Április 28-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 114. helytörténeti előadására, melynek témáját a Léva tőszomszédságában található valamikori gényei uradalmi major területén 2004 és 2019 között létesített ipari park építése során 2005-ben feltárt honfoglalás kori magyar sírok adták. A délután külön értéke, hogy a téma előadója a feltárást vezető régész, az ipolyszakállosi születésű PhDr. Nevizánszky Gábor CSc., a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete nyugalmazott régésze, a rézkor és a honfoglalási időszak kimagasló szlovákiai szakértője volt.
Az előadót és a szép számban megjelent közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte, aki örömének adott hangot, hogy erről a lévai nagyközönség által alig ismert jelentős helyi régészeti feltárásról, annak kulisszatitkairól, a leletek további tudományos vizsgálatairól a legszakavatottabbtól, a feltáró régésztől értesülhetünk. Ugyancsak a jelenlevők figyelmébe ajánlotta az előadónak Prohászka Péterrel 2020-ban közösen kiadott tartalmas és nagyon szép kivitelezésű könyvét, mely a honfoglalás kora és Árpád-kori temetők és leletek szlovákiai katasztere.
Az előadás első részében Nevizánszky Gábor az 1834-es benepusztai feltárástól kezdve ismertette meg a hallgatóságot a honfoglalás kori leletek történetével, majd az 1868-ban Galgócon napvilágra került impozáns tarsolylemezzel kezdte meg a mai Szlovákia területén felszínre került leletek ismertetését.
A feltárást megelőzően 9 hektár területen a humuszréteget gépi erővel eltávolították, amely helyenként a 60-80 cm vastagságot is elérte, ezért a sírgödrök megadott mélységei nem tükrözték a valóságot. A lelőhely a város központjától 2750 méterre déli irányban a mostani húskombinát szomszédságában, az egykori Génye gazdasági majortól 500 méterre északkeletre, illetve a lévai halastótól 200 méterre nyugatra fekszik. A kutatott területen a 13 csontvázas temetkezésen kívül sikerült még feltárniuk egy bronzkori, valamint egy 10–11. századi település két-két objektumát.
Az előadó megjegyezte, hogy
A feltárt leletekről Lehoczky Tivadar (* Fiume, 1830 – Munkács, 1915) régész, történész, néprajzkutató, a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagja az Archeológiai Szemle 1898. évi számában (345-350. oldal) is beszámolt. Sajnos mára mindkét lelet elkallódott.
A Nevizánszky Gábor által 2005-ben feltárt 13 honfoglalás kori sír 30 x 12 méter kiterjedésű területen (360 m2) került elő. A halottakat általános szokás szerint háton fekve, kinyújtott helyzetben temették el. Részleges lovas temetkezés két sírban, a 2. és a 3. számúban volt. Az elsőben egy tegezzel, nyílcsúcsokkal és valószínűleg íjjal felszerelt felnőtt harcos nyugodott. A 6-7 éves herélt csődör bőrét a benne hagyott csontokkal, illetve a koponyával a halott lábától balra helyezték el. A másikban, a temető legrangosabb sírjában egy gazdag mellékletekkel eltemetett, valószínűleg mongoloid, felnőtt nő feküdt, s a koponyán jelképes trepanáció (koponyalékelés) volt. A felszerszámozott és a nyereggel letakart összegöngyölt lóbőrt a lócsontokkal szintén a halott bal oldalán helyezték el.
A sírokból számos ékszer került elő, mint a bronzból készült gyöngysorcsüngős fülbevaló csüngő része, a 17 darab szemes gyöngysor, melyet átlyukasztott kauri csigákkal kombinálva két sorban viseltek, bronzból, illetve ezüstből készített huzal és lemezkarperecek, különösen a bronz inda motívummal díszített, széles, pödrött végű deformált lemezkarperec, a ruha kivágását záró füles gombok, számos aranyozott ezüst rombusz alakú ingnyakveret, valamint a legrangosabb 3. sz. női sírban 10 darab aranyozott ezüst, négyzet alakú, négyszirmú kaftándíszt tártak fel.
az 5. sírban nyugvó férfinak a dereka tájékán talált négyszögletes, öntött, az alsó részén vékony, a szíj áthúzására szolgáló, téglalap áttöréssel ellátott ún. jumszki típusú övveret, amely a honfoglaló magyarság első nemzedékéhez köthető.
A gényei feltárás során egyetlen sírban fordultak elő nyílcsúcsok. A 2. sírban, melyben egy felnőtt korú férfi volt eltemetve a halott baljának könyökénél egy csomóban két levél alakú és egy valószínűleg páncéltörő vas nyílcsúcsot találtak. Az egyik tüskén somfa maradványok voltak. A nyílcsúcsoknál egy vaslemez töredéke feküdt bronz szögecskével, amely valószínűleg tegez maradványa lehetett.
A sírokból az alábbi munkaeszközök kerültek elő: egy töredékes vaskés pengéje, egy vércsatornás kés pengéje sérült csontmarkolattal, egy csiholó vas, 6 darab kovakővel, egy hegyes négyzet metszetű ár töredéke, valamint egy pontkörös díszítésű, háromszög metszetű csontlemezke, melynek funkcióját egyenlőre nem sikerült megállapítani.
Lószerszámtartozék két sírból maradt ránk. A 2. sz. felnőtt férfi sírjában egy több darabra széttört, eredetileg körte alakú kengyel és csikózabla. A temető legrangosabb, 3. számú felnőtt nő sírjában a lócsontoknál 40 cm-re egymástól egy különböző típusú töredékes vaskengyel pár, egy karikás csikózabla töredékes példánya, valamint egy ártándi típusú nyereg maradványai (ötszögű ezüstlemezek félgömbfejű szegekkel, lemeztöredékek, 3 darab öntött bronz négyszegletes domború, valamint egy darab domború, S-alakú, bronz nyereg lyukvédő veret). A famaradványok alapján feltételezhető, hogy a nyereg egyes elemeit nyár-, fűz-/som- és tölgy-/kőrisfából készítették.
Egyéb leletként meg kell említeni a csontvázaknál talált bronzkori barna cseréptöredékeket, fehér és szürke színű lapos kavicsokat. Két esetben a halottak lábai környékén kőpakolás nyomaira utaló lapos bazalt kődarabok kerültek elő.
A temető területén szórványként találtak még egy Provence-i Vak Lajos király (901–905) Viennében vert dénárját, bizonyára a korábbi földmunkák során elpusztult sírból. Az érmék korából szinte biztosra vehető, hogy a Gényén érmékkel feltárt sírokban Árpád unokája, Taksony által 947-ben vezetett itáliai hadjárat résztvevői nyugszanak.
Ezt tanúsítja az 5. sz., részben bolygatott férfi sírjában talált ún. jumszki típusú övveret, valamint a szórvány leletként kezelhető Vak Lajos király (901–905) kétszer átlyukasztott érme. A feltárt sírok zöme azonban a honfoglalók második nemzedékéhez köthető, amikorra a temető megszűnése is keltezhető.
Az előadás utolsó részében Nevizánszky Gábor a Garam mente honfoglalás kori leleteit tekintette át. Rajzokon mutatta be a Bényben, Deménden, Alsó-Szecsén, Helembán, Kéménden, Léván, Tergenyén, Garampáldon, Nagysáróban és Barsváradon feltárt leleteket.
Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség az élményszámba menő előadást. Ezt követően még számos kérdést intézett az érdeklődő hallgatóság az előadóhoz, akinek válaszai tovább bővítették a jelenlevők ismereteit.
A szerző könyvének valamennyi példánya pillanatok alatt elkelt. A könyv minden boldog tulajdonosa dedikáltatta a könyvet, és egy közös fényképre is felkérte a kiváló szakembert. A feledhetetlen délután kötetlen beszélgetésével folytatódott.
Felhasznált irodalom:
Nevizánszky Gábor: Egy újabb honfoglalás kori temető az Alsó-Garam mentén. Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszékéről 3. – A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei, Szeged 2013, 185-202. old.
Nevizánszky Gábor – Prohászka Péter: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere – Szlovákia, 2020 Martin Opitz Kiadó, Budapest
(Müller Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
