Előbb a nagyobb városokban, utóbb mindenütt veszélybe kerülhet a betegszállítás, ha rendszerszinten nem változik meg a finanszírozása, illetve, ha – rövid távon – az egészségbiztosítók nem emelik meg a támogatási keretösszegeket.
Az egyes egészségügyi ágazatok és a mindenkori egészségbiztosítók tárgyalásai rituális pávatánchoz hasonlatosak. A (bármilyen) egészségügyi szolgáltatók általában több forrást szeretnének. A biztosító nem akar annyit fizetni. A tárgyalásoknak van egy határideje. A felek súlyos nyilatkozatokat tesznek, majd a határidő környékén általában megegyeznek.
Akik elég régóta figyelik a hazai egészségügy történéseit, még emlékezhetnek rá, amikor az orvosok 2006-ban köpenyeikkel dobálták meg Mikuláš Dzurinda kormányfőt, még ha a rituális hajigálás nem is neki, hanem Rudolf Zajac akkori egészségügyi miniszternek szólt elsősorban. Ezt követően követeléseik egy részét sikerült átültetni. Vannak azonban ez egészségügynek az orvosoknál lényegesen csekélyebb lobbierejű, tartósan alulfinanszírozott ágazatai is. Ilyenek az egészségügyi betegszállító szolgálatok.
Köznyelven: azokról a mentőautókról van szó, amelyek nem sürgősségi, helyszíni ellátást, majd az ellátás függvényében kórházba szállítást végeznek – a népnyelv ezeket nevezi gyorsmentőnek,
a kifejezés állandósult a szókészletben, és valószínűleg kiirthatatlan, pedig hát gondoljunk bele: van lassú mentő? –, hanem tervezetten, előre egyeztetett időpontban, két egészségügyi intézmény között, vagy otthona és az egészségügyi intézmény között végzi a páciensek szállítását.
A betegszállító szolgáltatóknak két szakmai szervezete van. Az egyik a Betegszállító Egészségügyi Szolgálatok Szövetsége (ADZS), ez a nagyobb, kórházakhoz és pénzügyi csoportokhoz köthető szolgáltatókat tömöríti. A kisebb szolgáltatók a Szlovák Köztársaság Mentőszolgálatainak és Betegszállító Szolgálatainak Társulása nevű szervezetbe tömörülnek. A két ernyőszervezet a hazai betegszállító piac hozzávetőleg 40-40 százalékán osztozik, a fennmaradó kb. 20 százaléknyi szolgáltató egyik csoportosulásnak sem tagja.
A múlt héten az ADZS hívta fel a figyelmet a betegszállító szolgálatok problémáira. Az üzemanyagárak ugrásszerű növekedése, az energiaárak emelkedése, ezzel párhuzamosan a bérköltségek szinten tartása növelte a szolgáltatók üzemeltetési kiadásait.
A folyamatos tárgyalások ellenére sem elfogadhatók az egészségbiztosítók javaslatai. Felszólítjuk az egészségbiztosítókat, sürgősen cselekedjenek, és kínáljanak adekvát feltételeket a betegszállító szolgálatoknak.
Így elkerülhető e tevékenységi terület teljes összeomlása. Az Általános Egészségbiztosító által felajánlott összeg alacsonyabb, mint a 2021-es. Összehasonlítás gyanánt, Csehországban kilenc százalékkal emelték a támogatást. Mi két százalékos emelést szeretnénk” – mondta Ernest Caban, az ADZS alelnöke.
Michal Bahelka, az ADZS elnöke szerint a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, így elképzelhető, hogy csökkenteni kell a szállítások számát. „Naponta több ezer embert szállítunk az egészségügyi intézmények között, művesekezelésre, tervezett vizsgálatra, vagy haza. Ha redukálni kell a szállítások számát, az emberek nem fognak tudni hogyan eljutni a tervezett vizsgálatokra vagy műtétekre a kórházakba. Ennek a következményeit nehéz elképzelni, ezért bízom benne, hogy az állam nem engedi meg, hogy ez a helyzet bekövetkezzen” – tette hozzá Bahelka.
A kisebb szolgáltatókat tömörítő szervezet az ADZS sajtótájékoztatóján nem vett részt, ezért megkérdeztük Ľubomír Šimkót, a Szlovák Köztársaság Mentőszolgálatainak és Betegszállító Szolgálatai Társulásának elnökét is, hogy látja az aktuális helyzetet.
– Az egyetem elvégzése után ezen a területen kezdtem dolgozni, soha nem foglalkoztam mással. Átéltem a szocializmust, a rendszerváltást, a vadkapitalizmust, de ennyire rossz még sosem volt a helyzet, mint most – mondta érdeklődésünkre Ľubomír Šimko. Arra is emlékeztetett, a betegszállítók 2019–2020-as árakon dolgoznak, miközben minden költség emelkedett.
Šimko szerint nemcsak a jelenlegi helyzet, hanem úgy általában az ágazat fő problémája az, hogy míg a mentőszolgálatok átalánydíjat kapnak, a betegszállító szolgálatok teljesítményalapon, azaz a szállítás során megtett kilométerek alapján vannak finanszírozva.
Ezáltal eleve hátrányos helyzetbe kerülnek azok a szolgáltatók, amelyek a nagyobb, főként kerületi városokban működnek.
– A specializált ellátás mára jobbára a kerületi városok egészségügyi intézményeiben összpontosul, mivel a kisebb kórházak ezt nem tudják fenntartani vagy finanszírozni, vagy egyszerűen nincs emberük. Akik vidékről szállítják be az embereket, azok keresnek valamit, de az én mentőim Zsolna egyes kórházai között közlekednek. Az egyes kórházak között városon belül csak pár kilométer van – világított rá a finanszírozás problémáira Šimko. Hozzátette, a betegszállítóknak éppúgy ügyeletet kell fenntartaniuk, mint a mentőknek. Ám ha nincs szállítás, akkor a fenntartónak csak kiadásai vannak, bevétele nem keletkezik, miközben a bekerülési költség ebben az ágazatban rendkívül magas.
A biztosítók részéről folyamatos a nyomás, hogy új legyen a gépkocsipark. A legutóbbi törvénymódosítás szerint még defibrillátorral is fel kell szerelni a járműveket. Ezt az árat kellene kitermelni 76 centes kilométerpénzből, úgy, hogy közben jusson pénz a diszpécserek és a sofőrök fizetésére, a helyiségek bérletére, karbantartásra
– mondta. Az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szakember nem látja rózsásan az ágazat helyzetét.
– Lassan elérem a nyugdíjkorhatárt, aztán vesződjön ezzel más – zárta lemondóan.
– Ilyen árak mellett, aki nem tudja másból dotálni a tevékenységét, az könnyen oda juthat, hogy be kell zárnia. A mentők iránt most nagy igény van Ukrajnában, a sofőrök meg majd mennek a munkahivatalba.
Ha az előző évek gyakorlatából indulunk ki, valószínűsíthetően olyan megoldás fog születni, ami újabb egy évre konzerválja az ágazat problémáit. Ezek tartós megoldásához azonban rendszerszintű módosításokra volna szükség. A tárgyalások alakulását figyelni fogjuk, és beszámolunk a – remélhetőleg a szolgáltatást igénybe vevő betegek számára is pozitív – végeredményről.
Megjelent a Magyar7 hetilap 19. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
