Hosszú ideje nem havazott már, de szombat reggeliben igen. Mondhatni rendjén való is, hogy így történt, hiszen – hiába írunk februárt –, ha hópelyhet nem látunk, nem lett volna honnan tudni, tél van, s azt el kell űzni. Márpedig Bölönben annak szokása van.
Minden úgy történt, mint régen. Alig múlt nyolc óra, a községi központban megjelennek a járókelőket és autósokat egyaránt megállító, maszkok mögé bújt, „felpártolást” kérő „cigányok”. A helybeliek és a hagyomány iránt érdeklődő vendégek nem is fukarkodnak, fel vannak készülve, hogy adni kell, s adnak is jó szívvel mindegyiknek. Aztán ott vannak a fekete posztókabátot és csizmát viselő, bundasapkát hordó csendőrök – látványos a megjelenésük. Míg az egyre terebélyesebbé váló nézősereg a lovasokra vár, az étfalvi zenészek szórakoztatnak nép- és katonadalokkal. A furán díszesen öltözött leányok (legények azok, bárki megláthatja!) közeledtére a nézők a tömbház előtt keresnek helyet maguknak. A menyasszony és a vőlegény, két székely pár, a magyar és huszárpár, Rákóczi fejedelem és nagyságos asszonya vonul be a térre, és ott van a koszorúval és gyenge gumicsizmával „ékesített” musztikás is. Hajdanán az ő feladata volt, hogy az esti mulatozás előtti/közbeni falatozáshoz szükséges, az udvarokon mozdítható alapanyagokat „beszerezze.” Ha kellett a tyúk alól vagy azzal együtt vitte el a tojást!… Manapság már szerényebb feladat jut neki, az esemény bolondosságára hívja fel a figyelmet. A sor végét két másik „főszereplő”, a bolondkeréken forgó pár, Ádám és Éva zárja. Akácsos Zsolt rigmusba szedett beszéddel köszönti az egybegyűlteket, s kéri a Fennvalót, Bölön szép szokásának napján víg áldást és örömet adjon mindenkinek. Sípszavára elindul a sereg, hogy körbejárja a falut. Az első stáció az unitárius parókia. Idén történik meg először, hogy nem a kapu előtt, hanem bent az udvaron, az új lelkészi ház előtt hangzik el ifj. Kozma Albert lelkész köszöntője s ezt követi a kínálmáció. A tiszteletes a hagyományőrzés fontosságára hívja fel a figyelmet: ne feledjük a ránk testált örökséget, higgyünk benne úgy, ahogy eleink a Csillagösvényről visszatérő Csaba királyfiban és győzedelmes seregében. A Tőkés utcában, a református lelkészi hivatalnál Bartha Attila fogad jó szóval és fogyasztani valóval. Köszöntése nem a vigasságról szól, hanem az Istenbe vetett hit szükségességéről: hinnünk kell, hogy az ukrajnai szörnyű történések nem tartanak sokáig. Hogy mi is folyik ott, nem a tévé képernyője előtt szerzett tudomást, hanem a Kijev mellett szolgáló lelkésztársától: fájdalommal van teli a magyarok által is lakott szomszédos ország – mondotta. A harmincegy beöltözött leánylegény, cigány, csendőr és musztikás visszatérve a főtérre az Erzsébet park felé veszi az irányt, hogy az Alszegtől kezdve bejárja a falu legfontosabb utcáit, s hirdessék a tavasz közeledtét.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
