Az MKP és később a Most-Híd is, 2001 óta minden alkalommal többé-kevésbé sikeresen vett részt a Szlovákia területén rendezett megyei választáson. Ennek az összegzésével és a következtetések levonásával foglalkozik legfrissebb tanulmányunk a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei februári számában. Kiterjedt adatbázist hoztunk létre, melynek alapján részletesen elemeztük az elmúlt öt megyei választás magyar eredményeit, amelyeket a konkurens pártok és a függetlenek számaihoz viszonyítottunk.
Az 538, jelentősebb számú magyar által lakott település adatait feltöltöttük a megyei választások számaival. Öt választás adatait rendeztük el, 621 magyar és 558 szlovák képviselőjelölt preferenciaszavazataival együtt. Úgy, ahogy korábbi tanulmányunkban, természetesen most is lehetővé tesszük az adatbázis szabad kutatását és elemzését tudományos célokra. Úgy véljük, hogy ezen adatok közzététele hozzásegítheti az elemzőket és a politikusokat a problémakör jobb és alaposabb megismeréséhez.
Sok más mutató mellett kiszámoltunk minden körzet számára egy, az eddigi öt megyei választás adatait tükröző szorzót, mely azt mutatja, hogy a magyar karikák nagysága hányszor több vagy kevesebb, mint az első helyeken szereplő szlovák jelöltek preferenciaszavazatai. Ha például ez a szorzó 1,0, akkor a magyar jelöltek bejutási esélye 50%, míg a szlovák jelölteké is 50%. A konkrét bejutást két további adat befolyásolja: az, hogy hányan pályáznak a megválasztandó helyekre és milyen a köztük fellelhető karikakülönbség. Ha tehát egy négyképviselős járásban egy elméleti 1,05-ös szorzónál (vagyis 51,2% magyar és 48,8% szlovák esély) négy magyar jelölt egyaránt 512 karikát kap, míg az első négy szlovák jelölt preferenciaszavazatainak száma egyformán 488, akkor teljes magyar sikerről beszélünk, hiszen az első négy jelölt 512 szavazattal bejutott.
Ezt a sikert, mint már említettük, két tényező befolyásolhatja: a magyar jelöltek száma és a köztük lévő preferenciaszavazatok különbsége. Tehát elképzelhető, hogy négy helyett öt magyar jelölt indul, s ekkor az egyre jutó karikák száma 512 helyett csak 409, vagyis változatlan szlovák eredmény mellett nem négy magyar, hanem négy szlovák jelölt jut be. A másik lehetőség az, hogy például egy sikeres és három, kissé népszerűtlen magyar jelölt indul. Ekkor elképzelhető, hogy csak az első szerzi meg a maximális 512 karikát, a második csak 480-at, míg az utolsó kettő csak 411-et, illetve 321-et. Ekkor tehát, ismét változatlan szlovák eredmény mellett bejut egy magyar és három szlovák.
Nyilvánvaló tehát, hogy egy adott választási szorzó mellett különféle eredmények születhetnek. A magyarok esélyeit három tényező csökkenti: maga a szorzó, a lehetséges helyeket meghaladó számú magyar jelölt ténye (például öt helyre tizenkét magyar jelölt), valamint a magyar jelöltek népszerűségi kiegyensúlyozatlansága (százalékban kifejezve a legjobb a 0%, vagyis elméletileg azonos karikaszám, míg a legrosszabb például a 99%, ahol az utolsó magyar jelölt csak egy karikát kap). Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni a szlovák jelöltek politikai munkájáról sem.
Az első csoportba azokat a körzeteket soroltuk, ahol az öt választás így kiszámolt átlagos aránya meghaladja a hármat, vagyis a magyarok bejutási esélye több mint 75 százalék. Itt a magyar pártok képviselőket csak elveszteni tudnak, ha rosszul politizálnak, egyébként biztos a siker: Dunaszerdahely (7,39), Párkány (6,71) és Komárom (5,29). Ezeken a helyeken borítékolható a tizennyolc képviselő. Az eddigi választásokon még két pártlista és a független jelöltek garmadája sem tudott rést ütni a magyar dominancián. Az öt választás során csak egyetlen egyszer jutott be egy vegyes identitású jelölt, az is csak egy választási időszakra. A helyi politika ebben a nemzetiségileg egyértelmű közegben magabiztos és időnként fölényes, a legnagyobb izgalmat az MKP, a Most-Híd magyar jelöltjei és a függetlenek csatája jelenti.
Következnek azok a járások és körzetek, ahol az arányszám 1,35 felett van, vagyis a bejutási esély több mint 57%: Vágsellye (1,71), Galánta (1,59), Szenc és körzetei (1,53), Pozsonypüspöki körzete (1,47), Rimaszombat (1,48), Rozsnyó (1,35). Ezeken a helyeken a magyar jelöltek pozíciója nagyon erős, és ha nem történik drámai esemény, akkor el kell hozniuk a képviselői helyek legalább nyolcvan-kilencven százalékát. A teljes siker itt nem számíthat nagy meglepetésnek, bár több politikai és szervezési munkát igényel, mint az első három körzetben. Az ötvenszázalékos sikerességnek itt már komoly politikai kérdéseket kellene felvetnie a járási politikai vezetésnek. Ha elemezzük az elmúlt öt választás jelöltállításait, arra a következtetésre jutunk, hogy csak nagyon durva politikai hibák, rendkívül rossz jelöltállítási módszer és nagyon sikertelen megyei politizálás okozhat kudarcot. A lehetséges okok közé sorolhatjuk a népszerűtlen jelölteket, a túl sok magyar jelöltből fakadó elaprózódott szavazatszámot és a kampányhibákat. Normális körülmények között itt egy-két népszerű szlovák jelölt juthat be. Magyar szempontból azonban ezek olyannyira erős régiók, hogy kis politikai tudással és szervezettséggel valószínűsíthető a tartós dominancia.
A sikeres körzetek közé sorolhatjuk Szencet, Galántát és Pozsonypüspökit, ahol hosszú távon is erős politikai egyéniségek és jó regionális politika szavatolja a sikert. Galántán voltak kisebb-nagyobb kilengések, de véleményünk szerint itt a politikai helyzet nagyon jó és tartósan kiegyensúlyozott. Vágsellyén a kezdeti sikereket legutóbb hirtelen zuhanás követte.
Az okok között találhatók elmélyülő jelöltállítási hibák, a két párt külön listája, a regionális kiegyensúlyozottság elvének sorozatos durva megsértése, de nem szabad elfeledkezni a politikai ellenfelek kitartó munkájáról sem. Rimaszombat és Rozsnyó politikai reprezentációja már gyakrabban bukdácsol, és távolról sem használja ki azt a választói dominanciát, melyben a régió szavazói részesítik őket. Ennek a jele a nagyszámú és nagyon különböző népszerűségű jelölt Rimaszombatban, míg Rozsnyóra inkább a rossz politikai döntések és a nem megfelelő jelöltállítás a jellemző. Ez utóbbi körzetben hangsúlyosan rá kell mutatni a független magyar jelöltek előretörésére.
Ez egyebek mellett azt jelentheti, hogy a helyi magyar politika kezdi elveszíteni a kapcsolatát a választókkal. A jó hír viszont az, hogy a választói bizalom az összes tárgyalt körzetben visszaszerezhető. Az etnikai és politikai struktúra ezt megfelelő és céltudatos munkával aránylag jól lehetővé teszi. Itt tehát teljes joggal elvárható a 17–19 sikeres képviselő.
Nézzük most azokat a helyeket, ahol a helyi politikusok élete már kevésbé szerencsés körülmények közt zajlik: Tőketerebes (1,13), Nagykürtös (1,12), Kassa vidék (1,09), Léva (0,81), majd egyforma adattal Nagyrőce és Losonc (0,79). Ezeken a helyeken a részvételtől és a politikai kínálattól függően tanúi lehettünk mámoros győzelmeknek és megalázó vereségeknek is.
A győzelmek jellemzően régebbi keltezésűek, míg a sikertelenségek többsége frissebb. Itt a képviselőjelöltek bejuttatása kitartó és céltudatos munkát, jól szervezett és tartós kampányt, valamint karizmatikus, eltökélt és magabiztos jelölteket kíván. Alapvető feltétel a regionálisan kiegyensúlyozott lista, az egymást kölcsönösen támogató jelöltek, és persze segíthetnek a politikai ellenfelek hibái is.
A hatékony munkára jó példa a tőketerebesi járás, ahol legutóbb, 2017-ben öt Királyhelmec környéki Most-Híd politikusnak sikerült a bejutás úgy, hogy közben az MKP jelöltjeinek többsége meg sem közelítette őket. Ez azt jelenti, hogy egy jól összeállított szűk listával akár még több hely is elérhető lett volna. Nem gyakori jelenség ez, de megtörtént. Ahol az arányszám 1, vagy picivel egy alatt van, ott még van esély nagyobb arányú sikerre is. Ugyanakkor ezen számok mellett már a kudarc lehetősége is nagyon közel van. Itt nagy siker lenne a tizenöt képviselő, de örülhetnénk a tíznek is.
S végül vessük tekintetüket a választási sikerek szempontjából kissé hátrányos helyzetű politikai végekre: Nagymihály (0,56), Érsekújvár (0,55), Nyitra (0,21) és Kassa, valamint Pozsony városa, Pozsonypüspöki nélkül. Itt napjainkban csak elvétve találunk sikeres jelöltet. Egyértelmű, hogy képviselőket bejuttatni a két nagyvárosban csak szövetségi politikával lehet, vagyis politikai társakat és szövetségeket kell keresni.
Nyitra eleve reménytelen helyzetben van, elméletileg hatalmas összefogással és rendkívül népszerű jelölt állításával talán egy képviselőt be lehet juttatni. Érsekújvár számait tekintve hasonló következtetésre juthatunk. Itt is csak regionálisan nagyon népszerű, városi kötődésű politikusok jöhetnének számításba, feltétel nélküli vidéki támogatottsággal. Így jutott be legutóbb függetlenként Klein Ottokár, a város polgármestere, egyben mutatva is az utat.
A Nagymihályi járás számára is csak Nagykapos és régiója feltétlen támogatását bíró városi jelöltek jelenthetnek megoldás. Ezekben a körzetekben tehát már három-négy képviselő is nagyon jó eredménynek számítana.
Összegezve tehát eddigi számításainkat, 2022-ben ötvenhat képviselő jelenthetné a teljes sikert és negyvenhat az elérendő minimumot. A Fórum Társadalomtudományi Szemlében megjelent tanulmány eredményei alapján ezért számítási és tapasztalati alapon ajánlásokat fogalmaznánk meg országos és regionális politikusoknak, valamint tanácsadóiknak és elemzőiknek, miközben lehetővé tesszük számukra az adatbázis kutatását is. Megfelelő érdeklődés mellett a szerzők módszertani segítséget is nyújtanak.
Regionális kiegyensúlyozottság: a magyar pártoknak mindenhol olyan jelöltlistát kell összeállítaniuk, amely hűen tükrözi az adott választási körzet lakosságának összetételét és térbeli eloszlását. Csak olyan jelöltlistának van esélye, amely minden kis régiónak megadja a részvétel és egy adott helyi jelölttel való azonosulás lehetőségét is.
Ha például egy járás három kisebb régióból áll össze (mondjuk Léva, Zselíz és Ipolyság), ott politikai hiba lenne a jelöltek eloszlásának fenti ökölszabályát megsérteni. Természetesen előfordulhat, hogy az adott időben egy-egy kisebb térségből nem áll készen megfelelő jelölt, s máshonnan kell pótolni. Azonban ebben az esetben is az adott kistérség képviselőivel egyeztetve kell keresni a megfelelő utat.
A párt listája ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha a választók minden térségben úgy érzik, hogy ott vannak az ő jelöltjeik, vagy legalább élvezik a támogatásukat. A regionális kiegyensúlyozottságot legutóbb például a vágsellyei járásban sértette meg mindkét induló magyar jellegű párt: az MKP kihagyta a járás csaknem felét reprezentáló egyik régiót a jelölőlistájáról, míg a Most-Híd a másik régiót mellőzte. A korábbi három-négy képviselő helyett így jutottak egyhez.
Aktivitás és népszerűség: csak olyan lista lehet sikeres, amely a regionális kiegyensúlyozottság mellett arra is ügyel, hogy a jelöltek céltudatosan törekedjenek a poszt betöltésére. Aki csak „felrakatja” magát a listára, de nem dolgozik, az a többiek esélyét is rontja.
Természetesen az is hiba, ha ismeretlen, népszerűtlen jelöltekkel dolgoznak, teret nyitva ezáltal a függetleneknek. Ezért természetesen előnyben vannak a polgármesterek, a helyi és megyei képviselők, vagy a más okból ismert regionális politikusok.
A mai világban van ugyan lehetőség a világhálós népszerűség keresésére is, azonban valahol mégiscsak kell lenni helyi beágyazottságnak. A népszerűtlen jelölt önmagát nem juttatja be, de szavazatokat vesz el társaitól.
Teljes, de szűk jelöltlista: a Most-Híd 2009-es megjelenése és a két párt külön-külön indulása lényegesen befolyásolta a szlovákiai magyarság megyei érdekérvényesítését. A magyar képviselők száma 2005-höz viszonyítva 26 százalékkal csökkent és azóta sem nőtt. Utólagos elemzéssel nehéz lenne bármilyen pozitívumot felfedezni a politikai kínálat bővülésében. Egyszerűen szólva, az ugyanannyi karika már nem 5-6, hanem 10-12 magyar jelölt között oszlott el, vagyis előretörhettek és előre is törtek a szlovák politikai jelöltek. Ez volt az oka a vesztett 12-14 képviselőnek.
Mindezt alkalmazva a mai helyzetre, nem elég, ha a Szövetség – fittyet hányva a többiekre – saját listával indul és várja a szlovákiai magyar csodát. Figyelembe kell venni a konkurens magyar pártokat és a függetleneket is. Bölcs visszafogottsággal és céltudatossággal többet lehet itt elérni, mint a tudatlanok büszke fennhéjázásával. Legalábbis erre tanít minket a történelem.
Tartalmában és szimbólumokban is energikus megyei politizálás: a megyei munka látszólag szélárnyékban és a sajtó kizárásával folyik, de ez csak látszat. Az a 20-25 százaléknyi aktív választó igenis élénken figyeli a képviselők tevékenységét, és képes különbséget tenni közöttük, illetve tudja értékelni a párt tevékenységét. Ezért minden képviselőnek és jelöltnek dolgoznia kell régiója és választói érdekében, s tudatosítania kell a politikai szimbólumok fontosságát is.
A választó képes levonni a következtetést, ha rossz volt a politika. Jól mutatják ezt például a lévai számok 2005-ben, Vágsellyén 2017-ben, Rimaszombatban 2005-ben, Nagyrőcén és Rozsnyón 2013-ban vagy Tőketerebesen 2005-ben. A támogatottság csökkenése mindig visszavezethető konkrét hibákra és az energia elvesztésére.
Politikai kiegyensúlyozottság: a fentiek tükrében összeállított listának természetesen tükröznie kellene a régió lakosságának politikai preferenciáit. Ennek hiánya a listával való elégedetlenségben, távolmaradásban és a karikázási hajlandóság lényeges csökkenésében nyilvánul meg.
Egyszerű, de egységes és látható kampány: nem elegendő szépen összeállítani a listát, megfelelni minden elvnek, majd csendben háttérben maradni, és bízni a közösségi média mindenható erejében. Ez hasznos, de mindig helyi eseményhez kell kötődnie. Szükséges az egységes kampányarculat, a program, az elszámolás, a személyes kapcsolat és némi szónoki képesség.
Ez a választás lehetővé teszi szinte minden község meglátogatását, az egység demonstrálását és a mondanivaló hangsúlyozását. Az egységes fellépés és egymás támogatása kulcskérdés. Ott, ahol a jelöltek preferenciaszavazatai között akár 50% eltérés is található, minden bizonnyal hibák sorozatát fedezhetjük fel. Nincs szükség nagy hatású jelszavakra, az intellektus csillogtatására és hatalmas ívű ígéretekre. Amiről beszélni lehet, azok a szociális intézmények, a másodrendű utak, a középiskolák, a helyi betegellátás és némi turisztikai fejlesztés.
Ezeket nagyon könnyű felsorolni, s ha esetleg örömünket lelnénk is részletezésükben, szinte tobzódhatnánk. De nem örülünk. A szemünk előtt lebegő közjó szolgálata érdekében jobb és hasznosabb, ha megmaradunk az érzelemmentes elemzők szerepében: csökkenti az esélyeket a civakodó Szövetség, a politikailag „nem kívánatos”, ámde népszerű regionális politikusok kiátkozása. Mindenképpen hiba volna újra ismételni az MKP kontra Most-Híd politikai ketrecharcot, most egy Szövetség kontra Magyar Fórum, mellőzött hidasok, megsértődött emkápésok és kiátkozott függetlenek felállásban. Ugyancsak helytelen lenne kis, szűk regionális klikkek listáit közös jelöltállításnak feltüntetni, hiszen ezt úgyis leleplezi a választó.
Elkerülendő a politikailag ugyan veterán, de már bizonyítottan népszerűtlen politikusok szerepeltetése. Ugyanez érvényes a törtető, de regionálisan ismeretlen fiatalokra. Nem helyes ugyanakkor mellőzni a népszerű polgármestereket és helyi képviselőket, akikre most a megyei választással egy időben lehet voksolni. Biztosan hiba egy nem összetartó, veszekedő, egymást nem támogató csapat indítása. Kár lenne enervált, belső energiát nem sugárzó, passzív jelöltekre építeni. Nem jó a kierőszakolt egység, miközben a főszereplők a háttérben másokat támogatnak.
Kerülni kellene a nagyotmondást, az üres hiperaktivitást, a világmegváltást, de persze ezek ellenkezőjét is: a semmittevést, a felvidéki magyar csoda várását, a totyogást, a színlelt aktivitást. Tudni kell használni a mai digitális eszközöket, de módjával és csak más módszerekkel. Nem elegendő digitálisan újjászületve száguldozni a közösségi média világában, karcos véleményt villantani a megfelelő témákban, minden problémára megoldást találni, és közben rettenthetetlen bátorsággal leleleplezni a világuralomra törekvő és minket örökösen elnyomó, elvetemült gonoszokat. Időnként találkozni kell a digitális világon kívüli választókkal, miközben ajánlott egy-egy pillantást vetni a szakértők adataira és tanácsaira is.
Zárásként emlékeztessünk az eddigi magyar képviselők csökkenő számaira. A túl korai kétségbeesést elkerülendő, ezekben némi hangulatjavító szándékkal ott található három, 2017-ben mandátumot szerzett független magyar is. Őket talán még mindig bátorkodhatunk a mai kirekesztő világban is közösségünk tagjaként kezelni, ha már korábbi pártjaink ezt akkor nem tették meg. Nélkülük 2017-ben csak 41 képviselőnk volt. Reméljük, talán csak az év végi kimerültség jele lehetett, hogy a Szövetség elnöke idei célként már csak a volt MKP 33 helyét szeretné megőrizni 2022-ben (korkep.sk, 2021. december 30.). Így ugyanis néhány választás és további szorgalmas egyesítések után eljuthatunk a nulláig.
A helyzet nehéz, de nem reménytelen. A választók kitartásának köszönhetően az esély a javulásra továbbra is reális, de a magyar érzés felfokozására és a politikai ketrecharcra alapozott politika bukásra van ítélve. Ma csak a tisztességes együttműködés, az egymás erejének és különbözőségének tiszteletben tartása, valamint a kölcsönös támogatás hozhat jó eredményt. A 2020-as választás után előtérbe kerülő szlovákiai magyar politikusok végre a megalapozott kritika talajáról felemelkedve, teljes mértékben kibontakozhatnak és megcsillogtathatják reális tudásukat, népszerűségüket, konszenzuskereső képességüket. Abban reménykedünk, hogy adatbázisaink, elemzéseink és gondolataink segítenek a szlovákiai magyar választói bázis jobb megismerésében és méltó képviseletének elérésében.
Baki Attila–Gyurovszky László
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
