Hogy hova vezet a férfiak perspektíváinak teljes mértékű figyelmen kívül hagyása a nemek között egyenlőség kérdésében azt jól szemlélteti ez a dél-koreai tanulmány, ami a a társadalmi megbecsültségnek egy indikátorát is jelentő szülői nemi preferenciát (inkább lányt, vagy fiút szeretnének) vizsgálja. Dél-Koreában az elmúlt évtizedekben erős fiú-preferenciáról nem kiegyenlítődés történt, hanem erős lány-preferencia alakult ki. Mindez történt olyan évtizedek során, amikor a politika hivatalosan a nemek közötti egyenlőséget célozta.
A tanulmány a 2012-es Korea General Social Survey felmérés eredményei alapján vizsgálta meg ezt. A társadalmi változás jól látható az egyes korcsoportok eltérő nemi preferenciáiból. A 70 év feletti korcsoportban a nők és a férfiak 60%-a fiút szeretne és csak 20%-a lányt, ha lenne lehetőségük dönteni. Ezzel szemben a legfiatalabb korcsoportban (18-29 évesek) a nők esetében épp ellenkező az arány 15%-a szeretne fiút és közel 60% lányt. A férfiak esetében valamivel 40% fölött van azoknak az aránya, akik lányt szeretnének és 40% alatt azoké, akik fiút. A két nemet együtt vizsgálva mintegy 22%-al szeretnének többen lányt, mint fiút. Az okok között a tanulmány olyan tényezőket említ, mint hogy a lányokat megbízhatóbb forrásnak tartják az élethosszig tartó támogatásban, (pl. idősek gondozása terén), vagy hogy könnyebben nevelhetőnek tartják a lányokat.
Paradox módon az egyenlőtlenség (tehát a lány-preferencia mértéke) éppen azokban a társadalmi csoportokban (fiatalabbak, iskolázottabbak és városi lakosok) a legmagasabb, amelyekre progresszívebb politikai nézetek jellemzőek. Nem meglepő azonban ez, ha figyelembe vesszük, hogy a férfiak szerepeit illetően egyáltalán nem volt progresszív a politika (már, ha a progresszív alatt az egyenlőségre törekvőt értjük). Az a politika, ami a nők negatív sztereotipizálása ellen harcol, de közben szó nélkül tűri a férfiak negatív sztereotipizálását törvényszerűen segíti elő a férfiak negatívabb társadalmi megítélését. Az a politika, ami célul tűzi ki, hogy a nők egyenlő arányban legyenek reprezentálva az élet minden területén, de nem tűzi ki a férfiak esetében ugyanazt (sőt, semmilyen területen nem tartja fontosnak) ugyancsak törvényszerűen segíti elő ezt. Az a politika, ami célul tűzi ki, hogy a női felülreprezentáltság megszűnjön bizonyos deprivált helyzetű csoportokban, de nem tűzi ki ugyanazt a férfiak esetében szintén törvényszerűen segíti elő ezt. Ezek együtt összeadódva pedig ide vezetnek.
Mi, Magyarországon ugyancsak évtizedes lemaradásban vagyunk a férfiakkal kapcsolatos gondolkodás terén. Ha nem akarunk egy olyan társadalomban élni, ahol ilyen egyenlőtlenségek vannak (ezek már most is léteznek), akkor sürgősen meg kell valósítani a férfiakkal kapcsolatos gondolkodás esetében is azt, amit a nők esetében az elmúlt évtizedek során a hazai közéletben is normává váltak:
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
