A szláv népek között van egy sajátos névátírási szokás, mely részben máig használatos.
Általában az az alapszabály minden idegen név átírásakor másik nyelvre, hogy azt igyekszünk fonéma vagy betű szinten az eredetihez legközelebbi módon átírni a célnyelvre. Lásd mondjuk erre példának az orosz-magyar átírási hagyományt, ahol minden orosz betűnek volt egy magyar megfelelője: ez elég működőképes rendszer, bár a visszafordítás a magyar verzióról az oroszra már nehézkes, hiszen több eset is van, ahol két orosz betűjelet csak egy magyar betűjellel adtak vissza. Lásd erre példának: a magyar átírás szerint az orosz “и” és “ы” egyformán “i”, ahogy az orosz “е” és “э” is “e” magyarul. Egyébként volt négy szó, mely kivételt képezett az átírási szabályok alól a magyar kommunista renszer alatt: “Lenin”, “Sztálin”, “Pobjeda” (mint autómárka), “szovjet” – az áírási szabályok szerint ezeknek “Lenyin”, “Sztalin”, “szovet”, “Pobeda” kellett volna lenniük.
Tehát ezt az átírási módot – azaz azt, hogy igyekszünk fonéma szinten az eredetihez legközelebbi módon átírni a célnyelvre – nevezzük alaphelyzetnek. Nemzetközileg ez a legelterjedtebb.
Sajátos eset persze a nem-átírás. Azaz meghagyjuk az eredeti nevet abban az alakban, amiben eredeti alakjában van. A legtöbb latinbetűs nyelv ma ezt alkalmazza egymás közt. A magyarban ez abszolút kizárólagos szokás nagyjából a XIX. sz. vége óta. Korábban ez a szokás a magyarban sem létezett, a latinbetűs nevek egy részét is átírták magyarra, pl. a horvát neveket. Lásd “fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva” és nem “fut Bécs felé Jelačić, a gyáva”.
A magyarból tudatosan ki lett irtva az magyarosított átírás szokása, legkésőbb a klasszikus latin neveknél, s ezzel együtt a görög nevek átírása is igazítva lett a klasszikus ejtéshez. Ez utóbbiban két praktikus kivétel van: a görög “ε” a magyarben “e”, míg a görög “η” pedig “é” lett, pedig valójában éppen az “ε” egy röviden ejtett magyar “é”, míg az “η” meg hosszan ejtett “e” – de az átírás alapja, hogy inkább a rövidség/hosszúság legyen visszaadva, s ne a zártság/nyíltság foka. Továbbá a görög “ζ” maradt “z” – pedig biztosan nem így ejtették eredetileg, csak a kérdés vitás máig, mi a helyes ejtés “dz” vagy “zd”. Valamint két helyes leírás, de helytelen ejtés “ph” és “th”, ezek általános magyar ejtése “f” és “t”, miközben az eredeti nem ez.
A klasszikus latin írás nemátírásának az oka persze az volt Magyarországon, hogy mindenki tudott latinul, legalább valamilyen szinten, azok között, aki végzett magasabb iskolát, lásd érettségizett. S a görög se volt probléma, ez egészen az I. vh-ig kötelező tárgy volt minden magyar középiskolában (a latin meg egészen a II. vh-ig). Egyébként Bulgáriában is hasonló helyzet volt: az I. vh. után szűnt csak meg a kötelező ógörög tárgy a középiskolákban – a latin nyilván sose volt szokásban az eltérő kultúrkör miatt, azt csak a felsőfokú papképzésben tanították – a héberrel együtt – mint második nyelvet a görög mellett, meg persze az orvosoknak, gyógyszerészeknek, jogászoknak.
Sok nyelvben ma is az igazított átírás szokása van érvényben a klasszikus neveknél. Pl. az oroszban Zeusz az “Zevsz”, Athén meg “Afina”. De a spanyolok is sok ilyen nevet átírnak spanyolosra, pl. Aiszkhülosz az Esquilo.
Személyes elem. Nekem ez elég nagy bajt okoz rendszeresen ma is, mert míg magyarul szinte teljesen a klasszicizált átírás van hatályban, addig a bolgárban az igazított alak, így megesett velem párszor, hogy nem ismertem fel, hogy ugyanarról a névről van szó, csak az átírt alak más. Lásd pl.: a lírikus költészet múzsája magyarul Euterpé, bolgárul meg Evterpa. S még nehezebb amikor az igazított ejtés leveszi az eredeti végződést, lásd Dionüsziosz és Dioniszij, meg Thuküdidész és Tukidid. Az igazi röhej akkor van, amikor az enber nem tudja a bolgár verziót, s tippelni igyekszik, egyszer megesett velem ez Áresszel – gondolkodtam, akkor ez mi lehet, esetleg “Ar” vagy “Arij” vagy “Arid”, aztán kiderült, pont ott simán “Aresz”, az emberek meg csak ámulva néznek, ki ez a bunkó, aki még a háborúisten nevét se volt képes megjegyezni!
Ugyanez persze fennáll a XIX. vége előtt kiadott magyar fordításokkal is, amikor még az igazított átírás volt szokásban a magyarban. Ráadásul a magyarban volt egy harmadik szokás is: amikor a görög neveket latinul írták át. Aki nem ismeri a témát rendesen, az esetleg nem is veszi észre, hogy Aiszkhülosz, Észhil, Aeschylus az ugyanaz a szerző.
A magyarban is maradt persze pár rögzült igazított alak, de ez elég ritka. Most hirtelen csak a magyar bolygónevek jutnak eszembe, melyek annyira megvoltak már a hagyományban, hogy nem hatott rájuk a klasszicizált átírás eleterjedése: a Merkúr maradt így, nem lett Mercurius, az Uránusz nem lett Uranosz, a Plútó nem lett Plutón, s a többi esetben is mindenhol maradt a magyaros átírás és ejtés (cseh haverom annak idején hosszasan röhögött azon, hogy a magyarok a Marsot “s” hanggal ejtik).
A fentebb említett nem-átírás egyébként csakis latinbetűs nyelvek között létezik. Más írásrendszerek között ilyen nincs, lásd orosz-belarusz-ukrán-szerb-bolgár vonalon minden esetben átírás van. Az egymás nyelvében nem létező, vagy egészen más hangértéket jelző betűket átírják minden esetben. Pl. Sztálin – oroszul: Сталин – az ukránul Сталін, szerbül meg Стаљин. S ez teljesen politikafüggetlen: a maximálisan szovjethű kommunista Bulgáriában is átírták az orosz neveket. Lásd Gorbacsov bolgárul Горбачое lett az orosz Горбачёв eredeti helyett, Koszigin Косигин lett az eredeti Косыгин helyett, ahogy monjuk ma is így van, a volt ukrán elnök Juscsenko Юшченко lett az eredeti orosz/ukrán Ющенко helyett.
Ami kivétel: a “je” hang nagyon furcsa bolgárul, ahogy az “ij” végződés is, ezeket ezért ritkán használják átíráskor. Az ezeket tartalmazó orosz/ukrán neveket “e” ill. “i” alakban írják át. Ez a szokás megvan a legtöbb további szlávoknál is egyébként, ők se szoktak “je” és “ij” kapcsolatokat írni sok átírásban. Zelenszkij ukrán elnök nevének végződése mind bolgárul, mind szerbül, mind lengyelül (sőt belaruszul is!) “szki” és nem “szkij” – egyedül a csehek és a szlovákok alkalmazzák az eredeti ukrán “szkij” alakot átíráskor (meg persze az oroszok is, de ez érthető, hiszen ez oroszul is így van).
Van egy kérdés, ami rejtély számomra. Hátha valaki tudja a választ. A lengyelek miért Zełenski és nem Zelenski alakot használnak?
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
