Elkezdték a szerencsétlenül járt búvár felszínre hozatalát, de a veszélyes művelet napokig is eltarthat, és az sem biztos, hogy sikerrel jár. Az akcióba bekapcsolódott a TEK is.
A mentőakció egész napos szerdai megtervezése után csütörtökön reggel megkezdték a jósvafői Kossuth-barlangban életét vesztő Mede Márton holttestének kiemelését a Reménytelen-szifon eddig ismeretlen folytatásából.
A kutatómunkát végző búvár egy víz alatti szakaszban nem tért vissza a biztosítását végző társához, ezért azonnal elkezdték keresni. Rövid időn belül mintegy 50 búvár jelent meg a bejáratnál, hogy kellő konzultációt követően, természetesen váltásban a mélybe merészkedjenek. A barlangban víz alatti és légteres szakaszok váltják egymást, Márton társai pedig abban reménykedtek, hogy az eltűnt bajtársuknak sikerült egy légrésbe érnie. Tudták, hogy minden perc számít, hiszen a légzőpalack csak korlátozott időre biztosítja az oxigént. A holttestét végül egy barátja találta meg.
Egy barlangi oktató, aki jól ismeri a Kossuth-barlangot, a Bors érdeklődésére elmondta: az adott terület az egyik legveszélyesebb Magyarországon, de Mede Márton az egyik legnagyobb tapasztalattal bíró búvárként pontosan tudta, hogy milyen helyzetben hogyan kell eljárnia. Már bebizonyosodott, hogy a tragédiát agyagomlás okozta, amit akár a búvár által kilégzett levegő által vert buborékok is okozhattak.
A szóban forgó területen igen szűkek a járatok, egy 90 kilónál testesebb búvárnak nem is ajánlott lemennie, mert könnyen beszorulhat. Az úszás mellett kizárólag kúszva és mászva lehet ott közlekedni a víz alatt, ezért az érintett szakaszt csakis a legprofibbak látogathatják és kutathatják.
Nem ez az első halálos baleset a Kossuth-barlangban. Mintegy két évtizeddel ezelőtt egy férfi engedély nélkül ment le a föld alatti üregbe, mert azt gondolta, az amatőr ismeretei elegendők az általa tervezett túra biztonságos teljesítéséhez. Tévedett, a barlangi mentők csak a holttestét tudták a felszínre hozni.
A keresésben részt vevő búvárok videófelvételei kiértékelését követően a mentésbe bekapcsolódó Terrorelhárító Központ és búvármentők döntik majd el, hogy felhozzák-e Mede Márton testét a mélyből. Mindenképpen szeretnék megadni a családnak a lehetőséget szerettük illő eltemetésére, de mérlegelniük kell a kockázatokat.
Hajdu János, a TEK a mentést helyszínen koordináló főigazgatója a Retro Rádióban mondott el néhány részletet. Az altábornagy ismertetése szerint Mede Márton a fel nem tárt területen belátható távolságokra cölöpöket vert le a búvárok mozgását biztosító kötélzet rögzítésére, mögötte úszott a mentőbúvártársa. Az utolsó cölöp leverésekor történt a tragédia. Ekkor már annyira szűk volt a szifon, hogy a mentőtárs csak Mede Márton után úszhatott. A szifon egy agyagos, iszapos részénél jártak és nagy mennyiségű iszap szakadt ki a barlangfalból, leszakítva Mede búvárfelszerelését.
A felkavarodott vízben ekkortól semmit sem látott a mentőbúvár, a biztosítókötél sem volt még kihúzva, ám a bajtárs mégis Mede után próbált úszni. Vakon, csak kézzel tapogatva próbált tájékozódni és megtalálni a társát. Néhány méteren belül megdöbbenve kellett tapasztalnia, hogy a szifon gyakorlatilag elzáródott. A levegője is fogytán volt, vissza kellett térnie a szifon bejáratához.
„Maga az áldozat kihozatala Mede Márton búvárszervezetének, az Amphora Búvár Klub egyébként kiválóan felkészített búvárjainak a feladata és a szifonba merüléstől a felelőssége is, a TEK szakemberei ugyanis nem merülhetnek az esetenként egyszemélyesre szűkülő szifonba, így felelősségük is csak annak a bejáratáig terjedhet. Barlangászoktól tudjuk, a feladat rendkívül veszélyes, semmilyen garancia nincs ugyanis arra, hogy a Mede Mártont elsodró iszapbeömlés nem indul meg ismét, amint a testet megmozdítják. A végül merülő mentőbúvárok egyébként éppen a veszély miatt önként vállalták az embert próbáló, nem kis bátorságot és gyakorlatot kívánó feladatot” – idézi a Magyar Nemzet a TEK főigazgatóját.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
