Toldi Ottót, a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének kutatásvezetőjét kérdeztük az Oroszország elleni szankciók következményeiről és arról, mi történik, ha Európába többé nem jön orosz gáz. Egyetlen mondat is elég az összegzéshez: a kontinens nagyon rosszul jár, ha megpróbálja leállítani az orosz földgáz importját.
Kezdjük egy gyakorlatias kérdéssel. Mennyiben befolyásolhatja a kontinens földgázellátását az orosz-ukrán háború?
Tetszik vagy sem, minden az oroszokon múlik. Az Északi Áramlat-2 engedélyeztetési folyamatának a németek általi leállítása után a feltörekvő ázsiai országok vezetői egymásnak adják a kilincset Moszkvában, hogy licitáljanak arra a földgázra, amiről Európa lemond. Úgy látszik, ők nem félnek orosz gázfüggők lenni, sőt szeretnék ezt elérni. Hiába mutatnak jól a tévében a szankciókat egymás után bejelentő nyugati politikusok, csak az oroszoktól függ, hogy elzárják-e a többi vezetéket is (Yamal, Testvériség, Északi Áramlat-1). Az összes kártyalap Moszkva kezében van.
Miért? Az európai államok egyszerűen nem vesznek több földgázt az oroszoktól, ez Oroszországnak sem jó.
Nézze, ha ezt most kijelentik, akkor az orosz földgáz helyett rendszerben kell tartani a már bezárásra ítélt szén-tüzelésű és atomerőműveket, ki kell építeni a szintén fosszilis cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására alkalmas európai infrastruktúrát, és ellátásbiztonságot veszélyeztető módon kellene az időjárásfüggő megújulókra alapozni.
Nem hiszem, hogy erre készen állunk.
Az Egyesült Államok bizonyára szívesen küldene cseppfolyósított földgázt.
Persze, de mennyit?! A tavalyi évben 22 milliárd köbméter LNG érkezett Európába az USA-ból, ahhoz képest, hogy az EU a COVID-nélküli években 500-520 milliárd köbméternyi földgázt fogyaszt el évente. Ennek a 83%-a import, 400 milliárd köbméterről beszélünk. Az amerikaiak 5 éven belül meg tudnák duplázni ezt a mennyiséget, ezzel el is érnék az európai importszükséglet 10%-át.
Katarban nincs meg az exportnöveléshez szükséges infrastruktúra, az ausztrál, a malajziai és az indonéz LNG pedig Ázsiába megy.
Észre kell vegyük azt is, az oroszok már letettek arról, hogy Európába hosszabb távon földgázt szállítsanak. Ki is mondták korábban, az Északi Áramlat-2 az utolsó ilyen beruházás, nekik sem tetszik, hogy a piac állandóan ingadozik, mivel Európa maga is politikai célokra használja az importot. Oroszországnak kiszámíthatóbb, stabilabb partnerek kellenek.
Nem véletlen, hogy miközben Ukrajnában háború van, Putyin a pakisztáni miniszterelnököt fogadja.
Kína és India is bejelentkezett már az oroz földgázra. Peking óriási bajban van, hiszen kimerülőben vannak az ipari körzetek nagy szénbányái, ezer kilométerekről, vasúton kell a felhasználás helyére szállítani a szenet. Szibériában már működik a Szibéria Ereje földgázvezeték, ami az Északi Áramlat 1-eshez mérhető kapacitású vezeték Kína felé. Az biztos, nem függünk már sokáig az orosz gáztól, de könnyen lehet, meg fogjuk ezt még bánni.
A következő négy-öt évben biztosan nem sikerül egyéb helyekről megoldanunk a gázimportot.
Rendben, jelenleg még kevés LNG jön, de később sem lehet belőle megfelelő alternatíva?
Az LNG-vel nem csak az a gond, hogy egyelőre kevés jön belőle. Az ára elképesztően érzékeny mindenféle piaci behatásra, rendkívül dinamikus a kereskedelme.
Ez mit jelent?
Nagyon leegyszerűsítve: elindul a hajó az Egyesült Államokból, és a kapitány még nem tudja, hová mennek. Ha ráígérnek, a beszállító egyszerűen más országba viszi a gázt. Adott egy fix LNG-mennyiség, amiért a dél-amerikai, az ázsiai és hamarosan az európai piac is versengeni fog. Az LNG oda megy, ahol a nagykereskedelmi árak magasabbak: Japánba, Kínába vagy Indonéziába.
Önmagában az a fizikai tényező, hogy lesz elég LNG, nem oldja meg Európa gázigényét, a kontinens belekényszerül egy felfelé haladó árlicitbe.
Azzal, hogy kénytelenek leszünk jóval több cseppfolyós gázt importálni, egyet értünk el, egy még súlyosabb energiafüggőségbe lavíroztuk bele magunkat. A másik probléma a fogadókapacitással van. Az Európába érkező LNG nagy részét Spanyolországban és Észak-Olaszolaszországban rakják partra. Franciaország, Németország és Közép-Kelet-Európa gyakorlatilag nem elérhető az LNG-nek. Németországban tervezik ugyan, de jelenleg egyetlen termináljuk sincsen.
Az orosz gázfüggés legalább kiszámítható volt. Mindig leszállították a szerződött mennyiséget, azon az áron, amelyet a szerződések rögzítettek.
A németek ehhez képest most zárják be az atomerőműveiket.
Az új német kormány legbefolyásosabb politikai erejévé lett Zöldek évek óta igyekeznek akadályozni az Északi Áramlat-2 megépítését. A vezetéket már 2020-ban át lehetett volna adni. Csak ezen 55 milliárd köbméter gáz jöhetne Európába, önmagában több mint a legmerészebb LNG-s álmok. A Zöldek kormányra jutva elérték sok éves céljukat, leállt a folyamat. Képtelenek a pártpolitikán felülemelkedni, sem Németország, sem Európa érdeke nem érdekelte őket.
A német földgázhelyzet ugyanis alapvetően meghatározza az európait, az Északi Áramlat-2-n érkező földgáz ugyan közvetlenül a német csőrendszerbe menne, de onnan az egész európai piacra hatással lett volna.
A nagy európai szolidaritás nevében pártpolitikai alapon szépen befűtöttek nekünk. Ki merem mondani, tulajdonképpen hátba szúrták Európát.
Mi lehet ennek a következménye?
Rövid távon Németország ezzel teljesen kiszolgáltatta magát az oroszoknak. Ez az egyik dolog. A másik, amiről keveset beszélnek, hogy az Északi Áramlat-2 építtetői között nyugat-európai nagyvállalatok is vannak. Ezek már most kártérítést követelnek azért, mert politikai okokból halasztják az átadást, ráadásul a nyugati bankoknak óriási kintlévőségeik is vannak a beruházással kapcsolatban.
Az orosz vállalatok felvették a milliárdos hiteleket a nyugati bankoktól, a törlesztőrészleteket viszont nem tudják kifizetni, hiszen nincs miből, nem működik a vezeték. Most a finanszírozásban résztvevő bankok is a pénzüket követelik Németországon. Teljesen jogosan!
Jelenleg jön földgáz Oroszországból?
Természetesen! Az Északi Áramlat 1-en, illetve a Testvériség megmaradt szlovákiai szálán igen, a Yamal vezetéken is megvan ennek a fizikai lehetősége.
Mennyire központosított az EU-s piac? A tagállamok megtehetik, hogy külön szerződést kötnek Oroszországgal a földgázról?
Magyarország például ma is szerződéses alapon vásárol földgázt. A magyar kormányfő moszkvai útján ígéretet kapott arra, hogy az évi 4,5 milliárd köbméter bővíthető lesz évi 5,5 milliárd köbméterre. Évi 6-700 ezer tonna LNG jön a Krk-szigeti terminálon keresztül. Magyarország éves fogyasztása 8-10 milliárd köbméter, a különbséget tehát piaci alapokon kell majd beszerezni.
Váltsuk aprópénzre a folyamatokat! Milyen hétköznapi következményekkel járhat a földgázhiány?
Attól függ, melyik európai országról beszélünk. Magyarországon a lakossági árak stabilak, az ipari árak is, bár ott a piaci ár már meghatározóbb. A kontinens számos államában voltak kénytelenek korlátozni az ipari fogyasztást, erre Magyarországon még nem került sor, reméljük ez így is marad. Mivel az infláció emelkedését az energiahordozók árának növekedése is hajtja, így várható, hogy egy földgázhiány miatt fellépő drágulás erősödő inflációval is jár.
Magyarország energetikai szempontból válságállóbb, mint a legtöbb európai ország, de egyetlen állam sem képes függetlenedni a geopolitikai eseményektől.
Azok az országok vannak bajban, amelyek főként piaci alapon szerzik be a földgázt. Ilyen például a Nyugat-Európai országok többsége, vagy a régiónkból Románia, Csehország vagy Lengyelország. Még ki sem jöttünk a Covidból máris itt a következő probléma.
Akár az is elképzelhető, hogy egyáltalán nem jut földgáz a lakossági fogyasztókhoz? Magyarul, nem lesz mivel fűteni.
Ez egy rendkívül szélsőséges és valószínűtlen forgatókönyv, de ha már rákérdezett, beszéljünk róla. Az összes európai ország lehetőségeit nem ismerem, de azt tudom,
Magyarország képes lenne egy ideig úgynevezett szigetüzemmódban működni.
Van 2-300 évre elegendő barnaszenünk és lignitünk, amivel áramot termelhetünk. Ez az egyik dolog. Ha hosszú távon nem kínálkozik más lehetőség, akkor a Mátrai Erőmű éppen leállítás alatt lévő lignites blokkjait lehetne modernizálni. Újjá lehetne éleszteni a Tisza II. erőművet is és a Dunamenti Erőmű jelenleg nem működő blokkjait, amelyek fűtőolajjal is működtethetők. És persze ott van még Paks. Az áramellátásban tehát akad alternatíva, nem csak Magyarországon, máshol is. Persze, környezetvédelmi szempontból ez nem kívánatos, ráadásul nem is túl hatékonyak ezek az erőművek, de, ha nagy a baj, erre vissza lehet állni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
