Zsolt (36, elvált): “Megnéztem a fiam telefonkönyvét, és az exem számánál ezt a “nevet” találtam: A megtestesült gonosz.” Akik legjobban szenvednek az apahiánytól: az elidegenített, ellennevelt fiúk. Valamint a fiúk, akik alig ismerik, ismerhetik a velük élő édesapjukat.
Bár adódik a zsigeri reakció, hogy az apahiánytól a lányok is éppúgy szenvednek, és ez érzelmileg igaz is, valójában ez mégsincsen teljesen így. A lányoknak ugyanis a válás után (amikor messze túlnyomórészt az anyákhoz kerülnek) marad egy viszonyítási és szerepmodelljük: az anyjuk. A fiúknak azonban nem, vagy alig lesz mintájuk eltanulni mit is jelent az: felnőtt férfinek lenni.
A magyar bíróságokon sajnos szinte alig ismert ma még az un. Cohem modell, amely Németországból indult el, és amelynek a célja a válófélben lévő szülők megegyezésének a mindennél előbb való létrehozása. Alapelve a modellnek, hogy bármilyen megegyezés jobb, mint amit a bíróság dönt egymaga.
Bár az Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület komoly eredményt ért el a jelenlegi kormánynál, vagyis az Országgyűlés elé kerül a törvényjavaslat, miszerint csupán az egyik szülő kérésére is osztott felügyeleti jogot ítélhet meg a bíróság váláskor. Mégis egyelőre ez nem gyakorlat a bíróságokon.
Bár az apával töltött idő pénzt, időt és energiát takarítana meg az anyának, mégis akár olyan is előfordult, hogy inkább az anya emelt tartásdíjat és bébiszittert akart osztott felügyelet helyett. Holott a szülők nem – az apák sem – a gyermekeiktől válnak.
Van azonban egy másik problémája a fiúknak az apai mintával kapcsolatban, és erről is kell beszélnünk: az elérhetetlen apa.
Előfordul, hogy az apa fizikailag jelen van a családban, de mégsem elérhető. Ösztönösen, még magának sem bevallottan úgy gondolja és úgy él, hogy az ő szerepe kimerül az anyagiak előteremtésében. Hajt, reggeltől estig, és valóban jól szituált a családja. Azonban a házassága felszínes, és gyermekei alig ismerik.
Feleségével nem beszélget, vagy csak hétköznapi, gyakorlati problémákról, nem mesél a nehézségeiről, félelmeiről, fájdalmairól. Örömeiről még talán jobban. Nem teszi lehetővé, hogy a párja betöltse mellette az ősi női szerepet: az érzelmi támaszt nyújtóét. (Erre a legtöbb nő zsigerileg vágyik.)
Gyermekei elé szigorú elveket állít, a hiányosságért, hibáért büntet, a jót természetesnek veszi. Nem kér bocsánatot soha (feleségétől se), a gyermekei érzelmi tankja hamar kimerül mellette. Nehéz mellőle szilárd önértékeléső, ifjú férfiként önálló életútra kelni.
Fontos a jövő szempontjából is, valamint a manapság megváltozott házassági felfogás miatt is, hogy a férfiak kommunikáljanak önmagukkal és a párjukkal, gyerekeikkel is. Érzelmi életet kellene élniük. Manapság már nem elég egy házasságban csak túlélni. Egy szerelmi kapcsolatnak beteljesedettnek is kellene lennie, hogy tartós lehessen. (Ld. dr Warren Farrell: The Myth of Male Power).
Ma van a Fiúgyermekek Nemzetközi Világnapja. Egy kritikával és önkritikával akartam hozzájárulni az ünnephez. Szeretném, hogy a fiaink valóban a jövő reménységei lehessenek.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
