Ha péksüteményt eszik, utána úgy érzi, hogy felfúvódott, pedig nem is lisztérzékeny? Lehet, hogy magas a zonulinszintje. De mi ez az anyag?
Hallott már a zonulinről? Könnyen előfordulhat, hogy még soha. Ezt a sok kellemetlenségért felelős fehérjét csak 2000-ben fedezték fel. Magas szintjére az utal, hogy bizonyos ételek elfogyasztása után felfúvódik, fáj a hasa, bizonyos ételeket nem tud megenni, fáradt, emésztési és bőrproblémái vannak.
Képzelje el, hogy a bélnyálkahártya olyan, mint a fásli. Normális körülmények között ez a réteg átés kiengedi a vizet, a tápanyagokat és egyensúlyt tart a különféle idegen anyagok között. A zonulin olyan molekula, amely szabályozza a bél áteresztőképességét és védi a szervezetet. Ha például szalmonellával fertőzött ételt eszik valaki, a zonulin az említett fásliszerű anyag réseit kitágítja, a kórokozók így átjutnak rajta, távoznak a szervezetből, utána pedig helyreáll az egyensúly. Ugyanezt teszi más baktériumokkal vagy a sikérrel. Bizonyos körülmények között azonban hosszú ideig több zonulin marad a szervezetben, ami sok szenvedést okoz az embernek. „Magas szintje a genetikailag arra hajlamosoknál autoimmun betegségekhez vezet” – írja a zonulin felfedezője, Alessio Fasani amerikai gasztroenterológus.
Ha megnő a bél áteresztőképessége, gyulladás alakul ki, ami gyulladásos bélbetegséget indíthat el, de elhízást, magas vércukorszintet, a cukorbetegséget, reumatoid artritiszt, sclerosis multiplexet is okozhat, de előfordulhat májzsírosság és asztma is. Mivel a zonulin a bél átjárhatóságának kulcsfontosságú szabályozója, lehetséges, hogy közrejátszik az említett betegségek kialakulásában” – mondja Giovanni Barbara, a bolognai egyetem munkatársa. A zonulin szintje és a lisztérzékenység közötti kapcsolat már régebben bebizonyosodott. Giovanni Barbara és csapata rájött, hogy akkor is magas a zonulinszint, ha az ember nem cöliákiás sikérérzékenységben szenved. A 2015-ben végzett kutatásból kiderült, hogy a nem cöliákiás sikérérzékenységben szenvedő betegek esetében a zonulinszint csak kismértékben volt alacsonyabb, mint a lisztérzékenyeknek.
A zonulin tehát felelős lehet az emésztési problémákért. Ennek bizonyítéka az is, hogy hat hónapos sikérmentes diéta után csökkent a zonulinszint. A kutatók úgy vélik, hogy a zonulin megfelelő biomarker lehet a betegség diagnosztizálására, amire az orvosok gyakran nem is gondolnak. Még egy érdekesség derült ki, ami a kutatókat meglepte: a tanulmányban az résztvevők érzékenyek voltak a sikérre, s reagáltak a sikérmentes diétára és genetikailag hajlamosak voltak a lisztérzékenységre. Nem volt semmi bizonyíték arra, hogy lisztérzékenyek, de sebezhető géneket hordoztak, ami azt jelenti, hogy ezeket az embereket reálisan fenyegette a cöliákia kialakulása. Hozzátették, hogy azért ezt még bizonyítani kell, ami viszont 2020- ban meg is történt. Az akkor végzett tanulmány ismét megerősítette: a cöliákiában és a nem cöliákiás sikérérzékenységben szenvedőknek magasabb volt a zonulinszintje. A zonulin feltalálója reméli, hogy a tudósok hamarosan olyan gyógyszert fejlesztenek ki, amely kordában tartja a zonulinszintet.
Dáša Balogová,
Zdravie
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
