Tisztelt Tanár Úr!
Évek óta szoros figyelemmel kísérem a munkásságát. Rendszeresen olvasom a sajtóban megjelenő cikkeit, nézem és hallgatom az Ön előadásait, interjúit. Sokat tanultam Öntől, és a legtöbb kérdésben egyet is értek a véleményével. Azt sem rovom fel Önnek, hogy nem hajlandó megnevezni a „megnevezhetetlent” – miért tenné ki magát teljes tiltásnak, miért is lehetetlenítené el magát egzisztenciálisan, amikor gyermekei, unokái vannak, és Önnek is meg kell élnie valamiből? Ráadásul így az igazság bizonyos részét azért elmondhatja, sőt az értelmesebb hallgatói, nézői az utalásokból megértik, pontosan kiket is takar a „nem létező világerő”. Még akkor is így van mindez, ha egy alkalommal külön előadást szentelt annak bizonygatására, hogy a „nem létező világerő” az bizony nem azokból áll, akikre a legtöbben gondolnak. Teljesen megértem félelmeit és óvatosságát. Kinek lenne jó, ha Önt eltiltanák a médiaszerepléstől? Sem Önnek, sem rajongóinak nem lenne jó.
A február 25-én, a YouTube-csatornáján elhangzott előadásának legfontosabb megállapításai nyomán azonban nyomasztó hiányérzetem támadt. Pontosabban szólva: kiegészíteném a gondolatmenetét. Azzal, amit talán elmondhatott volna – sőt, kötelessége lett volna hallgatói és nézői tudomására hozni. „A rendszerváltás rendszere megbukott” – jelentette ki előadásában, majd így folytatta: ennek az alapvető oka pedig az, hogy „van egy abszolút tabu, amiről senki nem beszél… az egész uralmi struktúra hazugságban él… a rendszerváltás rendszerének legsötétebb titka”, ami pedig nem más, mint hogy a „globális pénzhatalmi rendszer fogságában sínylődik az egész térség, nem most, hanem 150 éve”. Ez a pénzhatalmi rendszer pedig ezeknek a „társadalmaknak maximum 20%-át képes integrálni, a 80% pedig mehet a levesbe” – fejtette ki álláspontját.
Minden egyes szava igaz… azonban ezen a ponton nem lett volna kötelessége felhívni a figyelmet arra, hogy ezt a véleményt egy politikai párt – nevezetesen a Csurka István vezette MIÉP – a 90-es évek eleje óta hosszú időn keresztül hangoztatta? Igen, az a MIÉP, amelynek a parlamentből (gyanús körülmények között) történt kiesése fölött 2002-ben a fideszes Pokorni Zoltán oly gusztustalanul örvendezett, mondván, nagy baj persze, hogy az MSZP-SZDSZ nyerte a választást, de a „legalább a MIÉP nem jutott be a parlamentbe”. Csurka István publicisztikai munkásságának legalapvetőbb célja éppen az volt, hogy megvilágítsa és bizonyítsa azt az összefüggést, melyre Ön fentebb idézett mondatai révén rávilágított. Csurka persze átlépte azt a bizonyos „vörös vonalat”, vagyis nem félt megnevezni a „nemlétezőt” – nyilván ezért örömködött a MIÉP választási kudarca fölött a „nemlétezők” kegyeit kereső Pokorni Zoltán, és ezért nem vállalt föl semmiféle együttműködést Csurka István pártjával a Fidesz. Mindezen túl pedig azt is megemlíthette volna a Tanár Úr, hogy az elmúlt közel két évtizedben léteztek azért olyan weboldalak, amelyek nem féltek lerántani a leplet a „legsötétebb titokról”, ezen kívül pedig a „globalogazdi” hamis „narratívái” helyett igyekeztek elmondani a „valóságos valóságot” – megnevezve ráadásul a „nemlétezőket” is. A legismertebb és legolvasottabb honlap ezek a közül a Kuruc.info, amely 2006 óta próbálja – iszonyatos ellenszélben, rágalmak özöne és fenyegetések sokasága közepette – a globális média „virtuális valósága” helyett bemutatni az igazságot úgy a múlt, mint a jelen létfontosságú kérdéseit illetően. Hogy mindezért az Ön által támogatott (mostani előadásában „kisebbik rossznak” nevezett) Fidesz-kormány részéről üldözés volt az osztályrésze? 2013-ban Deutsch Tamás fideszes vezető „72 órás ultimátumot” adott az ügyészségnek (a hatalmi ágak elválasztásának szent nevében), mondván, ennyi idő alatt be kell tiltani a vitathatatlanul legolvasottabb jobboldali hírportál működését (a sajtó- és szólásszabadság szent nevében). Több alkalommal is „jogsegélykérelemért” fordult a Fidesz-kormány az USA illetékes szerveihez, a Kuruc.info „lekapcsolása” érdekében (az egyik ilyen alkalommal nevezte a weboldal ténykedését „gyalázatosnak” Orbán Viktor.)
Ön az utóbbi időben több alkalommal is szóba hozta Orbán Viktornak a 2011-es évértékelő beszédében elhangzott egyik – valóban kulcsfontosságú – megjegyzését. A miniszterelnök ugyanis ekkor azt mondta, hogy ugyan a felesége azt tanácsolta neki, „mondjon el mindent őszintén”, ő azonban ezt nem teheti, mert „abból baj lenne”. Mindez pedig nem jelenthet mást – véli Ön, s alighanem joggal –, mint hogy Orbán Viktor tisztában van a „legsötétebb titok” természetével, és a „rendszerváltás rendszerének” ebből következő szükségszerű bukásával. De akkor vajon miért szorítja háttérbe, és lehetetleníti el a Fidesz vezetése alatt álló államapparátus, valamint a kormányhoz közel álló média mindazokat, akik viszont ténylegesen is igyekeznek – mivel másként nem cselekedhetnek – „mindent őszintén elmondani”? Lehetséges-e egyáltalán bármiféle, a szélesebb értelmiséget is megmozgató nyilvános vita a rendszerváltás bukott rendszerének romjain felépítendő új Magyarországról mindaddig, amíg ez az „abszolút tabu” létezik, és a megvásárolt (és részben idegen zsoldban álló) politikai és médiaelit kirekeszti mindazokat, akik bolygatni merik? Melyik politikai erő fogja felvállalni a „legsötétebb titok” leleplezését, amely nélkül a – Tanár Úr szerint is – nem lehetséges megtalálni a kiutat abból a mély szakadékból, melybe a „megnevezhetetlen világerő” hazánkat, és persze vele együtt az egykori keresztény, fehér civilizáció népeit belelökte?
Gergely Bence
(A szerző olvasónk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
