Képzettségtől függően ezer-kétezer euró közötti zsoldot ígérnek a katonai magáncégek azoknak, akik fegyveres szerepet vállalnak az orosz-ukrán konfliktusban. Hogy melyik oldalon, az ebben a közegben nem mindig érzelmi kérdés… Már a legegyszerűbb keresőkkel is tudunk katonai munkákat találni Ukrajna területén, de az igazi zsizsegés a zárt veteránfórumokon, illetve a darknet bugyraiban van.
Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A 71 évet élt osztrák császári hadvezér végigharcolta az életét, nevéhez a győztes csatákon kívül számos komoly hadelméleti írás és reform is kötődik, de ez most nem témája a jelen írásnak, legalább a keresztnevét jegyezzük meg, hogy legközelebb már teljes névvel idézhessük a pénzes mondást: Raimondo. Montecuccoli a 17. század egyik legkiválóbb hadi elméje volt, és amit a háború és pénz kapcsolatáról mondott, az a mai napig igaz.
Az orosz-ukrán konfliktusban elsődlegesen két reguláris hadsereg áll egymással szemben. A katonai források dolgában valószínűleg elég pontos CIA Factbook megjegyzi, hogy Ukrajna 2012-ben eltörölte a sorkatonai szolgálatot, és kísérletet tett a hivatásos modellre való átállásra, de a 2014-es események hatására visszaállította a sorkatonaságot. Így a jelenlegi hadsereget hivatásosak és sorozottak egyaránt alkotják, s bár van olyan ukrán törvény, amely kimondja, hogy a sorkötelesek nem szolgálhatnak frontvonalon, kérdés, hogy ezt háborús körülmények között meddig tudják tartani.
Az ukrán hadsereget három haderőnem (szárazföldi, légierő, haditengerészet) alkotja, és két önálló fegyvernem, a légideszant, és a különleges műveleti erők. A híradásokban gyakran olvasható területvédelmi erőket tartalékosok alkotják. Ezen felül a belügyminisztérium alá is tartozik a rendőrségen túl két, katonai szervezettségű szervezet, az Ukrán Nemzeti Gárda, és a határőrség. Az ukrán haderőt megközelítőleg 200 ezer ember alkotja, ebből 150 ezer a hadsereg kötelékében szolgál (40 ezer a légierőnél, 12 ezer a haditengerészetnél, 25 ezer az ejtőernyősöknél és a különleges erőknél), a gárdisták száma pedig 50 ezerre tehető.
Ezzel szemben – anélkül, hogy akár csak kísérletet tennénk az Orosz Föderációban a fegyveres állami erőszakmonopólium gyakorlására hivatott erők viszonylag bonyolult rendszere felépítésének vázolására – Oroszország 900 ezer aktív katonát tud hadrendbe állítani. Természetesen mindet nem vezényelheti a nyugati frontra, hisz az aktív konfliktus mellett gondoskodni kell a 17 millió négyzetkilométeres ország védelméről is.
A konfliktus tehát már ránézésre is Dávid és Góliát küzdelmének tűnik, például az ukránoknak 146 harci repülőgépe volt a konfliktus kirobbanásakor, szemben az oroszok 1328 gépével. De tételesen összehasonlíthatunk bármilyen hadieszközt, talán a háborús morálon kívül nincs olyan, amiből az ukránok jönnének ki jobban. Ezzel együtt a 200 ezer fegyverforgató kéz is egy szép szám, összehasonlítás gyanánt, a szlovák haderő létszáma 13 ezer, a magyaré 23 ezer fő, igaz, 2017-ben a hadsereg 37 ezer fősre duzzasztását helyezték kilátásba, de határidő nélkül. 2022-ig ezt nem sikerült elérni.
Bizonyos szempontból a zsoldosok olcsóbbak a reguláris hadseregnél. Zsoldosnak a leggyakrabban olyan, egykori, leszerelt hivatásos katonák állnak, akik, országtól függően 10-15-20 évig katonáskodtak, rendelkeznek konfliktuszónabeli tapasztalatokkal, jártasak lehetnek a nemzetközi együttműködésben is. Azok az államok, akik zsoldosokat alkalmaznak, a pénzükért kész embert kapnak. Ha egy sorkatonát, vagy egy hivatásos katonát kellene ugyanerre a szintre felhozni, az az államnak nagyon sokba kerülne, ráadásul most idő sincs a felkészítésre.
A zsoldos nem terheli meg az állami ellátórendszert. Ha meghal, vagy megsérül, az államnak nincs irányába kártérítési kötelezettsége, vagy nem kell élete végéig rokkantsági járadékot biztosítani. Erre vagy van saját biztosítása – a nagy cégek általában kötnek ilyent a kontraktorokra –, vagy így járt…
A zsoldossal nem kell „elszámolni”. Elfogása esetén, mivel nem az adott ország katonája, nem illeti meg a nemzetközi egyezményekben lefektetett hadifogolystátusz. A genfi egyezmény óta a hadifoglyokat fogvatartó hatalom tartozik ellátásukról gondoskodni. Ugyanez a dokumentum kimondja, hogy velük mindig emberségesen kell bánni és őket különösen az erőszakos cselekedetekkel, a sértegetésekkel és a nyilvános kíváncsisággal szemben megvédeni…, és még sok minden mást, ami a világ háborúiban gyakorta csak írott malaszt maradt, de hát mégis csak valami. A zsoldos mindezekre nem számíthat.
A zsoldos, a fentiekből adódóan bevethető olyan hadműveletben is, amelyet az adott állam nem akar vagy tud a saját hadseregével végeztetni. Így, legrosszabb esetben, mossa kezeit, és azt mondja, nem mi voltunk, ezek valami külföldiek…
Itt egy gondolat erejéig álljunk meg, a zsoldosok mellett gyakran hallani Ukrajnában harcoló önkéntesekről is. A két fogalom között részben átfedés van. A háború kirobbanása után az ukrán elnök a nemzetközi sajtóban felhívást intézett a külföldi országokhoz, hogy várják az önkénteseket egy nemzetközi harcoló alakulatba. Erre más fegyveres konfliktusok esetén is volt példa. Két magyar vonatkozású előzményt hadd említsünk. A spanyol polgárháborúban a köztársaságpártiak oldalán is harcoltak nemzetközi brigádok. A Krímben is komoly hadi tapasztalatokat szerző Zalka Máté Lukács Pál néven harcolt itt, a halál is itt érte. De ugyanezen keretek közt George Orwell is fegyvert fogott pár hónapra. A délszláv háború idején, a horvátok oldalán a később bolíviai kormányerők által, finoman szólva is vitatható körülmények között kivégzett Rózsa-Flores Eduardo megszervezte az Első Nemzetközi Egységet.
A külföldiek számára az ukrajnai hadviselés szervezeti kereteit az Ukrainian Private Military Company Kft. biztosítja. A Private Military Company, magyarul magán katonai társaság intézménye a posztszocialista térségben nem túl ismert, bár történelmüknek könyvtárnyi szakirodalma van. Ez a zsoldoscégek eufemisztikus megnevezése. Valamennyi közül a legismertebb – és nem a szó pozitív értelmében – az egykori Blackwater, amely ma Academi néven működik. Alapító elnöke, Eric Prince Amerika szolgálatában címen írta meg a memoárjait, a kötet magyarul is elérhető, Prince személyesen volt jelen a budapesti könyvbemutatón.
Akik önkéntesként érkeznek Ukrajnába, az UPMC honlapján találhatnak részletes eligazítást. Zsoldról ezen az oldalon nem esik szó.
Orosz források szerint a már említett, már a Constellis Company portfóliójába tartozó Academi, és a Cubic folytat külföldön toborzást ukrajnai munkára. Az említett cégek honlapján ilyen irányú direkt felhívást e cikk megjelenése idején nem találhatunk, ám mindkettő tekintélyes adatbázissal rendelkezik ahhoz, hogy a saját csatornáin is tudjon toborozni.
A silentprofessionals.org biztonsági állásportál, ami olyan a biztonsági őröknek és a zsoldosoknak, mint a Profesia a hidegburolóknak és a Linux-rendszergazdáknak, viszont a főoldalán kínálja az ukrajnai melót. Ahogy a címben említettük, képzettségtől függően egy-kétezer euróért. Naponta. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán szóba álljanak az emberrel, legalább ötéves katonai tapasztalatra van szükség, jártasnak kell lenni a NATO-ban rendszeresítetteken kívül a szovjet és posztszovjet kézifegyverek kezelésében. Nem hallgatják el, hogy a munka komoly pszichikai állóképességet kíván.
Felmerül a kérdés, ki az, aki a zsoldot adja, bár ez a zsoldost nem feltétlenül kell, hogy érdekelje. Nos, az állásajánlatban csak annyi áll, amerikai székhelyű cég…
Zsoldosokat a sokkal nagyobb (azt már nem merném teljes komolysággal leírni, hogy és sokkal fejlettebb) orosz haderő oldalán is találhatunk. A háború kirobbanása óta többször szó esett az ún. Wagner csoportról, akiknek állítólag Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt kellett volna kiiktatniuk. A Wagner ugyanaz Oroszországnak, mint mondjuk a Blackwater, a DynCorp vagy a délszláv háborúban is „közreműködő” MRPI volt Amerikának. 2014-ben Dmitrij Utkin csak sikeresen adaptálta orosz viszonyokra a nyugaton már működő modellt. Utkin hívójele állítólag a Wagner volt, innen a csoport elnevezése. A főként orosz veteránokat foglalkoztató pmc Ukrajna mellett Maliban, Venezuelában, Szudánban, Líbiában és Szíriában képviselte Oroszország érdekeit.
Aki ötéves katonai tapasztalattal bír, és akár meggyőződésből, akár a 2021-es gazdasági átlagbér 53-szorosának megszerezhetőségétől megmámorosodva csomagolna, a nem alacsony kockázat mellett vegye figyelembe, hogy idegen állam haderejében szerepet vállalni Szlovákiában még mindig büntetendő.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
