Marcona, szakállas, jól szervezettnek és felszereltnek tűnő harcosokról készült képek és videók járták be a világsajtót azt követően, hogy Ramzan Kadirov csecsen elnök, Vlagyimir Putyin hűséges szövetségese bejelentette, harcoló alakulatokkal támogatja az orosz offenzívát.
Azonban csecsenek az ukrán oldalon is harcolnak. Az orosz és a szovjet birodalomban sokat szenvedett kaukázusi nép egy része nem felejtette el az oroszoknak az első és a második csecsen háborút. De az oroszok rovásán nem csak ennyi van…
A csecsenek a Kaukázustól északra élnek, jelenlegi országuk 16-17 ezer négyzetkilométer, összehasonlításul, valamivel nagyobb, mint Besztercebánya és Nyitra megye területe együtt. Azért nehéz pontos számot mondani, mert Ingusfölddel még vannak területi vitáik a határt illetően. Méretéből láthatjuk, nem egy világhatalomról van szó. A törzsi alapokon szerveződő, a 18. században a törzsi vallást muszlim hitre cserélő pásztornép csak a 19. században hozta létre az első, klasszikus értelemben vett államát. A mi 1848-as szabadságharcunk vérbe fojtásában is aktívan közreműködő I. Miklós cár 1845-ben megtámadta a csecseneket, de a reguláris csapatok a hegyvidéki harcokban súlyos veszteségeket voltak kénytelenek elszenvedni, így végül kivonultak.
A krími háború idején a csecsenek a francia hadvezetéssel próbáltak egyezkedni az oroszok ellenében, azonban a franciák segítségével körülbelül annyira mentek, mint II. Rákóczi Ferenc…
A „nagy októberi szocialista forradalmat” követően Csecsenföld is a szovjet birodalomban találta magát, előbb autonóm területként, majd Csecsen–Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságként. A második világháború idején, a németek keleti előrenyomulásának hírére a régióban felkelések robbantak ki a nem oroszbarát csecsenek körében. Ezért Sztálin feloszlatta a köztársaságot, területét felosztotta, a csecseneket pedig, más népekkel egyetemben Kazahsztánba deportálta, ahonnan csak 1957-ben térhettek vissza, mikor Sztálin halálát követően Hruscsov visszaállította a köztársaságot.
Ezen, nagyon széles ceruzavonásokkal felvázolt történelmi gyorstalpalót követően talán érthető, a Szovjetunió felbomlását követően miért lángoltak fel olyan hevesen a függetlenségi törekvések a régióban a családjával együtt a kazahsztáni deportációt csecsemőként átélő Dzsohar Dudajev vezetésével, aki egyébként a szovjet hadsereg első csecsen származású tábornoka volt. Életét egy műholdas telefonja jelére irányított orosz rakéta oltotta ki.
A két, elhúzódó csecsen háború a főváros porig rombolását, és a polgári lakosság mérhetetlen szenvedését hozta. Sokan elmenekültek a háború dúlta régióból, köztük a helyi, törzsi berendezkedésben gyökerező csecsen maffia tagjai is, de ennek, valamint a háborúk alatti gazdasági szerepvállalásuk kérdéseinek taglalása túlmutat lehetőségeinken.
A jelenlegi elnök, a 2003-ben „oroszos” választások nyomán hatalomra került, majd a következő évben meggyilkolt Ahmad Kadirov fia, Ramzan Kadirov Putyin feltétlen híve. A meggyilkolt csecsen vezetőről mecsetet neveztek el Groznijban. A fővárost egyébként orosz pénzekből, orosz cégekkel építették újra…
A csecsenekről a két háború nyomán a kegyetlen harcos képe alakult ki a világsajtóban. A törzsi alapú társadalomban a vérbosszú intézménye sokáig jelen volt (van?), ami szintén sötét ecsetvonásokkal járult hozzá ehhez az összképhez. Amikor az ifjabb Kadirov alakulatai élén bejelentette, harcosokkal támogatja Putyin offenzíváját, annak, az alakulatok harcértékénél talán nagyobb volt a pszichológiai hatása. A The Conservation szerzője megjegyzi, a csecsenek elrettentő imázsának a pszichológiai hadviselés szempontjából van ugyan jelentősége, ám integrációjuk a parancsnoki láncba esetleges, ez pedig, az orosz reguláris csapatok oldalán harcolva csökkentheti harcértéküket.
Az (oroszbarát) csecsenek ukrajnai belépője propagandaszempontból nem a legjobban sikerült. Február 26-án az ukrán hadsereg Twitterén arról számoltak be, hogy Magomed Tusajev tábornok, Kadirov barátja és szövetségese, a 141. gépesített gárdaezredparancsnoka harci cselekmény közben életét vesztette.
Nem a jelenlegi invázió a csecsenek első ukrajnai katonai szerepvállalása. A kaukázusi harcosok a Krím-félsziget 2014-es annexióját követően is bekapcsolódtak a harcokba. Nem meglepő módon, akkor is mindkét oldalon. A csecsen nemzet megosztott, a már említett Dudajev függetlenedési törekvéseit is támadták oroszbarát csecsenek. Nem szavakkal, elsősorban fegyverrel, ahogy az arrafelé szokás. 2015-ben az ukrán oldalon harcoló Adam Oszmajev nyilatkozott a Time magazinnak, megerősítve, hogy ami Ukrajnában történik a csecsenek között, az elsősorban az ő belügyük. „Ez olyan, mint a vérbosszú. A politikusok nem tudják megakadályozni” – erősítette meg a parancsnok azokat, akik arról vannak meggyőződve, hogy ezt az évszázados „intézményt” sem a cári Oroszországnak, sem a Szovjetuniónak nem sikerült felszámolni.
A Groznijt az oroszokkal szemben védő harcedzett tábornok, Isza Munajev is feltűnt a kelet-ukrajnai harcokban, ő szervezte meg a Dzsohar Dudajev zászlóaljat. „Ha Ukrajna veszít, Csecsenföld is veszít” – mondta a tábornok egy sajtóértekezleten. Később a Debalceve környéki harcokban halt hősi halált egy tüzérségi támadásban 2015. január 1-jén, ezt követően vette át az egység irányítását a már említett Oszmajev, aki azóta is ott van. „A csecsen háború sosem ért véget a számunkra” – mondta Iliasz Muszajev, politikai aktivista, Munajev közeli barátja és társa a dániai emigrációjában.
A zászlóaljparancsnok szerint elfogadhatatlan, hogy „az oroszok által elkövetett népirtások után csecsenek az oroszok oldalán harcoljanak”.
Ugyanezt gondolja Ahmed Zakajev volt csecsen miniszterelnök-helyettes, az emigráns csecsen kormány korábbi vezetője. „Minden, Oroszország által megszállt kaukázusi nép itt harcol, csecsenek, ingusok, dagesztániak, oszétek. A hazájuk meg van szállva, de nem teszik le a fegyvereiket, és folytatják az ellenállást” – mondta.
Kadirov, és az oroszbarát csecsenek azonban nemcsak a harcmezők kaptak egy gyomrost, hanem a közösségi médiában is, ráadásul onnan, ahonnan nem várták volna.
Aisath Kadirova, a csecsen elnök 23 éves lánya posztolta Instagramján, hogy senki nem akar háborút Ukrajnában. A nőt 557 ezren követik az Instagramon, összevetésképpen: csecsenföld lakossága másfél milliós. A poszt azóta már nem látható, de az internet nem felejt…
Hasonló állásponton van egyébként Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő lánya is. Ő is kiposztolta, hogy Nyet vojnye, az insta story azonban csak egy óráig volt látható…
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
