A német elnök ukránok általi visszautasítását a kancellár Olaf Scholz „kissé irritáló” cselekménynek tartotta, pedig őt szívesen látták volna. De a kancellár megsértődöttforma, és azt mondta, hogy köszöni szépen, de ő már volt ott a háború előtt. A németek most felvették a békeharcos pózt. Scholz megmondta: „Mindent meg kell tenni azért, hogy elkerüljük a közvetlen konfrontációt a NATO és egy olyan erősen felfegyverzett szuperhatalom között, mint Oroszország, amelyik nem mellesleg atomhatalom”.
Ezek szerint a közvetlen összeütközés helyett a közvetett konfrontációt támogatni kell, hadd irtsák egymást ott az oroszok és az ukránok. Németország most már ad az ukránoknak páncéltörő fegyvereket, légvédelmi eszközöket, lőszert, járműveket, és „sok más hadianyagot”. De – mint a kancellár kifejtette –, az orosz gázimport mellőzése nem vetne véget a harcoknak, viszont súlyos gazdasági válságba taszítaná Európát (azt nem mondta, hogy elsősorban Németországot), „ezért szemet hunyok a közvélemény-kutatási adatok felett, és nem hatnak meg a (Németország hadba lépését követelő) harsány kiáltások”.
Mikor Mária Terézia a magyar rendek segítségét kérte a háborúhoz 1741-ben Pozsonyban, akkor a magyarok egyhangúlag kiáltották, hogy: „Életünket és vérünket királyunknak”, és állítólag az is hozzátették, hogy „ de szénát nem adunk”. (Más változat szerint zabot). Most a németek is azt mondják, hogy fegyvereinket adjuk az ukránoknak, de az orosz gázt, azt nem hagyjuk (el). A németek nem értenek egyet a szankciók kiterjesztésével, amiért az ukránok igencsak haragszanak. Csak úgy lehetne leszerelni az ukránok harcias (fegyverköveteléseit), ha még jobban felszerelnék őket támadó fegyverekkel. És Scholz mondhatná, hogy ők adnának is nekik gyilkos szerszámokat, de azok gyártásához bizony sok gáz és olaj szükséges, tehát nem csökkenthetik az orosz energiahordozók importját. Minden menne, mint a karikacsapás. Menne az orosz gáz Németországba, és a német fegyverek Ukrajnába, és mindenki jól járna. Szent lenne legalább a német–ukrán béke, ha már ukrán–orosz béke nem is lesz.
Úgy látom a németek feleslegesen, igen sokat beszélnek a fegyverszállításokról. Példát vehetnének tőlünk. Itt járt nálunk az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba, aki szintén fegyvereket kért Romániától. Beszélt a mi külügyminiszterünkkel, Bogdan Aurescuval, aki igen-igen diszkréten azt mondta, hogy a közvélemény előtt nem illik „ezekről a dolgokról” beszélni. És Kuleba is kijelentette: „A fegyver és a pénz szeret hallgatni, és mi nem kívánunk nyilatkozni a kapott katonai segélyekről”. Úgy látszik, nem ismeri a közmondást, hogy a pénz beszél, a kutya ugat. A szociáldemokrata elnök, Marcel Ciolacu nem ennyire óvatos, és szerinte nem elképzelhetetlen, hogy Románia Ukrajnának adja leszerelt MIG-21-es vadászgépeit (ezek azok, amik békeidőben is úgy hullnak, mint ősszel a legyek). Nem tudom, hogy így nem az oroszokat segítjük-e, mert a MIG-21-sek, lezuhannának akkor is, ha nem lövik le őket.
A németek nem annyira diszkrétek, mint mi, hanem hangosan vitatkoznak a fegyverszállításokról. De a kancellár úr bizonyosan tanult valamit Németország két világháborúban elért „sikereiből”, mert azt is mondja: „Azon leszek, hogy elkerüljük az eszkalációt, ami a harmadik világháborúhoz vezethet”. Nem törhet ki atomháború – fűzte hozzá. Pedig az oroszok nem is Németországot vették célba, hanem inkább New York atombombával való megtámadásán viccelődnek. „Ha egy 7,5 megatonnást küldenénk, a mi úgynevezett „partnerünk” területére, akkor egy olyan célpont, mint New York, ami egy szimpatikus város, le lenne radírozva a térképről, teljesen lerombolnánk egyetlen rakétával – mondta mosolyogva a Rosszija 1 tévéadón a meghívott. Ezt látván az Egyesült Államok adhatna Ukrajnának – ha Zelenszkij kéri – atomrakétát is, hogy megelőző csapásként küldjön el egy hasonlót Moszkvába. Szép kis tűzijáték bontakozna ki, az szent.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »