Az elhatározást tett követte, és elindultunk autóval, mert a mai háborús világban ki tudja, mi történik a légi közlekedéssel. Attól tartottunk, még az is megtörténhet, hogy lezárják Ukrajna légterét, és válaszul az oroszok is lelőhetik a közelükbe érő repülőgépeket. És mi ugyebár itt vagyunk a szomszédban. Aztán jó sok „hazait” akartunk vinni, és a bőröndök szállítása repülőgépen általában többe kerül, mint maga a repülőjegy. Tudtuk, hogy Németországot autópályák szelik keresztül-kasul, de rengeteg helyen volt sebességkorlátozás az útszélesítési munkálatok miatt. Nálunk meg van engedve a gyorsforgalmi utakon a 120 km/óra, de nincsenek ilyen utak.
Mivel azt hallottuk, a németeknek olyan tanácsokat adnak, hogy az energiaspórlás miatt fürödjenek kevesebbet, és ne használják a szaunát, hát alaposan letusoltunk és útnak indultunk. (Szaunázni csak nyáron szoktam üvegházacskámban, paradicsomkötözés közben.) Szerencsésen el is jutottunk Magyarországig, ahol már olcsón tankoltunk. Román honfitársaink a véleményformálóknak hála általában szidják Orbán Viktort és rendszerét, de a 480 forintos üzemanyagot nem utálják. Visszafelé jövet például, Ausztriát elhagyva a hegyeshalmi határnál, a benzinkútnál fél órát álltunk sorban. Sok volt a román és bolgár atyafi is, akik kannákba vették az autókba valót. Németországban az üzemanyagok ára (akárcsak Ausztriában) két eurón felül van.
Kölnben toronyirányt mentünk, mert a kéttornyú dóm már messziről látszik. De ha esetleg még egyszer oda utazunk, lehet, addigra már nem lesz meg a dóm. A város logójából (ami márkajelt, jelképet, emblémát jelent) a balos városvezetés törölte a világhírű dómot szimbolizáló tornyokat mint „elavult”, „ódivatú”, „dagályos”, „ormótlan” elemeket. A következő lépés az lehetne, hogy lebuldózerezzék az ódivatú relikviát.
Különben olyan felkérést is kaptunk, hogy vigyünk közönséges napraforgó-étolajat Németországba, mert ott csak drága olívaolajfélék találhatók. Vagy lehet, hogy a dízelolajat akarják repce- vagy napraforgóolajjal pótolni, mert gondolják, hogy úgy olcsóbban autókázhatnak? A németek, mint a koronavírus-járvány elején (akárcsak mi), most ismét pánikvásárlásba kezdtek. Az is előfordult, hogy a nem elég óvatos vásárló összetévesztette a napraforgóolajat a színében és állagában hasonló ablakmosó folyadékkal. Ezért volt, ahol a Penny nagybetűkkel ráírta az ötliteres ablakmosóra, hogy „Ez nem étolaj!” Egyesek – úgy nézett ki – már próbálnak hozzászokni azokhoz az időkhöz, amikor még drágább lesz a gáz, ami most is háromszorosa az egy évvel korábbinak, és meglehetősen lenge öltözékben sétáltak a 12 fokos „melegben”, sörösüveggel a kezükben, mert sört, azt lehet kapni.
Az igazság az, hogy Kölnben sem minden fenékig kölnivíz. Érdekes módon nincs szelektív hulladékgyűjtés, bár az üvegek és pillepalackok bizonyos típusáért a gyűjtőpontoknál fizetnek. A zöldek sem annyira méregzöldek, mint korábban. Nem harcoltak a szén-dioxid-kibocsátás ellen, amikor megállították az atomerőműveket és elindították a szénerőműveket. Rengeteg a szélerőmű is, amelyekkel az áramtermelés érdekében vívnak „szélmalomharcot”, ha fúj a szél. És sok helyen a naplegelőkre fényt zabáló napelemek seregét telepítették. Ha süt a nap, akkor termelik az elektromos áramot. Most már arról beszélnek, hogy olyanok is lesznek, amelyek borús időben képesek áramot termelni. Ha feltalálják a sötétben is működőket, akkor megoldódnak energiagondjaink.
Különben Németországban is szépen növekszik az infláció. Olyannyira, hogy a reklámkiadványokban nem tüntetik fel az árakat, mert azok lehet, hogy egyik napról a másikra már nem lennének érvényesek, ezért csak olyan szórólapok jelennek meg, amelyekben – ár nélkül – úgy reklámozzák a termékeket, hogy azok olcsók és jók!
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
