Áprilisban nemcsak Magyaroroszág választ, hanem Franciaország is. Az első fordulót április 10-én rendezik, s ha egyik jelölt sem szerzi meg a szavazatok több mint felét, a francia elnökválasztás második körét április 24-én tartják. Egyelőre Macronnak áll a zászló, és ha a kampányhajrában sikerül kellőképpen mozgósítania, aligha lesz szükség második körre
Emmanuel Macron népszerűségi mutatója nem volt mindig ilyen magas, sőt, korábban még az is kérdéses volt, hogy újra indul-e, de végül március 3-án csak bejelentette az egyébként hónapok óta biztosnak tűnő döntését. Macron az utóbbi hónapokban úgy csinált, mintha hezitálna, ekkor még Oroszország nem támadott, de érezni lehetett a feszültséget.
Ez is egyfajta kampányfogás volt, illetve egy üzenet a választói felé, hogy felelősségteljesen és államférfiként kell a kialakult konfliktushoz viszonyulni.
Emlékezzünk csak vissza, közvetlenül a háború kitörése előtt Putyin az európai országok vezetőivel tárgyalt a híres hosszú fehér asztal mellett. Az egyik ilyen vezető, Emmanuel Macron volt, annál is inkább, hogy ebben a félévben Franciaország látja el az EU elnöki tisztségét. Bár nem járt sikerrel, de a választóinak el tudta adni, hogy ő mindent megpróbált. Sőt, a háború kitörése után is bizonygatta rátermettségét, Putyinnal telefonon, majd személyesen is egyeztetett, hogy véget vessen a háborúnak.
Sajnos sikertelen próbálkozás volt, de legalább megpróbálta, és ezzel is azt bizonyította, kész az újabb ötéves ciklus betöltésére, illetve nemcsak Franciaországban, de Európában is vezető szerepet vállalna.
Ez utóbbira továbbra is van esélye.
Korábbi jegyzetemben már írtam arról, hogyha Európában csörög a telefon, akkor azt mindig egy német vezető szokta felvenni. Most történelmi esély adódott arra, hogy franciául szóljanak bele a telefonba, ha egy nagyhatalom Európát akarja hívni. Ehhez azonban az is kell, hogy sikerüljön a választásokat behúznia Macronnak.
Az elmúlt hónapokban azonban eléggé hullámzóan alakult Macron népszerűségi mutatója. A koronavírus-járvány miatti korlátozások, illetve az oltási kampány körüli problémák eléggé megosztották a francia társadalmat. Az orosz–ukrán háború kirobbanása ugyan nagy bajt hozott a világra, ám Macron talán ezzel nyeri meg a választásokat, már ha lehet ilyet mondani.
A francia jobboldal és szélsőjobboldal ellenben válságban van, s ha valami nagyon nem jött jól nekik, akkor az orosz–ukrán háború. Marine Le Pen jó kapcsolatot ápolt Putyinnal, most viszont a kritikákat azzal utasította el, hogy ő mindig is egyenlő távolságot tartott az Egyesült Államoktól és Oroszországtól, eltérően azoktól a francia vezetőktől, akik a végletekig alárendelték az országot az amerikai érdekeknek. Neki kevésbé esett a népszerűsége, nem úgy, mint a szélsőjobboldali tábor másik jelöltjének, Éric Zemmournak. A volt publicista, aki néhány éve még egy „francia Putyinról” álmodozott, elítélte az orosz agressziót, választóit azonban már aligha tudja mozgósítani. A baloldal legesélyesebb jelöltje, Jean-Luc Mélenchon radikális politikus, de ott van még Anne Hidalgo, Párizs főpolgármestere, illetve a zöldek is képviseltetik magukat Yannick Jadot személyében. A baloldal azonban annyira megosztott, hogy nagy meglepetés lenne, ha közülük valaki is bejutna a második fordulóba.
És az is egyre valószínűbb, hogy teljesen mindegy ki kerül Macron mellé a második fordulóba, ha lesz egyáltalán második forduló.
Nem túlzó állítás, hogy a jelenlegi francia elnök hátra dőlhet, és kérhet egy kávét.
Megjelent a Magyar7 2022/13. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
