Bármennyire is jelentős az Ukrajna elleni orosz invázió, az elmúlt hetek legfontosabb stratégiai eseménye az Oroszország és az Egyesült Államok és szövetségesei közt kibontakozó gazdasági háború volt – írja legújabb elemzésében a Geopolitical Futures.
Az idézett elemzés egyébként a sajtóban és a politikában rettegett szóösszetételt használt. A történelem során ugyanis igen gyakran váltak a gazdasági háborúkból “forró háborúk”, ezért az ukrajnai események kapcsán a legtöbb politikus kerüli a gazdasági háború említését. Ettől azonban még a helyzet adott.
A GPF ismét leszögezi, hogy Oroszország alapvető stratégiai érdeke, hogy legyen egy ütközőzónája saját területe és a NATO között, valamint hogy biztosítsa saját hozzáférését a Fekete-tengerhez. E két cél szavatolásának kulcsa Ukrajna.
“Ukrajnán túl azonban a Kreml a nyugati befolyás keleti irányú terjeszkedését is modern, lopakodó invázióként értelmezi, amely fenyegeti az orosz rezsimet”
írják. Kifejtik, hogy nem a NATO-hoz vagy az EU-hoz való csatlakozás jelenik meg az oroszoknak veszélyforrásként, hanem az “a társadalmi-gazdasági modell, amely lehetővé tette a Nyugat számára, hogy megnyerje a hidegháborút” és amely a kelet-európai országokat a Nyugathoz való csalatkozásra csábította.
Putyintól a pandémiáig
A 90-es évek végén, Vlagyimir Putyin hatalomra kerülésének előestéjén sok orosz gondolta úgy, hogy csatlakozni kéne az Európai Unióhoz, főleg azért, hogy a siralmas életszínvonalukon javítani tudjanak. Putyin más utat szabott. Hatalomra kerülése után tudta, hogy központosítania kell a hatalmat, és gazdasági növekedést kell kikényszerítenie, hogy megállítsa az iszonyú méreteket öltő kivándorlást és javítsa az ország demográfiai helyzetét.
A negatív trendet csak lassítani tudta, de a cél eléréséhez az orosz energiától tette függő Európát (ehhez Európa is partner volt). A stratégiában Németország volt a kucslszereplő, de nem az egyetlen fontos szereplő, azok között ott volt Olaszország, Franciaország, később pedig Magyarország is.
Ám egyetlen függés sem lehet csupán egyirányú, és az orosz gazdaság sorsa túlságosan is függővé vált az európaitól. Mikor 2010-ben az európai adósságválság lesújtott az EU-ra, az orosz gazdaság is beleremegett, pedig addig az orosz nagyvárosokban olyan életszínvonal uralkodott, mint Nyugat-Európában.
A dolog politikai vetülete azonban a Kreml számára sokkal veszélyesebb volt.
“Nem annyira az orosz ütközőzónákban növekvő nyugati befolyás zavarta a Kremlt, hanem az a tény, hogy a hétköznapi oroszok példaként tekinthetnek Kelet-Európára, és jobb modellnek tartják majd őket a politika szerveződés és a gazdasági növekedés számára”
írja az elemzés. A történet ott folytatódik, hogy kitört a pandémia, ami gazdasági bizonytalanságot hozott. Annak alábbhagyásával azonban megindult az Nyugat elleni fellépés.
“A Kreml szemszögéből ideális volt az időzítés. Az Egyesült Államok megpróbálta csökkenteni jelenlétét Európában, és helyette az Indiai- és Csendes-óceáni térségre illetve a hazai ügyekre fókuszált. Más szóvel, a Kreml, részéről a transzatlanti szövetség és az EU gyengének tűnt.”
Az oroszok számoltak az eshetőséggel
Az elemzés szerint az oroszok már a 2000-es évek elejétől számoltak egy Nyugattal való összetűzésre, devizatartalékot halmoztak fel, Moszkva elmélyítette kapcsolatait az Eurázsiai Gazdasági Unióval, Európában pedig függőséget alakított ki az orosz energiahordozók iránt, olyan mértékűt, hogy ma Európának teljes új infrastruktúrát kellene kiépítenie az átálláshoz.
Persze egyéb tényezők is voltak. Egy időben az EU kereskedelmi értelemben hajózhatóvá akarta tenni a Duna egész szakaszát, amivel a kelet-közép-európai országoknak szorosabb kapcsolata alakult volna ki a Fekete-tengerrel. Csakhogy az oroszokkal való jó viszony miatt a terv nem élvezett prioritást – pedig most, mikor a háború miatt a Fekete-tenger kevésbé hozzáférhető útvonal, jól jött volna.
Az elemzés arra is kitért, hogy a 2011-ben megépült Északi áramlat 1 gázvezetéke első teljes évi működését követően az EU igencsak ódzkodott az oroszellenes szankciók bevezetésétől. A politikai retorika egy dolog, a gyakorlati kivitelezés egy másik, és Németország kapcsolata az USA-val ettől az időponttól távolodóra váltott.
Itt érdemes kiemelni, hogy az ideológiai újságírók állításával szemben nem Dnald Trump hozta el a törést az USA és Németország között.
Kiterjedt orosz kapcsolati tőke Európában
Az oroszok pedig folyamatosan építették ki kiterjedt kapcsolati tőkéjüket: Gerhard Schröder volt német kancellár az északi Áramlat AG-ban kapott helyet, Paaco Lipponen, volt finn miniszterelnök szintén, cserébe ő felgyorsította az engedélyeztetési folyamatot Finnországban.
Matteo Renzi baloldali olasz politikus még kormányfői minősítésében tett szívességekért cserébe a Delimobil orosz autómegosztó szolgálat igazgatótanácsába került bele (Olaszország a második legnagyobb vásárlója az orosz gáznak az EU-ban).
Esko Aho volt finn miniszterelnök a legnagyobb orosz bank, a Sberban igazgatótanácsában landolt, Christian Kern volt oszrák kancellár az orosz állami vasúttársaság igazgatótanácsában dolgozott (az Ukrajna elleni invázió első napjaiban lemondott tisztségéről).
Wolfgang Schussel, egy másik osztrák kancellár pedig az orosz Lukoilban töltött be magasrangú tisztséget. És az ez a lista egy nagyon lerövidített verzió.
Gazdasági világháború
Az elemzés mindezek fényében levonta a következtetést: a világ ma a modern kor első gazdasági világháborújának tanúja. A szabályok még nem ismertek, a világgazdaság ahhoz túlságosan összetett. És még csak most kezdenek körvonalazódni, hogy az oroszok elleni szankciók milyen hatással lesznek a világra.
A fenti okfejtés kiegészítéséül érdemes még a Standard & Poor’s kockázatelemzőinek figyelmeztetését idézni. A CNBC szerint a szakértők arra figyelmeztettek, hogy brutális gazdasági sokkot idézne elő a globális gazdaságban, ha hirtelen megszakadásának a gazdasági kapcsolatok Németország és Oroszország között. Ebben a kijelentésben talán nem is az a legijesztőbb, amit mond, hanem hogy oda jutottunk, hogy ma már ezt a forgatókönyvet is be kell árazni…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
