A magyar gyerekek is tudják, hogy a szomszédos Ukrajnában háború van, ezért beszélni kell velük erről – mondta az InfoRádiónak nyilatkozó mentálhigiénés szakértő. Bereczki Enikő szerint fontos, hogy elérhetőek és őszinték legyünk, de ne ijesztőek vagy szélsőségesek, amikor szülőként vagy tanárként ezt a témát vesszük elő.
Hogyan beszéljünk a gyerekekkel hétköznapi módon erről a nem hétköznapi eseményről? Ez nagyon korfüggő, nem mindegy, hogy egy 16 éves gyerekről van szó, mert ő akár a szüleivel nagyszüleivel is szabadon tud már erről beszélgetni, vagy mondjuk egy 7 év alattiról, akinél jóval nagyobb finomságot igényel, hogyha a háborúk okairól veszélyeiről beszélgetünk. „Nagyon fontos, hogy legyünk elérhetőek akkor, ha kérdez a gyerek, akár kisebb akár nagyobb gyerek. Kamaszoknál különösen fontos szempont ez kényes, tabu kérdéseknél, mert hogyha azt látják, hogy valamilyen témát kerülünk, akkor nem biztos, hogy legközelebb megkérdeznek újra minket – mondta megkeresésünkre Bereczki Enikő mentálhigiénés szakértő.
„Az is nagyon fontos, hogy egy olyan légkört teremtsünk meg otthon, hogy tehessenek fel kérdéseket. Ugyanis ilyen felfokozott háborús időszakban a legtöbb hír digitális csatornákon keresztül jut el mind a felnőttekhez mind a fiatalokhoz is, és ezt nehéz nyomon követni ugyanis életkor, generációs szerint média burkokba vagyunk zárva. Éppen ezért fontos különösen, hogy szabadon tudjanak az ott látottakról, halottakról beszállni a gyerekek velünk, hiszen nem minden felnőtt lát bele abba a digitális világba, ami egy gyereket körülvesz”.
Kiemelten fontos fontos az életkornak megfelelő tájékoztatás, hogy tájékoztassuk a gyereket, de ne ijesszük meg, ne azt érezze, hogy veszélyben van.
„Olyan szavakat, kifejezéseket, fogalmakat érdemes használni, amelyeket a gyermekek megértenek; a magyarázatot mindenképpen a gyerek nyelvezetéhez, fejlettségi szintjéhez érdemes igazítani. Például egy kis óvodás gyerek számára ijesztő lehet, hogyha azt hallja, hogy rakétákat lőnek ki, a katonákat behívják, és nem biztos, hogy ő tudja azt, hogy ez nem a közelben fog történni. Ilyenkor elővehetünk olyan történeteket például mesékből, hogyha voltak – például egy-egy Walt Disney-mesében akár, amelyben harcok voltak –, amivel párhuzamot vonhatunk. Fontos továbbá őket arra is emlékeztetni, hogy minden háborúnak vége szakad” – mondta Bereczki Enikő.
Vannak olyan gyerekek is, akik nem beszélnek erről ugyan, de láthatjuk, hogy megváltozik a magatartásuk, szorongóvá válnak a hírek hallatán. Rájuk érdemes figyelni, mert vannak, akik a játékukban játsszák ki ezeket magukból, ami lehetőséget adhat beszélgetésre is számukra, különösen ha kisebb gyerekekről van szó.
Nagyon nagy a gyerekeknek a kitettsége az erőszakos tartalmaknak a közösségi médiában, még akkor is, hogyha szülő korlátozza ezeket. Bárhol rábukkanhatnak ilyesmire, például a nagyobb testvér eszközén vagy iskolán kívüli tevékenységeken. Ám azért mégiscsak
jó, hogyha a szülők ebben az időszakban korlátozzák a gyereknek a médiafogyasztását – és a sajátjukat is,
figyelmeztetett a mentálhigiénés szakértő. Ha ugyanis folyamatosan be van kapcsolva a televízió, akkor is felbukkanhatnak olyan traumatikus jelenetek, amiket kisebb gyerekeknek nehéz feldolgozni, sőt a nagyobbak számára is okozhat félelmeket.
„Ilyenkor inkább olyan tevékenységekre helyezzük a hangsúlyt, ami teljesen más, ami lehetőséget ad a mozgásra, kültéri tevékenységekre, hogy a háborús helyzet, hírek okozta stresszt le tudják vezetni vagy akár kibeszélni.
Ne csak elmagyarázzuk a gyerekeknek a helyzetet és meghallgassuk őket, ha hozzánk fordulnak, hanem
erősítsük meg őket abban, hogy teljesen rendben van, hogyha ők megijednek, hogyha félelmet kelt bennük egy-egy ilyen hír
– tanácsolta a szakértő.
„Érdemes úgy elmagyarázni ezeket az információkat, hogy legalább mi ne ijesszünk rájuk ezekkel, de azt nem szabad eltitkolni, hogy ez igenis lehet feszültségkeltő. Ugyanakkor meg kellene világítani egy másik szemszögből is: úgy, hogy vannak az idegen országokban olyan felnőttek, akik nem szeretnék a háborút és nem akarják azt, hogy ez megtörténjen. Már ez is vigasztaló lehet számukra.”
Bevallja a szülő, ha ő is meg van ijedve?
Általában a gyerekek az érzelmi csápjaikkal leveszik, hogy milyen állapotban van a szülő vagy a pedagógus, és amilyen állapotban van, az példaértékű számukra és őket modellezik le.
„Ha tehát egy szülő fél, retteg, stresszben van, akkor nem számíthat másra, hogy ezt is átadja gyermeke számára. Éppen ezért ilyen nehéz időszakban nagyon fontos, hogy a szülők figyeljenek a saját mentális egészségükre, és ha kitapasztalták, hogy hogyan tudják levezetni a szorongásukat, a stresszt – például sporttal –, akkor arra helyezzenek hangsúlyt a maguk számára. Nekik is jó állapotban ugyanis kell ahhoz lenni, hogy a gyermekeik is jó állapotban legyenek.”
Ez utóbbi persze nem könnyű, hiszen koronavírus-járvány van, választási kampány és most háború. Nem szabad azonban indulatosan vagy leegyszerűsítve válaszolni a gyereknek.
A szakember figyelmeztetett: azt, amit a szülők hogy amit mondanak azt a gyerekek akár szó szerint visszamondják osztálytársaiknak, barátjuknak, éppen emiatt nem mindegy, hogy egy háborús helyzet vagy egy válság kapcsán miket fogalmaznak meg.
„Sztereotípiákat, előítéleteket erősítenek, ellenségeskedést szítanak népek között az ő megnyilvánulásukkal, vagy pedig békére igyekeznek. Fontos, hogy elmondják: az erőszak nem szül konstruktív megoldást – de hogyha saját beszédük által pont az ellenkezőjét mutatják, akkor ez nem lesz hiteles a gyerek előtt. Nem mindegy tehát, hogy milyen magokat hintenek el a gyermekek szívében, elméjében azáltal, hogy ők hogyan mutatják be ezt a helyzetet. Fontos lenne most is inkább a toleranciát, az empátiát megerősíteni a gyermekekben. Érdemes azért olyan hősökre, jó példákra felhívni a figyelmet, akik inkább azt erősítik a gyermekekben, hogy kaphatnak választ a kérdéseikre. Például karitatív szervezetek tevékenységeit is be lehet mutatni, mint a Vöröskereszt, amely eddig is és most is számos ország áldozatain segít háború idején is.”
Az önazonosság fontosságára olyan tekintetben is felhívta a figyelmet Bereczki Enikő, hogy ha a szülő arról beszél, hogy ki kell tartani és minden rossznak vége szakad, ám közben látja a gyermek, hogy egyik pillanatról a másikra összeomlik, elengedi magát és egy zokogórohamban tör ki, vagy hogyha agresszív magatartást tanúsít, akár a közösségi médiában olyan kommenteket ír le, amik inkább az uszításra, a bűnbakkeresésre összpontosulnak (ki a hibás), akkor sem azt nem lehet várni tőle, hogy megnyugodjon, sem azt, hogy ilyen helyzetekben helyt tudjon majd állni és az embertársai felé empatikusan tudjon megnyilvánulni. Sőt, azt sem, hogy odafigyeljen a kiegyensúlyozott hír- és médiafogyasztásra.
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
