Elhunyt szerdán 101 éves korában Gail Halvorsen veterán amerikai pilóta, aki kis ejtőernyőkkel dobott le édességet a berlini gyerekeknek a háború utáni szovjet blokád idején.
A tisztelet és szeretet övezte Halvorsen családja körében halt meg egy utahi kórházban – közölte a Szövetségesek Múzeuma, amely Berlin egykori hidegháborús amerikai szektorának történetét mutatja be.
Halvorsen volt az első amerikai pilóta, aki 1948-ban gépéről csokoládét, rágógumit és más édességet dobott le az elzárt város gyermekeinek, akik még mindig szenvedtek a háború traumáitól.
A pilótát, aki később a német-amerikai barátság nagykövete lett, Németországban „mazsolabombázóként”, Amerikában „cukorkabombázóként” vagy „Wiggly Wings bácsiként” is emlegették. Példáját sok pilóta követte a későbbiekben.
„Akár nappal, akár éjjel, hóban és fagyban repültem, boldog voltam a gyerekek arckifejezése miatt, amikor meglátták az égből érkező ejtőernyőket. Egyszerűen megőrültek” – idézte fel 2009-ben egy interjúban. A város fölé érkezve a pilóta sajátos módon billentette meg repülőgépe szárnyát, a berliniek ebből tudták, hogy megérkezett a „cukorkajárat”.
Halvorsen a katonai ranglétrán az ezredesi rangig vitte, és végül a tempelhofi repülőtér parancsnoka lett, amely az 1948-49-es berlini légihíd állomáshelye volt. A pilóták Nyugat-Berlin 2,5 millió lakosának szállítottak élelmet.
A légihíd szinte megállás nélkül működött, és több mint kétmillió tonna utánpótlást juttatott el több mint 277 ezer járattal, főként Tempelhofba. Az élelmiszer és üzemanyag szállítása közben legalább 78 amerikai, brit és német pilóta, valamint földi személyzet vesztette életét légi és földi balesetekben.
Mercedes Wild 2019-ben felidézte, hogy hétéves kislányként panaszos levelet írt, mert a folyamatos légiszállítmányok zaja zavarta a csirkéit, pedig a tojás akkoriban nagy kincs volt. Halvorsen válaszolt neki, és leveléhez rágógumit és nyalókát is mellékelt. A gesztus nyomán baráti kapcsolat szövődött a pilóta és Wild családja között.
„Nem az édességgel vett le a lábamról, hanem a levéllel. Apa nélkül nőttem fel, mint sok német gyerek abban az időben, s tudván, hogy valaki Berlinen kívülről gondol rám, reményt adott” – mesélte Mercedes Wild.
Halvosen a német fővárosban tett látogatásainak egy alkalmával, már kilencvenes éveit taposva elmondta, hogy mennyire lenyűgözte a berliniek szabadságvágya, és őket, a gyerekeket és szüleiket tartotta az Szovjetunióval való konfrontáció hőseinek.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
