Még több Brüsszel, vétójog nélkül? Macron támogatná az uniós alapszerződések megnyitását

Még több Brüsszel, vétójog nélkül? Macron támogatná az uniós alapszerződések megnyitását

Emmanuel Macron második ciklusát most kezdő francia elnök az Európai paramentben elmondott beszédeben egy újfajta Európa-víziót jelentett be, amely nyitva állna olyan országok előtt is, mint az Egyesült Királyság. A Politico szerint Macron beszéde improvizációnak tűnt, ugyanakkor sok tekintetben illeszkedett a balliberális mainstream azon törekvésébe, hogy az EU alapszerződéseit “megreformálja”. Érts: eltörölje azokat a legalapvetőbb szabályokat, amelyekkel a tagállamok érvényesíthetik érdekeiket, mint amilyen például a vétójog.

Az Európa Napja egyúttal az “Európa Jövője” nevű jövőkép-formálónak szánt konferencia zárórendezvénye is volt egyben. Ez a rendezvény nemrég amiatt került be a hírekbe, hogy a konzervatív résztvevők tüntetőleg kivonultak róla, mivel a balliberális mainstream megfogalmazta saját elképzeléseit, majd a sajtó előtt eladták nyilatkozatként. Természetesen szinte kizárólag a globalista, balliberális szempontok kaptak benne helyet.

Gyakorlatilag ezt lehetett látni a záróünnepségen is, ahol a beszédet mondók szóltak az európai alkotményról, a referendumok fontosságáról, az új adók szükségességéről, és főleg, az európai alapszerződések megnyitásáról.

Macron azért léphetett fel a pódiumra, mert június végéig Franciaország tölti be az EU soros elnökségét, és az összeurópainak titulált konferencia is az ő ötlete volt.

Még több Brüsszelt!

Macron beszédében leplezetlenül azon javaslatok mellett foglalt állást, amelyek a tagállamok jogainak megnyirbálása és az Európai Parlament jogainak kiszélesítése felé mutatnak. Megjegyezzük, Macron a pénzügy világából jött, nehéz tehát megmondani, hogy francia vagy globalista érdek szerint foglalta el álláspontját.

Az uniós alapszerződéseket legutóbb másfél évtizede nyitották meg, a Lisszaboni Szerződés születésekor. Ez átvette a 200-es években elbukott európai alkotmány egyes részeit (az alkotmány azért nem születhetett meg, mert zsákutcába vezető vita alakult ki arról, van-e helye az alkotmányban a keresztény örökségnek, mint az európai értékek egyik forrásának…), nagyon hatáskört adott a tagállamok kárára az EP-nek és az Európai Bizottságnak, és számos területen megfosztotta a vétójogtól a tagállamokat, helyére pedig a minősített többséget vezette be.

Az elmúlt évek jogállamisági vitái ennek a kiterjesztése felé mutatnak, annak ellenére, hogy a kis országoka 2004 előtt épp azzal nyugtatgatták a nyugati hatalmak, hogy a vétójognak hála nem söprik majd le az asztalról érdeiket a nagy és régebbi tagállamok.

Hírdetés

A tagállamok hatáskörének módszeres leépítése

Macron beszédében kiállt a transznacionális EP-választási listák ötlete mellett, aminek gyakorlati működéséről elég keveset tudni. Elvileg arról szólna, hogy bármelyik jelölt kaphat szavazatot bármelyik országból.

Ha az EP-helyek csak egy részét választanánk is transznacionális listákon, az összességében akkor is a régi tagállamok jelöltjeit hozhatja helyzetbe. Ennek oka, hogy külföldi EP politikusokat elsősorban a nyugati sajtóból és az azokkal rokon hazai lapokból ismerjük. Más szavakkal: hányunknak ismerős a lengyel Dominik Tarczyński neve, és mennyien hallottuk már Guy Verhofstadt nevét?

És ha már Verhofstadt: érdemes kiemelni a Macron által kihangsúlyozott változtatások élharcosa épp a hosszú évek óta az EP padjait koptató belga politikus, akit itthon leginkább magyar- és Magyarország-ellenes és szélsőliberális kijelentéseiről ismerünk.

Nincs politikai akarat

A dolog pikantériája ugyanakkor, hogy az ilyen változtatásokhoz konszenzusos döntésre van szükség a tagállamok részéről. Márpedig azt még a Politico brüsszeli hírportál sem vitatja, hogy Dánia, Svédország és Finnország, a balti országok, valamint Csehország, Szlovénia, Bulgária és Málta sem támogatja, sőt, kifejezetten ellenzi (hogy Magyarországot és Lengyelországot ne is említsük).

Ami Macron beszédét illeti, egy ponton mégiscsak eltért a fősodortól: Ukrajna kapcsán kijelentette, hogy bár a uniós tagságot már holnap megkaphatja, maga a csatlakozási folyamat “évekig, de akár évtizedekig” is tarthat. Ugyanakkor újfajta elképzelést is felvázolt annak érdekében, hogy már vagy még nem tag országokkal közös politikai platformra kerüljenek. Ilyen országokból akad néhány: ott van az Egyesült Királyság, amelynek hiánya igencsak megnehezíti Franciaországnak hogy ellensúlyozza a német dominanciát, vagy ott van a szintén EU-tagságra vágyó Grúzia (Georgia) és Moldova.

Összefoglalva tehát: Macron továbbra is kitart a négy évvel ezelőtti állaspontja melett: több (értsd: központosítottabb) EU-ra van szükség, nem szélesebbre (értsd: nem kell sem Ukrajna, sem a Nyugat-Balkán).

Körkép.sk


Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »