Géza, a Lengyel Királyság területén született 1044 körül. Az Árpád-házi királyi címet 1074 és 1077 között töltötte be.
Apja, I. Béla király, anyja a lengyel Richeza vagy Adelhaid hercegnő. A krónikákból kiderül, hogy atyjának lengyelországi tartózkodása idején született. A király, a legidősebb fiának a nevét Géza nagyfejedelem után adta. Keresztény névként még lengyel földön, az akkor Európa-szerte divatos Magnus (nagy) névre keresztelték.
Amikor unokatestvére, Salamon az apja halála után, német segítséggel megszerezte a magyar koronát, kényszerítette Gézát, hogy hagyja el Magyarországot. Géza lengyel megerősítéssel tért vissza, és 1064 elején szerződést írt alá Salamonnal.
Géza szorosan együttműködött Salamonnal, ám kapcsolatuk 1071-től feszültté vált. A király 1074 februárjában megszállta a hercegséget, és csatában legyőzte Gézát. Géza azonban győzött az 1074. március 14-i sorsdöntő mogyoródi csatában, majd ezt követően az 1074-es székesfehérvári országgyűlés királlyá választotta. Salamon még évekig megőrizte uralmát Moson és Pozsony vidékén és a királyi felségjelvényeket is magánál tartotta.
Géza a Szentszékhez fordult új koronáért. VII. Gergely pápa egy ideig Salamont ismerte el törvényes királynak, később azonban a Magyar Királyság feletti hűbéruraság elismerésének fejében hajlandó lett volna Géza támogatására, aki az ország túlnyomó részén átvette a hatalmat. A hercegség vezetésével öccsét, Lászlót bízta meg.
VII. Dukász Mihály teljesítette Géza kérését, és 1704–1705 fordulóján koronát küldött neki, a Corona Graecát, mely ma is Szent Korona alsó részét alkotja. Ezzel, 1075 tavaszán Gézát Magyarország királyává koronázták. Így Géza már koronás király lehetett, hiszen addig csak választott király volt. A baszileusz (bizánci császár) megadta Gézának a királyi címet és elismerte őt Magyarország törvényes uralkodójának, mely kifejezésre jutott a korona zománclemezén levő görög feliraton, ami Gézát ábrázolja.
A szövetséget a szokás szerint dinasztikus házassággal pecsételték meg, Géza egy bizánci hercegnőt kért és kapott feleségül.
Az így megerősödött bizánci befolyás ellensúlyozására azonban Géza fenntartotta a magyarországi keresztény egyház latin rítus szerinti szervezését. Uralkodása idején diplomatikusan egyensúlyozott a pápaság és a német–római császár, illetve a bizánci császár között. Ellenfeleivel szemben is kíméletes bánásmódot és emberséges magatartást tanúsított.
A Salamon-kérdés mindvégig beárnyékolta rövid, hároméves uralkodását. Nem kétséges, hogy Géza idejének, energiájának jelentős részét lekötötték a probléma rendezésére tett erőfeszítések. Ennek ellenére a királynak és környezetének jutott ereje arra is, hogy elősegítse a feudális államrend megszilárdulását, az egyházszervezet további kiépítését. Nem kizárt, hogy I. László úgynevezett III. törvénykönyve, amely a magántulajdon védelmét szolgálta, legalább részben I. Géza uralkodása alatt keletkezett. Az azonban bizonyos, hogy Géza nevéhez komoly gazdasági intézkedések fűződtek, az ármaximálás mellett neki tulajdonítható a vásárok és a piacok szombatra helyezése, ami a vasárnapi templomba járást könnyítette meg. Géza, aki már hercegként is veretett pénzt, uralkodása alatt – Salamonhoz hasonlóan – jövedelme gyarapítása érdekében alkalmazni kényszerült a pénzrontást.
Géza hívő keresztény ember volt, aki nemcsak mély átéléssel gyakorolta vallását és gyűjtötte az ereklyéket, hanem támogatta az egyház gazdagodását és ideológiai befolyásának kiterjesztését is.
1076-ban ismét tárgyalásokba bocsátkozott Salamonnal, hogy békés úton kísérelje meg – hívei és az egyházi vezetők biztatására – a főhatalom kérdését rendezni. Figyelemmel kísérve a nemzetközi viszonyok alakulását, az időpontot jól választotta meg – a pápa ellen folytatott invesztitúraharc miatt IV. Henrik 1076 elejétől nem siethetett Salamon segítségére – a felek mégsem tudtak megegyezésre jutni egymással. Salamon nem volt hajlandó lemondani a királyságról, Géza pedig a korona birtokában nem kívánta beérni a riválisa által ismét felajánlott hercegséggel.
A tárgyalások Géza hirtelen halála miatt megszakadtak. 1077. április 25-én halt meg. Utóda öccse, László lett. Haláláról krónikáink – köztük a Thuróczi-krónika – szűkszavúan szólnak. Eszerint a tárgyalások közben betegedett meg, és az így szerzett ismeretlen betegségbe halt bele. A halált okozó körülményekről az olasz származású apát, Willermus számolt be azzal, hogy a fiatal, erőteljes és hőn szeretett király, amikor Salamonnal egy béketárgyaláson vett részt, hirtelen megbetegedett és meghalt.
Ezt a háromhajós templomot udvarháza mellé építtette. A tatárjárás után, majd még többször átépítették, végül a török harcokban pusztult el az épület. Az 1076-ban elhunyt alapító királyt ebbe a templomba temették, a bazilika középső hajójának közepére, annak ellenére, hogy a templomban volt egy négyoszlopos kripta is. Ez utóbbi valószínűleg Vác névadójának, Vác remetének a kultuszhelye volt.
A Géza sírhelyéül szolgáló templomot a ferencesek bontották le 1720-tól, amikor a saját rendházukat építették. A templomot az alapig elhordták és belőle épült az új rendház. Magát a sírt is lebontották, a sírhelyként azonosított helyen azonban csontvázat nem találtak a modern kori régészek.
Gézának első feleségétől, Zsófiától két fia maradt, Kálmán, a későbbi Könyves Kálmán király és Álmos. Második Felesége Szünadéné, Niképhorosz Botaneiatész bizánci császár unokahúga volt, akitől egy leánya, Katalin született.
A magyar filmművészet a Sacra Corona című történelmi drámában mutatja be a magyar államiság első évszázadát, a pogánylázadásokat, az idegenek elleni harcokat és az utódlásért folytatott küzdelmet, valamint Géza, László és Salamon életének történelmi időszakát. A filmet Nemeskürty István forgatókönyve alapján Koltay Gábor rendezte, zeneszerző Koltai Gergely, a bemutató 2001. április 12-én volt, és az év legnagyobb nézettséget elért filmje lett.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
