Nyitókép: Körkép.sk
Május 12-én, csütörtökön mutatta be Simon Attila történész legújabb könyvét Rimaszombatban. A könyv cime: Az átmenet bizonytalansága – az 1918/19-es impériumváltás Pozsonytól – Kassáig. A könyvbemutatót a Fórum kisebbségkutató intézet és a Fundament polgári társulás szervezte.
A szerzőről
Simon Attila Rimaszombatban született, általános iskolai tanulmányait Bátkában végezte, majd 1984-ben a rimaszombati gimnáziumban érettségizett. 1989-ben a pozsonyi Comenius egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar nyelv és irodalom – történelem szakos tanári oklevelet. 2005-ben a Pécsi Tudományegyetem multidiszciplináris doktori iskolájában doktori fokozatot szerzett 2011-ben ugyanitt habilitált. 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, alapító elnöke a Történelemtanárok Társulásának és tagja az MTA Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanácsának. 2001-től a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa, majd az intézet történeti szakosztályának igazgatója lett. 2014. november 1-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, statutáris képviselője. Szakmai érdeklődésének középpontjában elsősorban a szlovákiai magyarok két világháború közötti története áll.
A szerzőt a Csillagházban, mintegy 30 résztvevő előtt Nyitrai Reiter Nóra kérdezte.
A könyvről
Ez egy Trianon-könyv. De Trianon benne nemcsak egy dátum, egy aláírás, hanem egy összetett folyamat, egy összetett eseménysor. Arról szól, hogyan zajlottak a hetek, hónapok a Felvidéken az impériumváltáskor. Egy hiánypótló könyv, ugyanis a szlovákok nemigen törődtek a történések megörökítésével, a magyarok pedig ódzkodtak tőle. Kutatások anyagaiból lett összerakva. A szerző leírja benne kutatásait levéltárakban, nemcsak a Felvidék városaiban, hanem Prágában is értékes adatokra, információkra bukkant.
Változások Rimaszombatban
A változásokat nem úgy kell elképzelni, hogy egyik napról a másikra történtek. Az emberek eleinte nem is tudatosították a valóságot, azt hitték, hogy a párizsi tárgyalások csak kellemetlenségeket hoznak nekik. Amikor megismerték a demarkációs vonalat, megdöbbentek, tiltakoztak, de a magyar kormány álláspontja az volt, hogy tenni kell, amit az Antant akar. A csehszlovák hatóságok se voltak igazán urai a helyzetnek, így történt, hogy huzamosabb ideig párhuzamos közigazgatás folyt. A könyv leírja, hogyan igazgatták a megyét egyszerre Csehszlovákiából és Budapestről. Konfliktusok voltak, megnyugvás nem érkezett. Bevonultak a csehszlovák katonák, a demarkációs vonal Rimaszombat alatt húzódott.
Az Őszirózsás forradalom alatt és később, Kun Béláék alatt Rimaszombat magyarsága azt hitte, hogy vége a bizonytalanságnak. Harcok is voltak ami kiváltotta, hogy az Antant visszaparancsolta a csapatokat az eredeti demarkációs vonalra. Ekkor jöttek be másodszor a csehszlovák katonák, de már akkor magabiztosabbak voltak Rendet és nyugalmat teremtettek, amire a lakosságnak is nagy szüksége volt. Ekkor tudatosult a népben, hogy az elrendeződés már huzamosabb időre szól.. Olvasható a könyvben az is, hogy a hivatalnokoknak hűségesküt kellett tenni a csehszlovák hatóságok előtt. Az ügyintézés még 1919 végéig magyarul folyik.
A könyvben szó van a spanyolnátháról, annak hatásairól, lázadásokról és fosztogatásokról esik szó.
A mű stílusa
A könyv a nagyközönségnek van írva, de szakmai alapon. Értelemszerűen több adatot is tartalmaz, de könnyed, olvasmányos. Sok érdekes, ám valóságos eseten szórakozhat az olvasó.
A Körkép.sk a szerzőt arról kérdezte, hogy milyen volt a könyv fogadtatása a megjelenése óta eltelt időszakban.
Simon Attila válaszában elmondta, hogy ennek objektív megítéléséhez még kevés idő telt el. Öt könyvbemutatón vannak túl, de úgy véli, a közönség nagyon pozitívan reagált mindenütt. A történészi szakma is nagyon jó visszajelzést adott és külön örül annak, hogy egy általa nagyra becsült szlovák történész is nevét adta a műhöz.
Mede Géza
Képek: Mede Géza felvételei
Felhasznált irodalom: Wikipédia – Simon Attila
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
