcaképhez egy-egy Gozsdu-udvarban iszogató klántag fehér csuklyája. Csakhogy a CPAC nem erről szól. Állítson bármi is a neoliberális sajtó, az elsőként 1974-ben megszervezett seregszemle sosem az akkorra egyébként is végnapjait élő amerikai szélsőjobb, hanem a republikánus, konzervatív értékek konferenciája volt. Az első CPAC-en Ronald Reagan mondta a nyitóbeszédet, a „tündöklő, dombra épült város”-ként elhíresült szónoklat azóta is az amerikai republikánusok igazodási pontja. Az elmúlt években a CPAC egyértelműen a Donald Trump köré csoportosuló republikánusok konferenciája lett, olyannyira, hogy 2020-ban és ’21-ben a korábbi republikánus elnökjelöltet, Mitt Romney-t meg sem hívták, mert az szenátorként Trump ellen szavazott az impeachment-eljárás során.
A világ legnagyobb és legbefolyásosabb konzervatív rendezvénye, az Amerikai Konzervatív Unió (ACU) által minden évben (többször, többhelyen) megszervezett CPAC először járt nem csak Magyarországon, de Európában is. A magyar Alapjogokért Központ által tető alá hozott rendezvény a háború miatt márciusról csúszott májusra, s bár mindez a vendéglistán is meglátszott, végül a nyugati liberális várakozásokkal ellentétben egyáltalán nem sikerült fékezett habzásúra az első európai CPAC.
Nem véletlenül volt óriási a sajtóérdeklődés
Az amerikai online és print média „krémje”, a Rolling Stone, a Vice, a Vox, a New Yorker magazin és minden nagyobb globális hírügynökség megjelent Budapesten, hogy a konferenciáról tudósítson – feleslegesen. Lehet azon vitatkozni, hogy helyesen tették-e vagy sem, mindenesetre a rendezvény szervezői nem engedték be a nyugati sajtó képviselőit. Pontosabban nem mindenkit. Az amerikai CBS stábjával például összeakadtunk a folyosón és az AFP fotósa is bejutott, a többiek a Bálna előtt voltak kénytelenek várakozni és elkapni egy-egy épp érkező vagy távozó vendéget, köztük e sorok íróját is.
Nem a konferencia állítólagos szélsőjobboldalisága egyébként az egyetlen toposz, amelyről bizton állíthatjuk, megdőlt.
Még el sem kezdődött, már megírták néhányan, hogy a magyar CPAC megbukott, ugyanis az Orbán-kormány Oroszország-politikája miatt Budapest vállalhatatlanná vált a külföldiek szemében, a konferencia érdektelenségbe fullad. Ennek ellenkezőjéről az olvasó is könnyen meggyőződhet, csak üsse be a Google-keresőbe a CPAC Hungary kifejezést. Gyakorlatilag nincs amerikai médium, amelyik ne tudósítani kiemelt helyen a konferenciáról, különös tekintettel Orbán Viktor magyar kormányfő csütörtökön elmondott beszédére. Nem véletlenül! Kár lenne részletezni az orbáni tizenkét pontot, sokkal tanulságosabb, ha egyszerűen megnézzük a videót! Az elmúlt évek egyik legfontosabb politikai nyilatkozatát halhatta a CPAC nemzetközi közönsége, a videó erősen ajánlott mindenkinek, függetlenül attól, mit gondol a magyar miniszterelnökről.
Nem véletlenül idézi részletesen a szélbal sajtó, a VICE egyenesen a konferencia sztárjának nevezte a magyar miniszterelnököt!
Az ugyanakkor igaz, hogy vezető amerikai politikus egy sem utazott el Budapestre, legfeljebb videóüzenetek formájában voltak jelen. Nem volt egyetlen regnáló szenátor vagy kongresszusi képviselő sem a fellépők között, egyedül Rick Santorum, Pennsylvania állam korábbi republikánus szenátora képviselte személyesen az amerikai politikumot, de 2016-os előválasztási kudarca óta ő sem aktív. Hogy ennek pusztán szervezési okai vannak, vagy valóban az orosz-ukrán háború nyomta rá a bélyegét a konferenciára, nehéz megmondani. Ha az amerikai résztvevőket nézzük, talán az előbbi. Ahogy fentebb is írtuk, a CPAC jelenleg inkább a Trumphoz kötődő republikánus szárnyé, ez a felszólalásokból is egyértelmű volt, azt ugyanakkor nem lehet elhallgatni, hogy néhány európai résztvevő részéről érkezett néhány finomabb és kétségkívül udvarias utalás erre. Valószínűleg nem véletlen, hogy Giorgia Meloni például „csak” videóüzenetet küldött, amelyben központi helyet kapott az Ukrajnának nyújtandó katonai segítség gondolata.
Ezzel együtt persze legalább annyian voltak, akik méltatták a magyar pragmatizmust és az Ukrajnának nyújtott humanitárius támogatást – jórészt amerikai résztvevők.
Együtt erő vagyunk…
Így jutunk el talán a konferencia legfontosabb tanulságához és tulajdonképpeni értelméhez. Míg a progresszív liberalizmus egyértelműen globális, mindenhol egyformán (nem) használható üzenetekkel operál („Te döntöd el, mi a saját igazságod!”), addig a konzervatív értékek mindig erősen lokális, helyi recept alapján működnek csak igazán. Csak zárójelben: a magyar ellenzék elmúlt 12 kudarcos évének egyik legfőbb oka, hogy globális üzeneteket közvetít a lokálisra fogékony magyar társadalom felé. Nem véletlen, hogy remekül megtalálja a közös hangot egy amerikai, egy brit, egy német és egy magyar progresszív. A nemzetköziség ideológiájával ez természetes.
A konzervatív értékek, pontosabban a hangsúlyok ugyanakkor országonként, régiónként eltérnek egymástól.
Látjuk, nem könnyű összehangolni az angolszász, „klasszikus liberális”, „fiskális” konzervativizmust a „kontinentális”, mondjuk a magyar „reakciós” konzervativizmussal. A lokális válaszokat, saját recepteket pártoló, eleve az „ideológia ellentéteként” fellépő konzervativizmus képviselői óhatatlanul nehezebben, több munkával találják meg a közös hangot, ráadásul a szellemi öngyarmatosítás elkerülésére is ügyelni kell.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az együttműködés lehetetlen, pláne nem azt, hogy szükségtelen.
Épp ellenkezőleg. A CPAC-hez hasonló rendezvények pont arra jók, hogy megtaláljuk azt, ami összeköt. Isten, Haza, Család, God, Homeland, Family – nem véletlenül választották ezt a fogalmi triumvirátust a CPAC Hungary jelszavának és nem véletlenül zárta Orbán Viktor nyitóbeszédét ezekkel a szavakkal:
Fel kell vennünk a harcot, és ebben a harcban csak együtt, és csak szervezetten lehetünk sikeresek. (…) Barátokra kell lelnünk, és szövetségest kell találnunk egymásban. (…) A magyar lecke az, hogy nincs csodafegyver. Csak meló van. Csinálni kell. Menjünk és csináljuk!”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
