Annak ellenére, hogy az orosz és ukrán fél is előrehaladásról számolt be a békemegállapodások terén és a héten előkerült egy 15 pontból álló béketerv is, aligha kell a harcok gyors lezárulására számítanunk – sajnos. Meglepő módon a nyugati agytrösztök elemzése szerint nem Ukrajna semlegességének kérdése okozza a fő problémát a tárgyalásokon.
A semlegesség már csak azért sem okozhat gondot, mert a kijevi vezetés láthatóan elfogadta a NATO-csatlakozásnak nincs realitása, mi több, Volodimir Zelenszkij szintén a héten olyan nyilatkozatot tett, amivel gyakorlatilag a tagságról való lemondás nyíltan bekerült a politikai narratívába. Nem is történhetett más, a NATO látványosan távol maradt ettől a konfliktustól – megjegyezzük, egyelőre, ugyanis az egyes tagállamok az USA nyomására egyre nagyobb katonai segítséget kínálnak fel Ukrajnának.
A tárgyalások nehézségeinek hátterében sokkal inkább az áll, hogy Ukrajna nem akarja elfogadni a területveszteséget, amelynek elismerését az oroszok ki akarják kényszeríteni. Most már nem csak Krímről van szó, hanem a kelet-ukrajnai, Oroszország által ismert két szakadár népköztársaságról is.
Vörös vonalak
Az oroszok számára ugyanakkor az az elfogadhatatlan, hogy Ukrajna az USA-tól, az Egyesült Királyságtól vagy Törökországtól kapott biztonsági garanciával pótolja a NATO-tagságot.
Nem véletlen, hogy ez a három ország jelent meg a javaslatban. Az Egyesült Államok számára Oroszország régi ellenfél. Az Egyesült Királyság a Balti-tenger, az Északi-tenger és a Északi-sark tekintetében természetesen versenytársa Oroszországnak. Törökország pedig délről, a Kaukázuson lenne képes (?) betörni orosz területekre.
Nem mellesleg, mindhárom ország NATO-tag. Nem tudjuk, mit jelentene pontosan a biztonsági garancia, ám az nyilvánvaló, hogy ha a területi egység szavatolása nem is lesz benne, a kijevi rezsim pozícióját bebetonoznák vele. Magyarul: az oroszok nem dönthetnék meg a kijevi kormányt komoly következmények nélkül.
Nincs egyetértés Ukrajna esetleges demilitarizált státusáról sem. Az oroszok minimális vagy zéró fegyveres erővel rendelkező Ukrajnát képzelnek el. Mikor az asztalra kerültek a svéd illetve az osztrák semlegességi modellek, Mihajlo Podoliak, az ukrán elnök főtanácsadója és a delegáció főtárgyalója ezt a két lehetőséget lesöpörte az asztalról azzal, hogy saját, ukrán modellben kell gondolkodni, egyébként pedig a biztonsági garanciák szavatolása a fő kérdés.
Az oroszok nem kapkodják el – jobb alkupozíciót akarnak
Orosz részről a politikai retorika igyekszik azt a hatást kelteni, hogy a követelések egyszerűek, és csak az ukránok makacssága miatt nem született még érdemi előrelépés. Közben azonban az oroszok folyamatosan támadnak, nincs tűzszünet, újabb erőket csoportosítanak át az Ukrajna elleni “hadműveletekhez” (ahogy ők hívják). Vagyis minden egyes katonai sikerrel jobb alkupozícióba kerül a tárgyaláson.
A gyakorlat tehát merőben ellentétes azzal, amit az oroszok állítanak: hogy a céljuk egy baráti szomszédos ország, akivel közös jövőt lehet építeni”. (Érdemes megnézni a képeket Mariupol városáról, amely gyakorlatilag megsemmisült.
Ugyanakkor az oroszok végleges (értsd: több generáció számára is érvényes) új szabályokat akar lefektetni, amelyek viszont természetükből adódóan elfogadhatatlanok a kormány és az ukránok számára is – legalábbis, ha továbbra is szuverén országot képzelnek el hazájukként.
Beszédes, hogy március 16-án Valgyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy Moszkva készen áll tárgyalni az ukrán regionális vezetőkkel “Ukrajna semlegességéről, demilitarizálásáról és denacifikálásáról”. Vagyis, Moszkva fejében a háború utáni Ukrajna egy szövetségi állam képében jelenik meg, ahol jelentős jogkörei és blokkoló hatáskörei vannak a regionális vezetéseknek. Például megvétózhatnak az NATO- vagy EU-s csatlakozást.
Herszon és Zaporizzsija régiók elfoglalása pedig nem csak oroszbarát megyék kialakítására adnak lehetőséget Moszkvának, de elképesztően nagy súlyt jelentő alkupozíciót is: ezek a területek összefüggő oroszok által ellenőrzött térséget képeznek a Fekete-tenger partjától a kelet-ukrajnai szakadár régiókig. Kijevet tehát teljesen elvágnák a tengertől, tenger nélkül pedig az ukrán gazdaság aligha lenne életképes, béke ide vagy oda.
Mindez arra utal, hogy az oroszoknak mindaddig nem áll érdekükben a béke megkötése, amíg nem foglalnak el minden olyan kulcsfontosságúnak ítélt területet, amelyek elvesztésével Kijev és az ukrán tárgyalódelegáció sarokba szorul. Oroszország keleti, déli és középső katonai körzeteiből számos egység indult útnak Ukrajna felé.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
