A NATO tehetetlenül áll az orosz hadiipar legújabb fejlesztése, a Kinzsal hiperszonikus rakéta előtt, amelyet először pénteken vetett be az orosz légierő a délnyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk mellett. A nyugati katonai szakértők egyelőre annyit tudnak az új csodafegyverről, hogy hihetetlenül gyors és precíz, és jelenleg nincs rá ellenszerük.
A moszkvai védelmi minisztérium szombaton megerősítette, hogy az orosz légierő Kinzsal hiperszonikus rakétával megsemmisített egy föld alatti lőszerraktárat a délnyugat-ukrajnai Ivano-Frankivszk térségében, Deljatin városa mellett.
Ez az első alkalom a háború kezdete óta, hogy Oroszország bevetette új, levegő-föld ballisztikus rakétáját. Az új típusú fegyvert eddig csak hadgyakorlatokon használták, legutóbb februárban, néhány nappal az ukrajnai invázió előtt – számolt be a német Focus Online.
A hiperszonikus fegyverek az elmúlt évtized legnagyobb haditechnikiai fejlesztésének számítanak. Oroszország már 2018-ban sikeresen tesztelte az Avangard hiperszonikus rakétát, amelyet Vlagyimir Putyin akkor „gyakorlatilag legyőzhetetlennek” nevezett.
A Ch-47M2 Kinzsal – magyarul: Tőr – két szempontból is jelentősen eltér a hagyományos rakétáktól. Még a „hagyományos” szuperszonikus fegyvereknél is gyorsabb, és – ellentétben a ballisztikus rakétákkal, amelyek a puskagolyóhoz hasonlóan egy kiszámítható pályán mozognak – repülés közben is nagy pontossággal manőverezhető.
A moszkvai hadügyminisztérium szerint a Kinzsal hatótávolsága 2000 kilométer, sebessége pedig akár a 10 machot (több mint 12 000 kilométer/órát) is elérheti.
Nyugati katonai szakértők szerint a Kinzsal „csak” 6000 kilométer megtétele után tart a célra, azonban még ebben az esetben is 10–30 perc alatt elérheti Európa nagyvárosait attól függően, hogy honnan lövik ki.
A Kinzsal rakétákat MiG–31-es vadászrepülőgépek indítják, a ledobás után egy rövid, meghajtás nélküli szakasz következik. A rakétahajtómű csak azután kapcsol be, hogy a rakéta biztonságos távolságba került a repülőgéptől. A Kinzsal ezután 18–20 kilométeres magasságba emelkedik, ahol az irányítását egy úgynevezett inerciás navigációs rendszer és az orosz védelmi minisztérium GLONASS műholdas rendszere biztosítja.
Az orosz hiperszonikus rakéta olyan gyors, hogy támadás esetén perceken belül célba ér, nem hagyva időt az ellenség légvédelmének a reagálásra – írja a Focus Online. Ráadásul félig ballisztikus pályán mozog, ezért végig manőverezhető marad. A Föld légkörében bármikor képes magasságot változtatni és kitérő manővereket tenni.
A hiperszonikus rakéták használatának fő veszélye tehát szintén a felkészülési idő rövidségében rejlik. „Ez fokozza az idegességet, ami növeli annak lehetőségét, hogy támadási riasztás esetén azonnal beindítsák az atomfegyvereket, ami téves riasztás esetén nukleáris háborút is kiválthat” – mondta Jürgen Altmann fizikus, a Dortmundi Tudományegyetem munkatársa.
Oroszország mellett Kína és Észak-Korea is rendelkezik hasonló rakéta-prototípusokkal, a Nyugat viszont lemaradt a hiperszonikus fegyverek elleni védelem fejlesztésében.
Az Egyesült Államok az elmúlt években sok milliárd dollárt költött a hiperszonikus fegyverek fejlesztésére – eddig sikertelenül. A mérnökök számára a legnagyobb kihívást a repülés közben fellépő rendkívül magas hőmérséklet jelenti.
A Bulgarian Military katonai portál becslése szerint az Egyesült Államok a hiperszonikus rakétarendszerek terén – típustól függően – 5–9 éves lemaradásban van Oroszországhoz képest. Az USA valószínűleg csak 2023-ban állíthatja hadrendbe első hiperszonikus fegyvereit – írja a Focus Online.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
